Görögkatolikusok évszázados öröksége címmel nyílt időszaki kiállítás Miskolcon
Az Ars Sacra Fesztivál hetében, 2024. szeptember 19-én tartották a centenáriumi kiállítás ünnepélyes megnyitóját a múzeumban. (Az eseményről bővebben ITT olvashatnak)
A kiállítás a Herman Ottó Múzeum központi épületében (Görgey Artúr u. 28.) tekinthető meg, hétfő kivételével 9-től 17 óráig.
A kiállítás célja, hogy bemutassa az egyházmegye múltját és jelenét, leginkább igényes, az egyes templomokból, vagy más muzeális gyűjteményekből származó, ritkán látható műalkotások segítségével.
Az első teremben egy idővonalon lehet követni a régió görögkatolikussága történetének fontosabb eseményeit. Az idővonal fölött a meghatározó, kiemelkedő jelentőségű történeti személyiségek 18. és 20. századi portréiból látható egy válogatás. A terem interaktív tartalmakkal is gazdagon ellátott: térképek segítik az egyházmegye területének megismerését, digitális felületen meg lehet tekinteni az egyes parókiák történetét, amelyeket a templomokat és a közösségek életét bemutató fényképek kísérnek. Egy kisfilm mutatja be az egyház jelenét, sokrétű liturgikus, oktatói és szociális tevékenységét. Egy másik érintőképernyős felületen a görögkatolikus egyházi év nagyobb ünnepeivel és azok ikonjaival ismerkedhet meg a látogató.
A másik terem a történeti és kortárs műalkotásokon keresztül kívánja feltárni az egyház gazdag művészeti, kulturális örökségét, melynek rendezése során két fő szempont érvényesült: egyrészt a tér meg kívánja idézni a bizánci templom főbb részeit (előcsarnok, hajó, szentély), és az azokra jellemző berendezési tárgyakat (ikonosztáz, oltár) bemutatni, másrészt röviden áttekinti azokat a szentségi eseményeket is (keresztség, bérmálás, Eucharisztia, bűnbánat stb.), amelyek a közösség és az egyes hívő életében meghatározó jelentőségűek.
A kiállítás lehetőséget biztosít arra, hogy az utóbbi években különböző forrásokból restaurált műtárgyakat is láthassa a közönség. Az egyik ilyen kiemelkedő jelentőségű tárgy a Néprajzi Múzeumból érkezik: a Hajasdról származó, Utolsó ítéletet ábrázoló 17. századi fatábla. A kép nagyon részletgazdag, értelmezését interaktív felület használata segíti.
Az egyházmegye területéről származik az abaújszolnoki egykori fatemplom oltártáblája a 18. század közepéről, amely az utóbbi években a Görögkatolikus Metropólia finanszírozásában újulhatott meg. A Keresztre feszítést ábrázoló oltárkép és gazdagon faragott, színezett kerete a hazai barokk művészete egyik kiemelkedő, figyelemre méltó emléke, amely a késő bizánci művészet és a nyugati barokk tendenciák izgalmas kölcsönhatásaiból született.
Az egyházmegye területén fennmaradt legkorábbi ikont, a 17. század derekáról származó mogyoróskai Útmutató Istenszülőt ábrázoló fatáblát is láthatja most a közönség. Izgalmas együtt látni az abaújszántói templom 18. század végéről, és a 19. század elejéről származó különösen szép tárgyait, amelyeket így egyben szintén most lehetett összegyűjteni. Ebből a templomból származott el ismeretlen időben az az Istenszülő-ikon az egri Líceum gyűjteményébe, amelyet nagyon ritkán állítanak ki. Ez az egyetlen ismert szignált munkája egy barokk mesternek, Szécsényi Józsefnek. Erre a kiállításra újul meg a tokaji templomból származó, 1787-re datált Szent Miklós-ikon, amely a korszak egyik kiemelkedő ikonfestőjének, Spalinszky Mihálynak a műve lehet.
