Bodrogolasziban tartottak Jézus-ima lelkigyakorlatot augusztus elején.
Kaskötő Jánosné beszámolóját adjuk közre:
Augusztus 6. és 9. között Jézus-ima lelkigyakorlaton vehettünk részt a festői szépségű Bodrogolasziban, a Chemin Neuf közösség lelkigyakorlatos házában Kiss Attila Gellért sajópálfalai parókus atya vezetésével. Segítségére volt Szabó Antal gávavencsellői parókus atya, így a maximális létszámot betöltő lelkigyakorlatozók csoportját meg tudták egymás között osztani, ezzel elősegítve a teljes, zavartalan csend megtartását.
Mindkét atya orgánumának, lelkiségének köszönhetően gyönyörű szertartásokon vehettünk részt reggeltől egészen sötétedésig. A szertartások között volt lehetőségünk elcsendesedni, a megadott félórák előtt mély, lelkileg megerősítő útmutatást kaptunk az atyáktól ki-ki a maga csoportjában.
Az alábbiakban Kiss Attila atya által vezetett csoportban elhangzott tanításokat ismertetném a kedves hívek számára.
A Jézus-ima előtt „be kell melegíteni a szívünket”, ahogy ezt a szerzetes atyák tanítják, ezért az első fél órában egy kontenplatív sétára invitáltak bennünket az atyák. A rendelkezésünkre álló öthektáros, erdős területen lehetőségünk volt elmélyedni a természet szépségében, szemlélődni, megtalálni az Urat - nem az általunk felépített, berendezett, hanem – az Általa teremtett világban.
Többünknek nagyon meghatározó volt ez a kezdet; „bemelegedett” a szívünk.
Attila atya tanításait elsősorban A csönd ereje című Robert Sarah vatikáni bíboros atyával készített interjúkötet alapján magyarázta, fogalmait a Jézus-imán keresztül bemutatva, mindezt az adott ünnepkör (az Úrszínváltozás ünnepének) jelentéstöbbletével gazdagítva.
Új megvilágítást kapott számunkra a csönd fogalma, a fény, a víz, maga a „semmi”, beszéltünk a testtartás fontosságáról, annak kifejezéseiről, a bizalomról, a biztonságról, az önátadásról, befogadásról, a belső örömről, a magányról, az alázatról, az érzésekről, a vágyakozásról, a várakozásról és sok más fogalomról, mint a kontempláció elengedhetetlen eszközeiről, a szöveges forma megtartásáról, elhagyásáról, érzékelve, hogy mindezek a fogódzók csak eszközök ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a mi jóságos Teremtőnkhöz, az Ő jelenlétébe helyezve magunkat.
Az utolsó napon a záró Szent Liturgiát Orosz Atanáz püspök atya személye tette még emelkedettebbé a helyi templomban Mosolygó Tamás parókus atya vendégszeretetével kísérve.
A prédikációban Atanáz atya az addig elhangzott boldogmondásokra hívta fel a figyelmet. Mindannyian boldogok vagyunk, mint Istent szerető emberek, ezt a boldogságot kell továbbadnunk, küldetésünk a lelkigyakorlaton megtapasztalt harmóniát azoknak is átadnunk, akiknek az Úr megismerése, felismerése nem adatott osztályrészül. Nem tarthatjuk meg magunknak a jót, át kell adnunk hálával és örömmel. Uram, Jézus Krisztus Istennek Fia, könyörülj rajtam bűnösön!