Mindig őszinte kíváncsisággal várják gyermekeink, unokáink december 5-nek éjszakáját
Bodnár Dániel atya írása:
Talán sokunk gyermekkori emléke, hogy ilyenkor, Szent Miklós ünnepén be-betekingettünk az utcabéliek, osztálytársak ablakán, megszámolva, hogy hány Mikulás csomagot is kaptak, vagy talán mi magunk helyeztük ki azokat a csomagokat, büszkélkedve, hogy mennyire sokan szeretnek bennünket, milyen jók voltunk az előző évben.
Sokat változott a világunk, a lehetőségeink az elmúlt bő 30-40 évben, de valahogy még mindig őszinte kíváncsisággal várják gyermekeink, unokáink ezt a különleges estét. Várják, pedig már nem csak ünnepi alkalmakkor juthatnak egy-egy ízletes csokoládészelethez, vagy cukorkához, hanem bármikor. De mégis mennyire különleges ez az este…
Hogy miért is jutott most eszembe mindez?
Egy éve történt, hogy ezekben a napokban a hittanosainkat is szerettük volna meglepni Egyházmegyénk Karitászának segítségével egy-egy apró édességcsomaggal. És mivel nem mindenkivel tudtunk az ünnep előestéjén találkozni, a csomagokat azzal az üzenettel adtuk át, hogy Szent Miklós ezeket nálunk tette le, és velünk küldte el számukra jóságukért.
Egyik elsős hittanosunk az átlagosnál is lassabban pakolt össze a teremben, megvárta, amíg kimennek az osztálytársai, és ragyogó szemekkel rám tekintve azt mondta: Akkor igazat mondott mamám, a mi utcánkba tényleg nem tud feljönni a „Mikulás”.
Először nem is értettem, de ő kedvesen elmagyarázta nekem, hogy neki ez az első mikulás csomagja. Eddig mamája, aki neveli, azt mondta neki, hogy mivel egy magas dombon van a lakásuk, oda nem tud felmenni a Mikulás, ő ezért nem kapott eddig még sohasem csomagot… És szorosan, és büszkén ölelte magához azt, amit most tőlünk kapott.
Sokszor úgy gondoljuk, hogy mindaz, ami számunkra természetes és megszokott, azt mindenki és mindig meg tudja adni, vagy megkapja környezetünkben. De talán a mi bérházunkban, mi utcánkban is vannak, akik „dombon laknak”, akiknél az ajándékozó szeretet bármilyen okból is, de ebben az évben, vagy talán ebben az évben sem tud majd megmutatkozni.
Legyünk hát figyelmesebbek, és így különösen a karácsonyt megelőző bűnbánati időszakban. Legyünk ajándékozóbb lelkületűek, vegyük jobban észre a rászoruló embertársainkat, s talán általunk érkezhet meg egy-egy család számára ebben az esztendőben az a Remény, amelyet Krisztus születése elhozott ebbe a világba.