Nagy Szent Atanáz levele a zsoltárok értelmezéséről ma is a zsoltárimádkozók épülésére szolgál, sőt a zsoltárok mindennapi imádságainkká is válhatnak.
Nagy Szent Atanáz atyánk Markellinoszhoz intézett leveléből a zsoltárok értelmezéséről
A Zsoltárok könyvével kapcsolatos első megjegyzésünk az, hogy vannak benne történeti jellegű zsoltárok, de vannak buzdító jellegű zsoltárok is, aztán vannak prófétai zsoltárok, s vannak persze könyörgő vagy hálaadó jellegűek is.
Könyörgő imádság jellegűek: a 16., 67., 89., 101., 131., 141. zsoltár. (…)
Segítségül hívást tartalmaz a 4. zsoltár.
Könyörgő zsoltár a 19. és a 63.
… Mivel tehát a zsoltárok ilyen szép rendben íródtak, ezért az olvasó mindegyikükben megtalálhatja a saját lelkének megfelelő indulatokat és állapotokat, sőt mindegyik érzelmünkre találunk bennük valamilyen mintát és tanítást is például arról, hogy milyen szavakkal lehetünk tetszésére az Úrnak, s hogy milyen mondatokkal léphetünk a javulás útjára, vagy hogy miképpen adjunk hálát az Úrnak, nehogy véletlenül mást mondva az istentelenségbe essünk. A Bírónak ugyanis számot kell adnunk nem is csak tetteinkről, hanem minden fölösleges beszédről is. … Ha az Úr fenyítését tapasztalod, s azon veszed észre magad, hogy ettől nagy zavarba jöttél, elmondhatod a 6. (és 37.) zsoltárt:
Ha gyötrődő embereket látsz, vigasztald őket imádsággal, s mondd el nekik a 19. zsoltár szavait!
Ha eldöntötted, hogy ügyelni fogsz magadra, de már azt látod, hogy szinte rád rohan az ellenség [a Sátán] – hiszen épp az ilyeneket épp ilyenkor szokta leghevesebben megtámadni –, s neki akarsz gyürkőzni az ellene folytatott küzdelemnek, énekeld el a 38. zsoltárt.
És ha ellenségeid támadásakor elviseled a gyötrelmeket és meg akarod tanulni, hogy mennyire hasznos a türelem, zengd csak a 39. zsoltárt!
Ha meg a téged ért gyötrelmektől megszabadulva menekülsz Istenhez, s hálát akarsz adni és irántad gyakorolt emberszerető jóságát elmondani, ott van neked a 45. zsoltár.
Ámde vétkeztél, és ezt megszégyenülve ismered el, könyörületért esdekelve, elmondhatod a bűnvallomás és bűnbánat szavait az 50. zsoltárban:
Ha könyörületességet kérsz Istentől, zengj himnuszt neki a 66. zsoltár szavaival!
Ha bátorítani akarod magadat és másokat is az Istenbe vetett hitre, és meg akarod mutatni, hogy az Istenbe vetett reménység nem hagy szégyenben, hanem félelemtől mentessé teszi a lelket, dicsérd Istent, s mondd el neki a 90. zsoltár szavait!
Ha természetünk gyöngélkedése és az élet szűkössége folytán koldusszegénnyé válva csüggednél valaha, s vigasztalást akarsz meríteni, rendelkezésedre áll a 101. zsoltár.
Ha megpróbáltatásaidat próbatételnek tekinted, a próbák után pedig hálát akarsz adni, ott van neked erre a 138. zsoltár.
Aki ilyen helyes módon zsoltározik, az összeszedi lelkét, s azt úgyszólván a rossz hangzásból az összhangra vezeti, úgyhogy természetes állapotát szilárdan megtartva nem fél senkitől, hanem épp ellenkezőleg: gondolatképeivel nyugton marad, s egészen eltelik az eljövendő javak utáni sóvárgással. Szavainak dallamához hozzáigazodva ugyanis elfeledkezik szenvedélyeiről, és örömmel tekint a Krisztusban lévő lelkületre, mindig csak a legjobbakra gondolva.
Szükséges tehát, fiam, hogy aki csak olvasgatja ezt a könyvet, őszintén olvassa mindazt, amit isteni ihletésre megírtak abban, végül pedig mint valamiféle paradicsomkertből valami olyan hasznosat szakítson róla, amire úgy látja, hogy szüksége van.
