Az ünnephez írt gondolatok az alábbiakban olvashatók
Martinek Zsolt atya elmélkedése:
"XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa) éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett.
Látomása volt, melyben ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta: El tudom pusztítani Egyházadat! Erre jóságos hang válaszolt. A pápa úgy érezte, az Úr beszél a sátánnal. Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób 1,6-12; 2,1-7), a sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye.
Amikor végre a pápa megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését elrendelte minden szentmise után. Ezek az ún. Leó-imák, amelyeket a pap térden állva imádkozott a szentmisék végén, egészen a II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reformig, amely a szentmise után minden hozzáfűzött imát megtiltott.
Ezen imák egyike azonban ma is aktuális. Magánimaként nemcsak imádkozható, hanem az Egyház kifejezetten ajánlja is a híveknek a Gonosz elleni küzdelemben. Ez az ima Szent Mihály támogatását kéri a sátán elleni harcban:
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.
Szókimondó, velős ima. Szent Mihályt kéri, hogy minden eszközzel legyen segítségünkre, és amit már egyszer megtett a gonosz lelkekkel, azt tegye meg újra és újra.
Igen, egyszer már győzött a Sátán felett, erről beszél Krisztus az ünnepi evangéliumi szakaszban, mikor azt mondja: „Láttam a Sátánt, mint villámot leesni az égből”. Krisztus arra a csatára utal, ami a fellázadt és a jó angyalok között zajlott, még a Föld teremtése előtt. Ekkor Mihály főangyal vezette a mennyei sereget, mely győzedelmeskedett a gonosz lelkek felett. Ezért imádkozunk hozzá, hogy ami egyszer sikerült a mennyben, az sikerül újra és újra a földön. Ebben kérjük a segítségét és az iránymutatását Mihály főangyalnak.
Bizony; iránymutatást, mert az Egyház az ő ábrázolásán keresztül mutatja meg, hogy mi hogyan győzhetünk a gonosz felett. Nézzük csak meg hogy van ábrázolva Mihály, az angyal. Legtöbbször katonának van öltöztetve, vagy hadvezérnek. Van rajta öv, páncél, saru a lábán, pajzs és kard van a kezében és sisakot is visel. Ha így gondoljuk el az angyalt, akkor eszünkbe juthat Szent Pál efezusiakhoz írt levele, melyben ezt a tanácsot adja: „Egyébként (testvérek): erősödjetek meg az Úrban, az ő hathatós erejéből. Öltsétek föl Isten fegyverzetét, hogy helyt tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben. Nem a vér s a test ellen kell viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen. Öltsétek föl tehát Isten teljes fegyverzetét. Csak így tudtok ellenállni a gonosz napon. és így tudtok mindent leküzdve helytállni. Álljatok ki tehát: derekatokra csatoljátok a tisztesség övét, öltsétek magatokra az igazság páncélját, lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hirdetésére a készség saruját. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, amellyel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek föl az üdvösség sisakját és markoljátok meg a lélek kardját, ami Isten igéje.” (Ef6, 10-17)
Ebből látszik, hogy ez az ábrázolás nem légből kapott. Az Egyház rajta keresztül mutatja nekünk, hogy Mihály mivel győzte le a gonoszt, és hogy mi mivel tudjuk őt legyőzni. Ezek pedig: igazság, megigazulás, békesség, hit, Lélek kardja (Szentírás), üdvösség. Ha ezeket használjuk fegyverként – békében és igazságban élünk, olvassuk a Szentírást, rendíthetetlen a hitünk és a megigazult életre és az üdvösségre törekszünk, akkor a gonosznak semmi esélye sincs velünk szemben. Ezeket a fegyvereket nem szabad leraknunk és nem szabad, hogy elvegye tőlünk. Az ördög rafinált, el hiteti velünk, hogy ő nem árt nekünk, ő ellene nem kell ezeket használni, s ha elhisszük, ha letesszük ezen fegyverek bármelyikét is, akkor már legyőzött bennünket. Hány és hány csata végződött fegyverletétellel, mely a teljes megadást és kiszolgáltatottságot jelentette a legyőzött félnél! Nálunk is ezt jelenti, ha az ördög előtt letesszük a fegyvert. Kiszolgáltatjuk neki magunkat, és hagyjuk, hogy eltávolítson minket Isten szeretetétől. De Mihály angyal példája és az apostol figyelmeztetése révén mindig eszünkbe juthat, hogy erősnek és kitartónak kell lenni.
Az Egyház minden szenten keresztül elénk tárja, hogy ha erősen, bátran és kitartóan használjuk ezeket a fegyvereket az ördög ellen, akkor az üdvösség lesz a jutalmunk. Ezért ünneplünk az év minden napján egy szentet, de ez a példa és buzdítás Mihály főangyal és a mennyei seregek példáján és emlékezetén juthat eszünkbe a legerősebben. Ezért, ha bejövünk a templomba és rátekintünk az ikonosztázionon Mihály főangyal alakjára, jussanak eszünkbe a lelki fegyverek, melyekkel ő le győzte a Sátánt, és amik használatával mi is győzelmet tudunk aratni a Kísértő felett!"