A Találkozás ünnepkörében szentelte áldozópappá Atanáz püspök Molnár Ádám diakónust Sátoraljaújhelyben
Két parókia közössége ünnepelt együtt a családdal és sok papcsaláddal Molnár Ádám pappá szentelésén február 4-én. A sátoraljaújhelyi, ahol Ádám diakónussá szentelése óta tevékenykedik és ahová további dispozicióját is kapta. Különös büszkesége az újhelyieknek, hogy Ádám bátyját, Attilát is ebben a templomban szentelte áldozópappá Atanáz püspök hat évvel ezelőtt. Valamint a sajópálfalai közösség is osztozott az esemény magasztos érzésében, hiszen az első lépéseket az oltár felé ott tette meg az újszentelt, ahol már számos ministránstársa kapott meghívást a papi szolgálatra.
Nemcsak a papszentelés helyszíne, hanem annak napja is további jelentést hordoz a korábbi diakónus életében. A Találkozás ünnepkörében nemegyszer éppen Ádám megmentéséről szólnak a zsolozsma énekei, ennek üzenetére hívta föl a figyelmet Atanáz püspök az ünnepi homíliában.
„Az Atyától öröktől fogva elsőszülöttként született Fiú, egy szeplőtelen Szűz elsőszülött kisgyermekeként megjelent, hogy kitárja karját Ádám felé” – idézte a Találkozás ünnepén elhangzó zsolozsmát a püspök, majd hozzátette: „itt is, most kezet nyújt diakónusunk felé, hogy közvetlen munkatársává, új Ádámmá formálja őt. Ma Isten kegyelméből Ádám testvérünk itt előttünk, mondhatnám a szemünk láttára fog átalakulni új Ádámmá.”
„Mert Jézus ősi keresztény meglátásunk szerint azért jött e földre, hogy kitárva karját Ádám felé, őt az átoktól megmentse. Ádám a bibliai nyelvben nemcsak az embert, hanem az egész emberiséget is jelenti. Mindannyiunkat képviselt, amikor bűnbe esett és amikor engedetlensége folytán a paradicsomkertből kikerült. De az újszövetségi Szentírás szerint ő lett „az Eljövendőnek előképe” (Róm 5,14), mert „ahogy Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban majd mindnyájan életre is kelnek”. „Az első ember, Ádám élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig életet adó Lélekké.” (1Kor 15,22-45) – idézte a főpásztor, majd így folytatta:
„Szent Pál levelei nyomán az evangélista is úgy mutatta be Jézust, mint új Ádámot, aki a három nagy kísértés idején sem mondott csődöt, hanem Istenhez ragaszkodott engedelmesen, szinte éppen Ádám kísértését élte át, és ezt az átkot fordította meg. Az evangéliumi leírás szerint: „angyalok szolgáltak neki”. Ahogy a tiltott étel elfogyasztásáért az első Ádámot angyal tartotta távol az édenkerttől, a „nemcsak kenyérrel élő” második Ádámnak angyalok szolgáltak új lakóhelyén. Ő aztán Galileát bejárva sorra szólított meg egyes kiválasztott férfiakat e szavakkal: „Jöjj, kövess engem!”. Ez a meghívó szó találta szíven Ádám testvérünket is.”
Később a homíliában Atanáz püspök a már közösen folytatandó liturgikus cselekmény nagy titkára is kitért:
„A liturgián a pap Jézus Krisztus nevében ad áldást, az Ő nevében fogja a kenyeret és a bort, az új Ádám nevében mondja az egyiket saját testének, a másikat pedig kereszten kiontott drága vérének. S ahogyan a kenyérből Jézus szent teste lesz, úgy lesz a régi Ádámból az új Ádám képviselője, újszentelt áldozópapja.”
„A szentelés után az átváltozott szent Kenyeret, Krisztus Testét fogom egy időre Ádám testvérem kezébe adni, hogy őrizze meg azt feddhetetlenül a mi Urunk, Jézus Krisztus megjelenéséig. Már a járványos időkből jól tudjuk, hogy a gyakorlatban nem mindig könnyű Jézus Testére vigyázni, annak épségét, utolsó morzsáját is gondosan szentségi tiszteletben tartani. Ádám, mielőtt rád bízom a szentséget, az apostolhoz hasonlóan én is „felszólítalak Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt”, hogy „azt tartsd meg tisztán és feddhetetlenül a mi Urunk, Jézus Krisztus megjelenéséig” (1Tim 6,15-16).
Az újszentelt papi jelmondatul az evangélium meghívástörténeteinek két szavát választotta: „Kövess engem!” (Mk 2,14). Ehhez kapcsolódva az aznapra előírt apostoli szakasz szavaival fogalmazta meg intelmeit Atanáz püspök a papi hivatásra lépő felé: „Fiam, törekedj az igazságra, a vallásosságra, a hitre, a szeretetre, az állhatatosságra és a szelídségre! Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, amikor sok tanú előtt szép hitvallást tettél!” (1Tim 6,11b-16)
A főpásztor az éppen születésnapját ünneplő édesanyát, Arankát is köszöntötte, aki mindkét fiát az egyház szolgálatára adta, hogy ők ezt az egyházközséget, az egyházmegyét és az egész keresztény közösséget is erősítsék.
Tóth Ferenc sátoraljaújhelyi parókus és a közösség egy szívvel mondott hálát a papszentelés ajándékáért és kívánt gyümölcsöző szolgálatot Ádám áldozópapnak és feleségének.
Molnár Ádámmal a papszentelés előtt készült interjú ITT olvasható.