A betegek világnapja a székesegyházban
Idén Miskolcon a betegek világnapján részesülhettek a betegek szentségében mindazok, akik úgy érezték, hogy egészségi állapotuk, esetleg idős koruk miatt erre szükségük van. A szentség vételére lelkileg is készülni kellett, fontos ilyenkor a szentgyónás elvégzése is.
Szent II. János Pál pápa rendelkezésére február 11-e, a lourdes-i Szűzanya latin liturgikus emléknapja a betegek világnapja is. Idén Szemerszki Mihály parókus kezdeményezésére ezen a napon a betegek szentségének nyilvános felvételére volt lehetőség a Székesegyházban.
Szent Jakab levelében találjuk a betegek szentségének első leírását: „Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.” (Jak 5,14-15)
A betegek szentsége a betegség elesettségében köt össze bennünket Jézussal, akinek nagylelkű szeretete, amivel önként vállalta értünk a szenvedést és a halált, valamiképpen átalakítja bennünk ezt a nagy terhet: megkönnyebbít és lelki erőt ad.
A fent idézett szentírási szakasz mellett több imádság is elhangzott az énekes szertartáson, melyben azoknak a szenteknek közbenjárását kérte a főpásztor, akik maguk is orvosok, gyógyítók voltak és életüket adták a gyógyításért, köztük Szent Kozma és Damján, Szent Panteleimon és Hermolaosz.
A szertartást Atanáz püspök atya a miskolci kórházakban szolgálatot teljesítő kórházlelkészekkel együtt végezte el. Szűcs Béla atya a Semmelweis Tagkórházban, Tótszegi István atya pedig a Szentpéteri kapui, megyei kórházban (Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház) szükség esetén bármikor felkereshető, vagy elérhető. A betegek türelmesen megvárták és meghallgatták a Szentatya betegek világnapjára küldött üzenetét is, amelyben a találkozás és az ajándék, valamint a tapasztalatcsere, a megosztás központi szerepet foglalt el.