Fényeshét péntekén újra a művészet eszközeivel közvetítették Húsvét örömhírét a Miskolci Egyházmegyében
A húsvét titkát magasztaló „Szépséges Pászka” kezdetű ének a mottója annak a közös ünneplésnek, amit két év kényszerű kihagyás után újra megrendeztek Miskolcon, a Művészetek Házában. A rendezvényt tíz éve az a gondolat hívta életre, hogy a húsvéti öröm a templom falain kívül is megélhető, megmutatható.
„A Szépséges pászka” kezdetű énekünk második sora szerint a „szépséges Pászka egyben a legtisztesebb pászka, és ebben ellenkezik minden mondvacsinált szépséggel és igazsággal.” – mondta Atanáz püspök az ünnepség végén.
„A tisztességet már elfeledte a világ” – tette hozzá a püspök, példaként említve azt az immár évek óta keringő megannyi információt, amely „igazságai” között a „gyanútlan olvasó oly könnyen eltévedhet, hiszen nem derül ki azonnal mi a jó és a rossz, és ezért hiányzik a bizalom. Hiába a meggyőzés, ha szívnek ez kevés. Azok a művek azonban, amelyek az igazságban gyökereznek, azt eleven formában tükrözik és közvetítik felénk. Ezek megragadnak és fölemelnek bennünket és nem lesz senki, aki megkérdőjelezné igazukat.”
Majd az ukrajnai háborúban szenvedőknek ajánlotta a Pászka üzenetét a főpásztor, bár egyházi naptárukban ezen a napon nagypéntek volt még. „Úgy vélem, hogy az ő nagypéntekükön nem ünneprontás a mi húsvéti énekünk, csak a húsvétnak lenne ünneprontása, ha a rettenetes háború folytatódna” – mondta Atanáz püspök, majd hozzáfűzte: „A második világháború vége felé az emberek lelkében igazi változást az jelentett, amikor a bécsi Operaházban – még az ostrom közepette – bátorkodtak előadást, hangversenyt tartani. Legyen így ez ma este is, amikor a húsvétra várók még éppen most éneklik a sírban nyugvó Úrhoz: „föltámadásoddal adj békét az egyháznak és üdvösséget népednek.”
„A pászka szó átmenetet jelent; a halálból az életre, a háborúból a békébe, a földről az égbe átvisz minket Krisztus, mi pedig az ő szépségét, igazságát, jóságát, győzelmét énekeljük.” – a húsvéti kánon soraira utalva zárta beszédét a miskolci püspök.
Az ünnepségen először az edelényi Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola Oltalom Tagóvodája lépett színpadra. Itt a tavasz vigadjunk, itt a húsvét mulassunk című, népi motívumokkal és gyermekjátékokkal tarkított műsorukat Ignáczné Gyöngyösi Csilla és Csopjákné Zilahi Gabriella tanították meg a kicsiknek.
Majd a debreceni Lautitia Gyermekkórust hallhatta, láthatta a közönség. Nemes József karnagy vezetésével többek között Kodály, Mendelssohn, Brahms és Schubert művei szólaltak meg a tiszta gyermekhangokon.
A koraeste fénypontjának is nevezhetnék, amikor a gyermekkórus a Szent Efrém Férfikarral közösen adta elő Franz Biebl Ave Maria, és Szergej Rachmaninov Borogyice Gyevo című szerzeményeit.
A műsor második felében a Szent Efrém Férfikar előadásában gyönyörködhetett a közönség, és ritkán hallott egyházi énekek megszólalásának lehetett fültanúja. Műsorukban a „föltámadt Krisztus” dallama nem csak magyar, hanem ószláv, görög és arab nyelven is felcsendült. Bubnó Tamás karnagy ennek éneklésébe a közönséget is bevonta.
Az ünnepség hagyományos módon a pászkaszentelés szertartásával zárult. A megszentelt eledeleket még Kocsis Fülöp, metropolita és Szocska Ábel püspök is kínálta az agapén, s a „pászka” közös elfogyasztásával zárult a művészeti est.