A hit, az imádság mindig megtartó erő

Feczkó Sándor a múlt héten ünnepelte 75. születésnapját. Sanyi bácsival és feleségével, Marika nénivel Marczi András készített interjút.

• Sanyi bácsi gyermekkora a nagy múltú görögkatolikus településhez, Irotához köthető. Tudna mesélni az itt szerzett élményeiről?

A faluban kétszer pusztított tűzvész, s mind a két tragédia után ruszin görögkatolikusokat telepítettek be. Gyermekkoromban 360 fő lakta a kicsi települést nehéz körülmények között. A település nagy részben görögkatolikus emberek lakták, s elenyésző számban éltek más felekezetűek. Így a vallásgyakorlás, a templomi szertartásokon való részvétel intenzívnek számított. Nagy ünnepeken az irotai templom olyannyira tele volt, hogy a templomon kívül is álltak. Mai napig hallom a zengő énekeket. Templombúcsúkon minden környező településen szolgáló pap jelen volt Irotán (Selyeb, Abod, Abaújlak, Abaújszolnok, Rakaca, Felsővadász). A búcsú Liturgia után a szomszéd településekről érkező rokonokat, barátokat vendégül látták a hívek. Apai nagyapám aktívan részt vett az egyházközségi életben, mint kurátor, édesapám pedig kántori szolgálatot is ellátott egy időben valamint több éven át gondnok is volt.

Gyermekkori emlékeimben elevenen élnek a Máriapócsi zarándoklatok, amelyeket őseim még gyalog tettek meg Irotáról, később én már anyai nagymamámmal járművek segítéségével tudtam ezeken részt venni. Szép emlékként maradt meg, hogy ezeken az alkalmakon a néhai testvéremmel először még a kegykép előtt aludtunk később pedig az anyagi keretek is megengedték, hogy a csűrben tölthessük az éjszakát. Az a lelki élmény ma is sokat jelent, amikor a precessziósok énekeire ébredtünk fel. Hajdúdorogról 40-50 lány kék ruhában énekelte a pócsi énekeket.  Ezek a lelki élmények mind hozzásegítettek görögkatolikus hitem megtámasztásához.

• Vannak meghatározó papok gyermekkorából?

Csiszárik János parókus atya 51 évig szolgált az egyházközség papjaként, aki Ózdról került a faluba. Nagyon finom lelkiséggel terelgetett minket a vallásgyakorlat terén. Az ő fiai egykorúak voltak velünk így a kapcsolat ápolása több szálon is lehetővé vált. Volt rá példa, hogy gyermekkoromban együtt ministráltunk az oltár mellett.  A tisztelendőasszony is gyermekekkel foglalkozott, ő tanítónő volt az iskolában.

• Hogyan tudta Sanyi bácsi megélni hitét a kommunizmus időszakában?

Amikor 1963-67-ben Abaújszántóra jártam iskolába, nem tudtam gyakorolni a vallásomat, meg sem lehetett említeni a templomot, mint fogalmat. Nagyon nehéz körülmények között lehetett a vallásosságot megélni. Fiatalabb koromban, keszthelyi főiskolásként, én is titokban jártam el vasárnaponként a kollégiumból templomba. Hazautazáskor, és a szünetekben Irotán rendszeresen részt vettem csaknem minden szertartáson.

 Amikor Ózdra kerültünk, járási növényvédelmi felügyelő voltam, s vallásosságom miatt nem egyszer kerültem nehéz helyzetbe. Egyszer téli időszakban szülői értekezleten vettem részt, amikor a tanítónak megemlítettem, hogy a karácsonyt már nem fenyő ünnepnek nevezzük. Emiatt is a pártbizottság színe elé kerültem, ahol megkaptam, hogy templomba járhatok, de hogy az, hogy az ateista nevelés ellen lázítok, az elfogadhatatlan. A templomba járást mindig meg tudtuk oldani, hiszen a munkaadó központunk Miskolcon volt. Mikor a viharfelhők eloszlottak, ’89-ben  a megyében az elsők között voltunk, akik keresztény demokrata néppárt ózdi szervezetét megalapítottuk.

• Marika néni gyermekkorát Hercegkúton töltötte. Ott is fellelhető volt a görögkatolikus identitás vagy nagyobb mértékben dominált a római katolikus hívek száma?

Főként a római katolikusság jellemző Hercegkútra, s erős vallási gyökerekkel rendelkezik a falu. „Kis Rómának” nevezték a települést, ahol a templom mindig tele volt. Középiskolás koromban titokban jártunk templomban Miskolcon. Apáca nagynéném a Mindszenti templomban szolgált, akinek sokat segítettem a templom körüli munkában, díszítésben. Ezt itt Ózdon is folytattam. Az esküvőnk Hercegkúton volt, görögkatolikus szertartás szerint, az asszonyavatást pedig latin rítus szerint végezte a helyi plébános. Esküvőnk után együtt éltük meg családunkkal a görögkatolikus hitet Miskolcon, Tolcsván s Ózdon is. Itt Ózdon sokat jelentett Obbágy Miklós atya és a felesége Vera tisztelendő asszony személye. Rendszeresen vettünk részt házas lelkigyakorlatokon az ő jóvoltukból és a gyermeknevelésben is nagy segítségünkre voltak.

