"Ki kell állnunk minden evangéliumi és természetes érték mellett. Ez lesz a mi világraszóló karácsonyi szolgálatunk és üzenetünk." - mondta Orosz Atanáz püspök Miskolcon, a december 25-én mondott ünnepi Szent Liturgián.
A főpásztor ünnepi homíliáját teljes terjedelmében közöljük:
Szenteste, tegnap este sokan meghitt, bensőséges családi körben ünnepelhettek. Mi is papnövedékeinkkel együtt. Szívünkbe, lelkünk mélyébe fogadtuk a gyermekként közénk jött Jézust. Szent Lukács evangéliumából hangzott el a születéstörténet legintimebb része: amikor az éj leple alatt Szűz Mária megszülte elsőszülött Fiát és bepólyálva a jászolba helyezte el.
Ma viszont egyházunk ünneplése immár világraszólóvá válik. Evilági, túlvilági és persze társadalmi kapcsolatainkat is érintő módon.
„Halljad meg, ég, és vedd füledbe, te föld, rendüljenek meg a föld alapjai, teljék be félelemmel az alvilág, mert a teremtő Isten testi alakot vett magára” – imádkoztuk. „Aki a természetet hatalmas kézzel megalkotta, testi alkotásként jelenik meg.” Ország-világ színe előtt megvalljuk, hogy a Szűz azt ringatja karjain, aki kezében tartja a világmindenséget. A Szűz karjain mindeneket fenntartó Urat szemléljük, akit megújítónkként is szólítunk meg: „Íme, megérkezett a mindenség megújítója, az engesztelő, a világosság, a teljes váltság!” – énekeltük tegnap. „A barlangban körülhatárolódott a végtelen”.
Az egész teremtett világ velünk együtt ünnepel: „Hegyek és halmok, völgyek és mezők folyóvizek és minden teremtmény, magasztaljátok a most született Teremtőt!” – énekeltük. „Vigadjatok, igazak, egek, örvendezzetek, hegyek, ujjongjatok, mert megszületett Krisztus. A Szűz a kerubokhoz hasonlóan ül, ölben tartva a megtestesült Isten Igét. A pásztorok az újszülöttet dicsőítik, a bölcsek az Uralkodónak ajándékokat hoznak”. Itt minden mozog, akárcsak mai evangéliumunkban, ahol már a bölcsek érkezésére megmozdul nemcsak a zsidó főváros, hanem szinte az egész világ is.
Egyházunk öröme nem zárható be a családi otthonba, hanem kozmikus, akárcsak ekténiánk, ahol „az egész világ békességéért” fohászkodtunk. Ezért is különösen aktuális ez az ünnepünk a globalizálódó világban, ahol legfőbb gondjaink között szerepel a „teremtésvédelem”, a teremtett világ iránti féltő aggódás. „Vigadozz, természet, hallván az örömhírt, - énekelte az egész Egyházunk a minap - és dicsőítsd az angyalokkal és a pásztorokkal együtt az újszülött kisdedet, az örökkévaló Istent!” Az Istenszülő Szűz Máriát pedig ilyen meditációval köszöntik: „Kerubtrónként karodban hordozod a megtestesült Istent, aki hatalmas szavával a mindenséget hordozza”. Kozmikus jelentőségű ünnepet hirdetnek meg ezek a szavak, s a gyakran ismétlődő „ma” utal arra, hogy ennek hordereje messze túlmutat a betlehemi istálló kétezer évvel ezelőtti környezetén.
Görögkatolikus liturgiánkban énekelt himnuszaink nem elsősorban magatehetetlen újszülöttről, hanem az általa képviselt Isten országáról szólnak: „A te országod, Krisztus Istenünk, örökkévaló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart; te megtestesültél a Szentlélektől, és a mindenkorszűz Máriától emberré lettél...” Dávid messiási utódjára tekintve a világot is átalakító csoda nagyszerűségét juttatja kifejezésre az egyház.
Az Isten-Ige, akiben a világ összes lételve, a teremtés megvalósulási terve volt beprogramozva, épp annak helyreállítását kínálja föl az emberiségnek, amitől az bűne folytán elesett. Megtestesülésével tette lehetővé ég és a föld összeköttetését és Isten és ember örök életközösségét. „A bűnbeesés óta az első nagy szakadás az, amely a teremtetlen természettől választja el a teremtett természetet...” – mondták az egyházatyák. De Isten a megtestesüléssel újra fölkínálta azt a boldogságot, amelyre természeténél fogva minden ember vágyott, s azt, ami a szétesett világ egységesítését is biztosítaná. Most pedig a teremtett világot látjuk-halljuk karácsonyi örömben. És ha Isten Igéje ember lett, akkor az egységesítő mű kezdetét veszi, mégpedig a Krisztus titokzatos Teste kozmikus liturgiájában. A megtestesült Ige titkában hazatalál a mindenség, mert nemcsak az ég és a föld kerül összeköttetésbe, hanem Isten új paradicsomkertben telepíti le a benne egységesülő emberiséget.
