Az alábbiakban Atanáz püspök pünkösd ünnepére írt gondolatait adjuk közre.
50 nap után újra „királyt” szólítunk meg minden istentiszteletünk kezdetén. Nemcsak ma vagy holnap, hanem mostantól több mint háromszáz napon át. De nem földi királyt, hiszen nálunk annak korszaka már lejárt. „Mennyei Király, Vigasztaló!” – intézzük imánkat ahhoz a láthatatlan Személyhez, akit Jézus Krisztus a búcsúbeszédében tanítványainak megígért: „tartsátok meg parancsaimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké: az Igazság Lelkét" (Jn 14, 14-15). Jézus Krisztus magát vigasztalónak tartotta és a Szentlelket is vigasztalónak, támogatónak, bátorítónak (Paraklétosznak) nevezte. Mi pedig Királyként is szólítjuk meg ezt a láthatatlan megerősítő Személyt. „Az Úr ugyanis Lélek, s ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17).
„E naptól kezdve a Krisztus által hirdetett Ország megnyílik azoknak, akik benne hisznek: a test alázatában és a hitben már részesednek a Szentháromság közösségében.” – tanít a Katolikus Egyház Katekizmusa. „A Szentlélek a maga szüntelen eljövetele által vezeti be a világot a végső időkbe, az Egyház idejébe, az Országba, amely már örökségként a birtokunkban van, de még nem teljesedett be.” (KEK 732)
Nisszai Szent Gergellyel együtt sok görög atya még így olvasta és hagyományozta Szent Lukács evangéliumában a Miatyánk „Jöjjön el a Te országod…” sorát: „Jöjjön le ránk a te Szentlelked és tisztítson meg bennünket!” Szent Maximosz hitvalló is figyelmeztet arra: „az Atya-Istennek az önmagában létező Országa maga a Szentlélek. Mert amit Máté ország-nak mond, azt másutt egy másik evangélista Szentléleknek nevezte: „Jöjjön el a te Szentlelked és tisztítson meg minket”. S a keresztény élet kihívásaira is kitérve hozzáteszi: akik az érzéki vágyakat és indulatokat visszautasítják, azokat az Úr imádsága szerint méltán illeti meg e királyság hatalma. Hiszen miután mindezeket elvetették maguktól, méltók lettek arra, hogy elmondják: „Jöjjön el a te országod!" – tudniillik a Szentlélek – mivel már a szelídség alapelve és létmódja szerint Isten templomává épültek a Lélek által (vö. Ef 2,21-22; 1Pt 2,5).
Erre vonatkozik tehát imádságunk fohásza: „Tisztíts meg minket minden szennytől!” Nem vagyunk már rabszolgák, alávetve a rendezetlen kívánságoknak és a bűn uralmának, hanem a Szentlélek szeretete által vezetett gyermekek, Isten örökbe fogadott fiai vagyunk. Azonban ahhoz, hogy a Szentlélek legyen valóban királya és folyamatosan uralkodója a mi lelkünknek, nélkülözhetetlen, hogy mi az ő ösztönzéseit kövessük, melyek azt kérik tőlünk, hogy tagadjuk meg bűnös szenvedélyeinket. Ő meg is adja ehhez az erőt. „A testi ember bizony testiekre vágyik, a lelki ember ellenben lelkiekre törekszik” (Róm 8,5).
E világ vezetői minisztereket neveznek ki, azok pedig államtitkárokat és helyetteseket, így alakul ki e világ kormányzata. A Szentlélek viszont nemcsak a hivatali szolgálatokat adja, hanem sokféle kegyelmi ajándékot. Bibliai görög szóval úgy mondjuk: „karizmát”. „Mindent megad a Szentlélek” – énekeljük pünkösdi zsolozsmánkban: „Jövendöléseket sugalmaz, papokat tökéletesít, írástudatlanokat bölcsességre tanít, halászokat hittudósokká avat, az egyház egész intézményét összetartja.” Az első pünkösd nyelvcsodája az volt, hogy „ki-ki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni” az apostolokat (ApCsel 2,6). Aztán a nyelvek adománya már az imádságban is megnyilvánult, de ez nemcsak hasznos, hanem olykor káros is lehetett.
Szent Pál néhány évtized múltán már így foglalta össze a Szentlélek ajándékait: „A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Egyik a bölcsesség szavait kapja a Lélek által, a másik a tudományét ugyanattól a Lélektől. Más valaki a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, ismét más a gyógyítások adományát az egy Lélek által, vagy csodatévő hatalmat, prófétálást, a szellemek megkülönböztetését, a nyelveken való beszédet vagy a nyelveken való beszéd értelmezését. Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.” (1 Kor 12, 7-11)
A Rómaiakhoz írt levelében pedig már így bíztat e kegyelmi adományok felhasználására: „Különböző adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelően: ha prófétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint; ha szolgálat, akkor fáradozzunk a szolgálatban; ha valaki tanít, tanítson; aki buzdít, buzdítson; aki adakozik, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, buzgóságban, aki irgalmasságot gyakorol, vidámságban” (Róm 12). Ha a különböző minisztériumok nem áshatják alá egy ország egységét, még inkább ez a helyzet az Egyházban, ahol a Szentlélek által fölszentelt szolgálati papság és az Ő különleges kegyelmi adományai egyaránt az egységet szolgálják.
Szent Péter pünkösdi beszéde szerint „mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (ApCsel 2,21) A főapostol beszéde arról számol be, hogy ezen a napon Isten a próféta jövendölését beteljesítve az üdvösség nagy lehetőségét kínálta fel mindenki számára. Mi pedig ebben bízva szakadatlanul segítségül hívjuk a Szentlelket: „üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!” Egymást bíztatjuk, bátorítjuk, vigasztaljuk, és a Vigasztaló erejét kérjük országunkra, parókiáinkra, falvainkra és városainkra, hogy mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözüljön.
+Atanáz