Úgy vélem ugyanis, hogy ennek a könyvnek az igéiben benne van az ember egész élete, lelkének érzelmei, sőt gondolatainak menete is, úgyhogy ennél több nincs is az emberben. Ha valakinek bűnbánatra vagy gyónásra van szüksége, vagy szorongatott helyzetbe és próbatételbe került, vagy ha üldöztetést szenved vagy éppen most szabadult meg valamilyen támadástól, illetve ha szomorú lett és háborog a lelke, vagy ha az eddig említett szenvedések közül éri őt valami, vagy ha épp azt észleli, hogy végre halad és az ellenség fölött diadalmaskodik, vagy ha dicsérni és áldani akarja az Urat, vagy épen hálát akar adni neki, minderre a szent zsoltárokban talál tanítást. Ki-ki válaszon csak magának tetszése szerint az elmondott helyzetekre, s már úgy olvashatja, mint amit épp róla írtak, s akkor úgy fordulhat velük az Úrhoz, hogy érzései terén is egyet tud érteni a leírtakkal.
Amikor tehát most zsoltározunk, ki-ki bízzék abban, hogy Isten ezek révén gyorsan meghallgatja a rászorulókat: ha szorongattatásban mondjuk ezeket, nagy vigasztalást találunk majd bennük; s ha valaki megpróbáltatás vagy üldöztetés idején imádkozza ezeket, csak még kipróbáltabbnak fog bizonyulni, s az Úr, aki megóvta azt, aki ezeket elmondta, meg fogja óvni az illetőt. Ha valaki bűnbe esett, e szavakat mondva elszégyelli magát és már nem vétkezik, ha pedig valaki nem vétkezett, azon veszi észre magát, hogy örvendezik, mert az előtte álló javak felé tart, s a zsolozsmázással küzdelmei során erőre kap, úgyhogy már nem esik el ingadozva az igazságtól, hanem megcáfolja azokat a csalókat, akik el akarnák csábítani.
„Magam is – folytatta az öreg szerzetes – bölcs férfiaktól hallottam, hogy hajdan, a régi Izraelben még egyszerűen a Szentírás felolvasásával elűzték a démonokat és elhárították azoknak az emberek ellen irányult támadásait. Éppen ezért – mondotta – minden elítélésre méltók azok, akik ennek olvasását elhanyagolják és világi forrásból vett tetszetős szavakat állítanak össze maguknak, s így neveztetik magukat ördögűzőknek. Inkább csak szórakoznak az ilyenek, s a démonok nevetsége tárgyává teszik ki magukat, ahogy ez bizonyos zsidókkal, s Szkévának a fiaival is megtörtént (ApCsel 19,13-16), akik ily módon próbáltak ördögöket űzni. A démonok bizony csúffá teszik az ilyeneket, ha efféle szavakat hallanak tőlük, a szentek szavaitól viszont félnek, sőt elviselni sem képesek azokat. A Szentírás igéiben ugyanis jelen van az Úr, s mivel őt nem voltak képesek elviselni, így kiabáltak ezek: „Kérlek, ne gyötörj engem idő előtt!” (Lk 8,28), tudniillik égette őket a jelenlévő Úr puszta látványa is.
Most is így van ez: ha valaki szenvedőket gondoz, mondjon zsoltárokat, s így segít a szenvedőnek, de egyúttal saját igaz és biztos hitéről is tanúságot tesz, úgyhogy ha Isten meglátja ezt, teljes gyógyulást nyújt azoknak, akik segítségül hívják. Tudta ezt a szent [zsoltárszerző], és így szólt a 118. zsoltárban: „A te igazságaidról elmélkedem, nem feledem el beszédeidet”. Később pedig: „Énekké lettek számomra a te igazságaid zarándokságom helyén”. Ezek folytán nyerték el ugyanis az üdvösséget. … S ezért erősítgette Pál is éppen ezekben tanítványát: „Ezekre a dolgokra legyen gondod, ezeknek szenteld magad, hogy haladásod nyilvánvaló legyen!” (1 Tim 4,15) Ezekre legyen hát gondod neked is, s értelmesen úgy olvasgasd a zsoltárokat, hogy a Szentlélek vezetésével fölfoghasd mindegyiknek az értelmét! S törekedj te is olyan életre, amilyen azoké a szent, isteni ihletésű férfiaké volt, akik ezeket elmondták!”