A Szent Kereszt felmagasztalása ünnepe utáni hétvégén immár hét évtizede évről évre a cigány közösségek is elzarándokolnak Máriapócsra.
Az idei zarándoklat szeptember 18-án szombat délután lelkigyakorlattal vette kezdetét. Elmélkedésében Makkai László atya, a Görögkatolikus Roma Szakkollégium igazgatója, a kereszt jeleit, jelentéseit és azok értelmezésmódjait tárta fel a hallgatóságnak. Az esti Szent Liturgián dr. Balogh Győző János, a Miskolci Egyházmegye cigánypasztorációs referense elmélkedése hangzott el, a virrasztást Kanyó Árpád, hodászi parókus vezette. A zarándoklat mindkét napján a kisapapok is segédkeztek, köztük Magyar Richárd és Lakatos Zsolt növendékek.
Vasárnap az ünnepi liturgiát Orosz Atanáz miskolci püspök vezette. Az oltár körül és a gyóntatásban szolgáló atyák túlnyomó többsége cigánypasztorációs feladatokat is ellát, többen tanoda programokat is megvalósítanak a metropólia egyes parókiáin, míg mások zarándokcsoportot vezetve érkeztek Máriapócsra. A liturgiához idén is a hodászi közösség biztosította az énekes szolgálatot.
Atanáz püspök az ünnepi homíliában megemlítette, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus közepén Budapesten hangzott el először lovári nyelvű betétekkel a latin szentmise. Majd fölelevenítette Ferenc pápa vezette Statio Orbis szentmisét és a Szentatya felvidéki útját is, amikor Kassa romák lakta negyedébe látogatott, elsősorban azért, hogy a cigányok emberi méltóságát, az egyházban betöltött szerepüket hangsúlyozza. „Az egyház szívében vagytok” – vallotta róluk 56 éve Szent VI. Pál pápa, s „ugyanezt mondta e héten a Luník IX lakónegyedben Ferenc pápa, és ennek bizonyosságával gyűltünk össze ma mi is” – mondta a főpásztor.
„Ki az, aki keresztjét felvéve Jézus nyomába lép?” – tette föl a kérdést a napi evangélium alapján Atanáz püspök, majd Ferenc pápa egy héttel korábbi budapesti szavaira utalva válaszolt is rá: „Az az ember, aki Isten szeretett gyermekeként bizalommal átéli a testvériséget, aki szolgáló szeretettel nap mint nap odalép testvéreihez. Nem magunknak élünk és főleg nem magunk istenítése végett, hanem az igazi Úr Jézust kell követnünk, aki életét adta a Szent Kereszten – tehát az lép Jézus nyomába, aki áldozatot is vállalva és szeretettel tekint minden emberre. Ferenc pápa eperjesi homiliája szerint is nagyon fontos, hogy a kereszt a szívünkben legyen. Akkor vagyunk igazi keresztények, ha felfogjuk, hogy micsoda szenvedés árán, micsoda kínok és nyomorúság vállalásával váltott meg Krisztus. Ha ezt a mérhetetlen szeretetét akár szenvedések közepette is magunkévá tesszük, ha mi magunk is hasonló szeretettel és nyitottsággal fordulunk testvéreink és mindenki felé. Legyen a mai zarándoklat tanúsága a szívünkben hordozott kereszt.” – mondta a püspök.
A liturgia végén a cigánypasztorációban szeretettel végzett tevékenységükért többen részesültek a metropólia elismerésében.
A Hajdúdorogi Főegyházmegyéből a rászorulókat is szolgáló Posvácz József, a Miskolci Egyházmegyéből Csorba Mónika Katalin, Szemán Ágnes Katalin és Szilágyi Eszter, a tíz éve működő miskolci Görögkatolikus Roma Szakkollégium munkatársai részesültek püspöki dicséretben.
A Nyíregyházi Egyházmegyében két posztumusz elismerést osztottak ki olyan nemrégiben elhunyt személyeknek, akik váratlan halálukkal nagy űrt hagytak maguk után a cigánypasztorációs munkában. Tóth Andrea a periférián élő, hátrányos helyzetben lévő embertársait segítette kisgyermek kora óta, legutóbb pedig a Tuzséri Művészetek Házában. A díjat édesanyja vette át. Balogh Gusztáv pedig a kántorjánosi közösséget segítette munkájával. „Jackson”, ahogy mindenki ismerte, mozgatórugó volt az egyházban. „Mindenkit szeretett, és mindenki szerette” – hangozott el a laudációban. Özvegye köszönte meg az elismerő oklevelet.
A zarándoklat szokás szerint a templom udvarán végzett körmenettel és himnuszokkal zárult.
FÉNYKÉPEK (Orosz Rita, Varga-J. Bernadett)