A 19. századi anyagból figyelemre méltó a felsőzsolcai templomban található Szűz Mária-kép, amelyet magánszemélyek restauráltattak. Érdekessége, hogy alkotója Szabó Gyula miskolci festő, akinek eddig mindössze csupán egy nagy méretű, Széchenyi Istvánt ábrázoló portréját ismertük.
A kiállításon megjelennek a 20. és 21. század kortárs festőitől, ikonfestőitől származó munkák is, jelezvén, hogy a bizánci művészeti tradíció mai napig eleven és meghatározó a görögkatolikusok számára. Figyelmet érdemelnek Petrasovszky Manó (1902–1976) művei, akinek családját 1920-ban utasították ki Csehszlovákiából. Budapesti tanulmányai után visszatért szülei városába, Sátoraljaújhelyre, s számos római és görögkatolikus templom számára dolgozott Északkelet-Magyarországon. A két háború között tagja volt a Miskolci Exarchátus Egyházművészeti Bizottságának is, számos írása jelent meg a Keleti Egyház folyóirat hasábjain.
A kortárs ikonfestők munkái közül is láthatunk néhányat. Többen szorosan az egyházmegyéhez kötődnek, mert annak területén élnek, vagy éltek (Kárpáti László, Makláry Zsolt, Makláry Teréz, Janka Gábor, Seres Tamás), vagy pedig egyszerűen csak életművük jelentős alkotásai találhatók az itteni templomokban (Puskás László).
Az ikonokon kívül számos ötvöstárgy, és néhány igazán ritka liturgikus könyv teszi még színesebbé a tárlatot.
A Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye joghatósága a mai Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves vármegyék területére terjed ki. Természetesen ezen a vidéken sem csupán száz éve vannak jelen a görögkatolikusok: már több évszázada fontos és jelentős közösségeik éltek/élnek a történeti Zemplénben, Abaúj-Tornában és Borsodban is. Egyházi szempontból a munkácsi és az eperjesi püspökök alá tartoztak. Ezt az rendet bontotta meg 1920-ban a Trianoni Békeszerződés, amelynek következtében az Eperjesi Egyházmegyéből huszonegy, a Munkácsi Egyházmegyéből csupán egy parókia maradt az új határok között. Ezen egyházközségek számára állította fel 1924-ben a római Apostoli Szentszék a Miskolci Apostoli Exarchátust. Az új egyházkormányzati egység vezetője a Csehszlovákiából kiutasított Papp Antal munkácsi görögkatolikus püspök lett, aki ekkor címzetes érseki rangot is kapott. Noha az érsek Miskolcon telepedett le, a város továbbra is a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye része maradt, de Papp Antal a Búza téri templomban végezhette püspöki szolgálatait. 2011-ben XVI. Benedek pápa a Miskolci Apostoli Exarchátus joghatóságát egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyére kiterjesztette, Orosz Atanáz szerzetespapot pedig a terület püspök-exarchájává nevezte ki. Ekkor ténylegesen Miskolc városa lett az exarchátus központja. 2015-ben hozta létre Ferenc pápa a Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyházat (Görögkatolikus Metropólia). Ugyanekkor megalapította a Nyíregyházi Egyházmegyét, a Miskolci Exarchátust pedig a Qui successimus kezdetű apostoli konstitúcióval önálló egyházmegye rangjára emelte. A közel egy évszázada megindult egyházkormányzati változások ekkor „értek be”, s teremtettek lehetőséget arra, hogy ez a régió saját hagyományait büszkén őrizve legyen tevékeny tagja a hazai görögkatolikus egyháznak. Az idei évben tehát a Miskolci Apostoli Exarchátus megalapításának százéves évfordulójára emlékezünk, amelyből a ma létező Miskolci Egyházmegye „fejlődött ki”.
Bízunk benne, hogy ez a kiállítás azok számára is közelebb hozza a görögkatolikus egyház gazdag múltját és tevékeny jelenét, akik eddig még nem, vagy csak alig hallottak róla.