Az új Édenkertbe való visszatérést ünnepeltük a téli napfordulóval egybeeső ünnepünkön. S ma már a kis Jézus jóvoltából kezdünk visszatérni, visszajutni oda, ahonnan annak idején kiestünk. Tegnap óta a világ is betelt több fénnyel, hordozza azt a kegyelmet, amelyre oly nagy szükségünk volt. Szívből örüljünk a fénynek, amely betölti a mindenséget! Liturgiánk csöndes imájával a karácsonyi gondolatot így fogalmazzuk meg: „Istenünk, taníts meg, hogy ...egyesüljünk Krisztusod szent testével s vérével, és hogy azokat méltóan vevén magunkhoz, az élő Krisztust őrizzük szívünkben lakóul s a Szentlélek templomaivá legyünk."
E világi és társadalmi kapcsolatainkat is kell, hogy átalakítsa ez az ünnep. Karácsonyi képeinken a világ is másnak/másként mutatkozik, mint annak előtte. Sok minden fényben ragyog, amely alapvetően a sötét barlangból, az ott megjelenő kis Jézus alakjából világít ki. Ő új fénybe állítja azt a természetet is, amellyel nemegyszer visszaéltünk. Mert ahogy tegnap este a Teremtés könyvéből újra elolvashattuk, a teremtő Isten „látta, hogy jó mindaz, amit alkotott”. Nagyon jó (volna) ez a világ. Ha Isten ma megnyilvánuló teremtői szándéka szerint tekintünk bele ebbe a világba, ha Krisztus Urunk szemével nézzük, hogy a természet erői hogyan egészítik ki egymást, akkor elámulhatunk ennek a természetnek, környezetünknek nagyszerűségén. A világ szép és szent, mert ilyennek akarta a teremtő Isten. Csak az Istentől elfordult ember ronthatta el. Amikor már lelkével nem úgy látta, ahogy az létrejött, nem úgy értékelte, mint ahogy ez a paradicsomi állapotnak megfelelt volna, akkor változott pusztulóvá.
Környezetvédelmünk tehát nem merülhet ki a megfelelő hulladékgazdálkodásban. A Szentatya figyelmeztetett arra, hogy egyesek már jobban szeretik a kutyát, mint a gyermeket, jobban tiltják az állattal való rossz bánásmódot, mint a magzatgyilkosságot. Mi ma új szempontokat kapunk tönkrement világunk megmentésére is a megtestesült Igétől.
A természetvédelem divatos témái mellett föl kell fedeznünk a teremtés értelmét, és így kell kiállnunk az emberért és a teremtett világért, amit a köztünk megtestesült Ige alkotott meg. Hiszen egyedül ő ismeri pontosan a természet lételveit, hogy mi mire való és mire jó. Nem elegendő pusztán „természetes” alapon környezetvédelmi mozgalmat szerveznünk, hanem összhangban kell maradnunk a természet tervezőjével és Alkotójával, Isten köztünk is megjelenő Igéjével. Nem elég nagy szavakat, sloganeket hangoztatnunk, hanem a mindeneket fenntartó és köztünk megjelent Isten szándéka szerint kell cselekednünk. Nyugati környezetünkben sok kárt okozott egy-két olyan milliárdos spekuláns, aki a „nyílt társadalom” eszméjével már tönkretette a keresztény család-eszményt. A gender-elmélet népszerűsítésével meghamisította az Isten képére férfinak és nőnek teremtett embert. Az abortusz propagálásával milliókat irtatott ki még világrajövetelük előtt. Ez ellen is fel kell emelni szavunkat, még ha nincs is meghirdetve konzultáció.
Nekünk pedig, akik nemcsak a környezetünkig látunk, hanem a természetet is ismerjük, ki kell állnunk azért, amit megváltó Jézusunk hozott e világba. Ki kell állnunk a férfi és nő igaz valóságáért, mert nem igaz az, hogy a Teremtő téves címzéssel ellenkező testbe juttatta volna a lelkeket. Ki kell állnunk az emberi élet védelmében annak fogantatásától kezdve, hiszen Istenünk már az anyaméhtől fogva akarta és ismerte mindnyájunk életét. Ki kell állnunk a Heródes által halálra szánt kis Jézus és az aprószentek, valamint üldözött embertársaink mellett.
Ki kell állnunk Jézus evangéliuma és a természet törvénye mellett, még ha a fél világ hátat fordít is neki. Ki kell állnunk a teremtés igazi értelme mellett, és ki kell állnunk a teremtett világ mellett, amit a köztünk megtestesült Ige alkotott meg. S nem elég az állatvédők és környezetvédők soraiba beállnunk, hanem védenünk kell a legapróbbakat, az anyaméhben halálraítélt magzatokat. Ki kell állnunk minden evangéliumi és természetes érték mellett. Ez lesz a mi világraszóló karácsonyi szolgálatunk és üzenetünk.
Kedves Testvérek! A betlehemi Kisded nagy örömet és feladatot is hozott. Így kívánok mindenkinek további meghitt, de egyben világraszóló ünneplést! Krisztus születik! Dicsőítsétek!