30 évvel ezelőtt indult útjára néhány bátor és vállalkozó kedvű fiatal, akik alapító évfolyamként ott lehettek a Szent Bazil Oktatási Központ jogelődjének számító Hajdúdorogi Görögkatolikus Gimnázium indulásakor. Ez volt az ország első görögkatolikus középiskolája. Osztálytalálkozójukról Bak László egykori diák írt összefoglalót.
![csoportkép](/sites/default/files/styles/content_width_770px_/public/2021-10/245938509_3067283890061908_4343865860820109680_n.jpg?itok=GJPK7GF9)
30 évvel ezelőtt indult útjára néhány bátor és vállalkozó kedvű fiatal, akik alapító évfolyamként ott lehettek a Hajdúdorogi Görögkatolikus Gimnázium indulásakor. Borsod, Hajdú és Szabolcs megyéből közel 60 ifjú vállalta, hogy egy olyan iskolába iratkozik be, ami éppen akkor indul. A szülők és gyerekek nagy elhivatottságának tanúbizonysága ez. Görögkatolikus egyházát szerető és érte tenni akaró fiatalok indították útjára az ország első görögkatolikus középiskoláját a rendszerváltás után.
Ezek a fiatalok most visszatértek, hogy megünnepeljék - a pandémia miatt elhalasztott - 25+1 érettségi évfordulójukat. Az első, alapító diákok 26 év távlatából mondhatjuk - úgy tűnik - megértek. Hiszen mindenki olyan élethelyzetben van, amit elképzelt magának. Család, munka és karrier teljes összhangjában teszik a dolgukat, mint egykori dorogi diák.
Október 16-án, szombaton imaóra imádságával kezdtük az évfolyam találkozót. Kovács Lajos atya - szintén egykori diák gondolatai indították el a napot. Tóth Tamás egykori igazgatónk és osztályfőnök az alapító évfolyam fontosságára hívta fel a figyelmet.
A közös ima végeztével többen is megállapították: mintha csak tegnap végeztük volna ezeket a szertartásokat a régi sulinkban.
A nap további részében mindenki elmesélte, hogy mi történt vele ez alatt a 26 év alatt. Egy lelkigyakorlattal felérő vallomásokat és tanúságtételeket hallhattunk az iskola által adott értékekről, és hogy ezt hogyan tudjuk a jelen életünkben is kamatoztatni. Hajnalig folytak a személyes beszélgetések az ünnepi asztal mellett. Persze a közös tánc sem maradhatott el. A kezdetekkor kis létszámban voltunk, ezért mindenki ismert mindenkit. Egy nagy család voltunk - vagyunk. Így adjuk tovább a dorogi diákéveink örömét! Jó volt ott tanulni!