Negyven év kegyelméért püspöki liturgián adott hálát a sajóvámosi közösség
Sajóvámoson még élnek azok az emberek, akik saját kezükkel építették föl Isten hajlékát 1983-ban. A kerek évfordulóra a tetőfelújítást is sikerült a közösségnek megvalósítania, erre, és a templomudvaron megújított nagy keresztre kérték Atanáz püspök áldását. A hálaadó Szent Liturgiát szeptember 17-én, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepkörében tartották meg.
„Aki engem akar követni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem!” (Mt 16,24)– így szólt a liturgián felolvasott evangéliumi szakasz első mondata. A püspöki tanítás ezt állította a középpontba.
Jézus Krisztus a maga követésére hív meg bennünket, ott is, ahol ez elkerülhetetlenül kereszthordozással jár együtt. Ez Jézus tanítványainak, a keresztényeknek az útja, ez a keresztút vezet az üdvösség felé, mondta a főpásztor, majd később Szent Pál apostol megállapításával folytatta: „Krisztussal keresztre vagyok feszítve. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem (…) Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem. (Gal 2,20)
Ezt az utolsó mondatot nagyon meg kell szívlelnünk, hangsúlyozta Atanáz püspök. Amikor út menti keresztre, vagy a templomokban elhelyezett keresztekre tekintünk, ez kell, hogy eszünkbe jusson. „Krisztus olyannyira szeretett engem, hogy önmagát adta érettem. Akinek ez a személyes megérintettség nem jutott osztályrészül, az valószínűleg a keresztény hitet sem tudja teljesen megélni és annál kevésbé tudja azt megvallani.”
A főpásztor azokra a szomorú statisztikai adatokra is kitért, melyek szinte általánosan előforduló jelenségek, hogy megkeresztelt személyek is egyre kevesebben nyilatkoznak vallási hovatartozásukról, Krisztussal való kapcsolatukról. „Pedig a mi Urunk azt üzente, hogy aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt (Mt 10,32). „Ezen a mai ünnepünkön mindenkit arra szeretnék biztatni, hogy bátran nézzen a keresztre feszített Krisztusra, és ha út menti kereszt mellett megy el, merjen olykor keresztet vetni. Mert ezek a kereszteket nem csak díszként állították ki falvainkban, vagy a határban, hanem hitvallásként. Ha rájuk tekintünk, tudjuk, hova tartozunk, tudjuk, kihez tartozunk.”
„Az út menti, megáldott keresztek emlékeztessenek bennünket arra, hogy kihez is kötöttük életünket kereszteltetésünk pillanata óta, hogy kiben is bízhatunk üdvösségünk nagy ügyében! Vizsgáljuk fölül magunkat nap mint nap, hogy a hitben élünk-e, hogy bennünk él-e a megfeszített Jézus Krisztus. Ha rátekintünk a Megváltó kereszten lecsukló fejére, akkor mi is mondjuk el Szent Pál apostol gondolatát: Jézus Krisztus hitében élek, mert ő szeretett engem és önmagát adta érettem.” - mondta püspök atya.
Atanáz püspök a liturgia után, először a templom kapujában álló keresztet áldotta meg, amelynek felújítását a közösség adományából valósították meg. Pályázati forrás tette lehetővé a templom tetőjének cseréjét (EEÖR-KP-1-2021/1-000148). Emellett a közösségi ház felújítása, energetikai korszerűsítése is további pályázati forrásokból valósult meg (MF/ EKT - 2021 MFP, 100534142, Projekt azonosító: 3280735884).
A közösség házban Atanáz püspök és Tótszegi István parókus atya mellett dr. Répássy Róbert, igazságügyért felelős államtitkár és Demeter Zoltán, a térség országgyűlési képviselője vágták át a megnyitást jelképező nemzeti színű szalagot.
A sajóvámosi parókus a közösség nevében köszönte meg Kovács István, Szabó Ferenc és Tóth Sándor negyven évvel ezelőtti fáradozásait, hiszen hármuk összefogása és kőművesmunkája nyomán épült föl a templom. Különös kegyelem az is, hogy a három, ma már szépkorú templomépítő más-más felekezethez tartozik ugyan, de ettől sokkal erősebb bennük az Isten tisztelete. Váradi Lajos, polgármester úgy fogalmazott, hogy a mai közösségnek már „csak” az a feladata, hogy hittel és élettel töltse meg a falakat.
Az egész falu közösségének ünnepe lett a hálaadó liturgia, hiszen a testvéregyházakhoz tartozók is tiszteletüket tették, köztük Kiss Péter református lelkész. Atanáz püspök mellett koncelebráltak Fekete András és Debreceni Zoltán atyák, a falu szülöttei, Mosolygó Tibor atya, aki a 2008-ban önállósult parókia első helyben lakó papja volt, Demkó István és Molnár Attila atyák, akiket pályájuk kezdete köt a faluhoz, valamint Kiss Attila és Polyák Imre atyák, a szomszédos parókiák szolgálattevői.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett / Miskolci Egyházmegye