Jómagam gyermekfelügyelőként dolgoztam, ahol igyekeztem a gyerekeket is hitre nevelni. Szorgalmaztam a nevelőszülőknek, hogy hittanra járassák az állami gondozott gyermeket. Ennek okán a gyámügy behívatott és jegyzőkönyv is készült arról, hogy hittanra buzdítom a gyerekeket. Az elmúlt hetekben a kezembe akadt ez a dokumentum. Ebből akkor, a rendszerváltás előtt már nem volt különösen nagy bonyodalom.

• Gyermekeik is tovább vitték a vallásos vonalat?

Igen, a Győri Bencés Gimnáziumba jártak középiskolába. Gyermekeink rendszeresen ministráltak az ózdi templomban. Azt szerettük volna, hogy ők is kapják meg azt a lelki élményt, amiben mi is részesültünk gyerekkorunkban, s amiről tudtuk, hogy szükséges az élethez. Rendszeresen jártak gyermek- és ifjúsági búcsúra, Máriapócsra is. Ma mind a három unokánkat is ebben a szellemiségben nevelik.

• Marika néni hitoktatott is Ózdon, jól értesültem?

Igen, a rendszerváltás után ’90-ben kezdtem el elsők között a hittanári szakot, majd utána 13 évig sok gyereket tanítottam a városban a Vasvár Úti Általános Iskolában. A rendszerváltás után felszabadulás volt a nyilvános hitoktatás. A helyi televízió is kijött felvenni egy hittanórámat. Lelkesítő volt. A templomi szertartásokra akkor sem volt könnyű elhozni a gyermekeket, szülői háttér nélkül.

• Sanyi bácsi milyen tisztségeket látott el az egyházközségben?

Már az 1970-es években képviselő testületi tag voltam, később jegyző. Obbágy Miklós atya idejében világi elnök lettem. Kaulics László atya idejében sokat segítettem a jelenlegi templom megépítésének munkálataiban. Mintegy 30 év után több okból lemondtam a világielnök tisztségről. Ma is szívesen szolgálok a felolvasásban, kántorizálásban ha szükséges.

• Sanyi bácsi megírta az Ózdi Görögkatolikus Egyházközség 75 éves történetét. Hogyan jött erre az indíttatás?

Mivel jegyző voltam sokáig az egyházközségben, a jegyzőkönyv egy példányát mindig megtartottam. Amikor az egyházközség 75. éve megünneplésére készültünk, jelenlegi parókusunkban, Bodnár Dániel atyában fogalmazódott meg, hogy kellene egy kiadvány a 75. jubileumra. S mivel mind az öt parókusnál tagja voltam a testületnek, így bőven volt hozzá anyagom. Ebből kifolyólag felkértek ennek a kiadványnak a megírására. A munkálatok alatt igyekeztem minél több dokumentumra alapozni. Amely időszakból kevesebb dokumentum állt rendelkezésre, ott visszaemlékezéseim alapján írtam le az egyházközség történetét.

• Az időskori nehézségek, betegségek közepette is megtartó erő a hit, a görögkatolikusság?

Életem során több balesetem és műtétem is volt, de a hit, az imádság mindig megtartó erőt jelentett a megpróbáltatások közepette. A mindennapi imán túl, éreztem a görögkatolikus egyházközségi testvérek imádságát is, akik rendszeresen végeztek egészségi javulásom szándékára könyörgést a Szent Liturgián. Életem nehéz helyzeteiben minden alkalommal éreztem az Úristen gondviselését, és hogy meghallgat szükségeimben. Úgy szoktam mondani, hogy mindent ki lehet imádkozni Istentől.

• A hálatábla

Sokat imádkoztam Máriapócson is feleségért. Nem sokkal esküvőnk után úgy éreztem, hogy a hálámnak külső jelet is szeretnék adni így készíttettem egy hálatáblát a pócsi Istenszülőnek. Ez a kegyhelyen a tábori oltár mellett mai napig megtalálható, s az ott töltött idő alkalmával rendszeresen vetünk rá egy pillantást. Ennek felirata: „Mária megsegített, 1971 F.S”

• A hálatábla kapcsán szabad megkérdezni, hogy hogyan ismerkedtek meg egymással?

Sárospatakon ismertem meg a feleségemet. Marika néni ekkor ott dolgozott az ÁFÉSZ-nél a nagybátyámmal. Júniusi megismerkedésünk után szeptemberben volt az eljegyzés, novemberben 6-án pedig esküvő.

• Melyik görögkatolikus szertartás áll a legközelebb Sanyi bácsihoz?

Tudom, hogy szertartásaink csúcsa a Szent Liturgia, de az utrenyét és a vecsernyét is nagyon szeretem. Az Esti Istentisztelet mély szövegeivel kapcsolatban mindig azt érzem, hogy egy kis hittanban részesülök. Szeretek ezeken a szövegeken elgondolkodni, bennük lelkileg merítkezni, mert mindig felkészít a másnapra.

• Mit üzennének mai fiataloknak?

Sanyi bácsi: Azt, hogy mindent ki lehet imádkozni, ami a lelki üdvösségünkhöz segít.

Marika néni: Bízzanak a  gondviselésben és kérjék az Istenszülő Szűz Mária közbenjárását.