Október 1-jén az Istenszülő oltalmát ünnepeljük
Martinek Zsolt atya gondolatai:
A keleti egyház liturgikus éve tele van ünnepekkel. Úr ünnepei, Mária ünnepei és a szentek ünnepei gyűjtő elnevezésekkel szoktuk őket megkülönböztetni. Azonban van két olyan ünnepünk, amit besorolunk ugyan a fent említett három csoportba, de ha jobban megvizsgáljuk, akkor észrevesszük, hogy "kilógnak" a sorból. Ez a két ünnep nem bibliai eredetű, és nem is apokrif iratokban találjuk őket, hanem történelmi eredetűek.
Az egyik ilyen ünnep a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe (szept. 14.), mikor is arra emlékezünk, hogy a Szent Ilona császárné által csodás módon megtalált életadó Szent Keresztet díszes körmenetben felmagasztalták, és bevitték a Kereszt tiszteletére emelt templomba, Jeruzsálemben.
A másik ilyen történelmi ünnepünk az Istenszülő oltalma ünnepe. A X. század elején a konstantinápolyi Blacherna templomban az Istenszülő megjelent Krisztusért balgatag Szent Andrásnak. A hagyomány szerint ekkor az Istenszülő megszabadította a fővárost az ostromló szaracénoktól. Krisztusért őrültséget színlelő Szent András szokása volt, hogy az Istenszülőnek szentelt templom ambónja előtt állva imádkozzon, amíg erejéből telik. Egy virrasztás során hajnal négykor látta, hogy a királyi ajtónál az Istenszülő kíséretével együtt megjelenik, és hosszan imádkozik. Az imája közben a vállkendőjét levette a fejéről és a jelenlévő nép feje fölé terjesztette.
Egy másik hagyomány szerint pestis járványtól óvta meg a várost hasonló módon az Istenszülő.
Az oltalom szó az olt igéből ered. Az elmúlt időszakban pedig ezt az igét - sajnos - teljesen más összefüggésben hallhattuk a világban, méghozzá a járvány elleni védekezésben. Oltsuk be magunkat, oltakozzunk a vakcinával, hogy elkerüljük a betegséget, vagy csak enyhe lefolyású legyen a szervezetünkben. De akár már a kisgyermeket, vagy csecsemőt is sok fajta védőoltással oltjuk be, hogy megint csak védve legyen az akár halálos betegségektől. Az idősek is évről évre felveszik az influenza elleni védőoltást.
Az oltásról eszünkbe juthat - aki egy kicsit jártas a kertészetben - a gyümölcsfák oltása. Ez a folyamat is egyfajta védelmet jelent, valamit nemesíti a gyümölcsöt, jobbá teszi a termést. Nem csak az orvoslásban, de a kertészetben is van egyfajta oltakozás, aminek hasonló a célja, és az eredménye.
Ugyanakkor hogy állunk a lelki oltakozással? Mert a fent említett oltások fizikálisak, a testet védik. A léleknek is szüksége van oltóanyagra, ami megvédi a gonosztól, és minden kártékony dologtól. Sok embernek a lelke nincs beoltva, és nincs is eszébe, hogy bizony azt is be kellene. Ezért van az, hogy a legtöbb embernek a teste egészséges, de a lelke betegségekkel van tele.
Az Istenszülő oltalma ünnepe talán egy felkiáltás nekünk, egy figyelmeztetés. Szűz Mária szeretné, ha mindannyian be lennénk oltva az ő szeretetével, gondoskodásával és a Fia iránti hittel, reménnyel és szeretettel. Erre irányul az egész Szentírás, az Egyház, a szertartásaink, az ünnepeink, hogy a lelkünkben kialakuljon egy fajta immunitás a rossz, a gonosz, az istentelen ellen, és felvértezzen bennünket a gonosz elleni harcra.
Mária ma azt kéri tőlünk, hogy oltakozzunk lelki értelemben, amilyen gyakran csak tudunk. Az ő hónapja következik, amikor a Parakliszt, az Akathisztoszt, a rózsafüzért még buzgóbban imádkozzuk. Használjuk ezeket az „oltóanyagokat“, és engedjük, hogy hassanak a lelkünkre, és erősítsék meg az.
(A nyitóképen a miskolci székesegyház ünnepi ikonja látható)