Atanáz püspök 2019. augusztus 18-án Máriapócson elhangzott ünnepi homíliáját az alábbiakban olvashatják.
Nagyboldogasszonyi búcsún (Máriapócs, 2019. augusztus 18.)
Hagyományunk szerint, amikor az Istenszülő Szűz Mária elhunyt és felvétetett a mennyekbe, felhő hozta a helyszínre az apostolokat. „A bölcs apostolok tiszteletreméltó kara csodálatos módon egybegyűlt, hogy eltemesse a te tisztaságos testedet, legdicsőbb Istenszülő” – énekelhettük meg az eseményt a reggeli zsolozsmán.
Egész virrasztásunk és liturgiánk erről a temetési összejövetelről szólt. Egy halálesetre emlékezünk ma, de nem úgy, ahogyan elhunytakra szokás emlékezni. Inkább, ahogy egy egészen nagycsalád – dédunokákkal - veszi körül egy élemedett korú matróna ravatalát, akinek kiteljesedett az élete. Igen, egy egészen nagycsalád gyűlt ma itt egybe Nagyboldogasszony temetésére is.
Lelki szemeink előtt egy asszony ravatala jelenik meg: de ez nem akárki, hanem maga a Boldogasszony. Itt nem akárki haláláról, hanem az Istenanyának a földről az égbe való átköltözéséről van szó. A Tisztaságos Szűz titkát figyeljük, akinek életében és halálában egyaránt megváltozik a természet rendje. Azt énekeltük róla, hogy nála nemcsak szüzességet hirdetett a szülés, hanem életet ígér a halál is. A Boldogasszony élete végén nyilvánvalóvá válik mindnyájunk zarándokéletének célja, mert ő elsőként a Krisztusba vetett hit zarándokútját járta végig. Szent Fiának ölén nemcsak ő ér célba, hanem mi is mindnyájan fölismerhetjük az örökkévalóság fényeit.
Az Üdvözítő édesanyja számára is maga az Út, az Igazság és az Élet: „Aki énbennem hisz, annak örök élete van! Az átmegy a halálból az életre!" Ez a Boldogasszony boldogságának a legfőbb kulcsa. Ezért nem sírunk, hanem ünnepeljük a Célba ért zarándokot. „Boldog vagy, ki hittél, mert beteljesednek mindazok, amiket Neked mondott az Úr!" - kiáltjuk Neki Erzsébettel együtt. Így nevezzük őt ma Nagyboldogasszonynak. Aki igent mond Isten szavára, az boldogan mondja: „Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát, íme, mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék!" (Lk 1,48)
Mai evangéliumunk történetében egy másik Mária ült Jézus lábánál, hogy hallgassa szavait. Abbahagyta minden teendőjét, hogy le ne maradjon Jézus egyetlen szaváról sem. Nekünk is mindent félre kell tennünk, amikor Jézus eljön, hogy meglátogasson bennünket életünkben, mert jelenléte és tanítása fontosabb minden másnál. Tegyünk félre minden földi gondot ma délben is, amikor Jézus eljön, hogy meglátogasson bennünket e liturgián. Ahogyan nemcsak a másik Mária, hanem maga az Istenszülő Mária tette attól a pillanattól fogva, hogy az angyal bejelentette neki Isten Igéjének megtestesülését. „Legyen nekem a te igéd szerint – mondta ki egész életére a programadó boldogító igenjét. S így is telt el élete, mígnem megboldogult. Mária ezzel a „jobbik részt választotta, s nem is veszíti el soha.
Népénekeink gyakran emlegetik a mai nap hősét úgy, mint "egek királynéját", mint a mennyország első asszonyát. Ilyenkor gyakran fölidézünk egy bibliai képet, amely minden más ábrázolásnál jobban kifejezi ünnepünk titkát. A Jelenések könyvében egy „napba öltözött asszony" alakjáról olvashatunk, akinek lába alá van vetve a hold, s a fején csillagkorona ragyog. "A napba öltözött asszony Mária mennybevételét jelenti, a tizenkét csillagból font korona az ő megkoronázásáról beszél, az eljövendő új ég és új föld távlataiban. „A keresztények megszégyenülhetetlen pártfogója” ő, a mi napba öltözött Nagyasszonyunk.
A ma célba ért Boldogasszony halála mindnyájunk halálát, továbbélése pedig mindnyájunk halál utáni győzelmét, örök életét jelzi előre. A Boldogasszony a képviselője és biztos jele annak, hogy zarándokéletünk minden látszat ellenére nem a leépülés felé tart, hanem a szentek boldogsága felé. Ahogyan őt halála után Szent Fia ölbe vette, úgy visz majd bennünket is haza. Boldog asszony mindnyájunk jövendő sorsának mintapéldája. „Aki maga boldog, az másokat is boldogít." Ahogyan őt a ravatalnál az Élet és Világosság várta, úgy közülünk is akárkit boldogságra vezethet az emberré lett Isten. A romlás nélkül mennybe vitt Istenszülő a garancia arra, hogy érdemes erények állhatatos gyakorlásával keresni a „boldogság édenét", hiszen mi is megtalálhatjuk azt. Épp őbenne találjuk meg a célt, az új Édenkertet. Ne engedjünk a kísértésnek, hogy a cél előtt megtorpanjunk, netán visszaforduljunk, még ha a technika ördöge arra is biztatna bennünket! Bármit mutat a GPS vagy bármilyen modern technika, ne forduljunk meg, tartsunk tovább is igazi lelki célunk felé! Szenvedélyek nélkül, erényről erényre haladva.
S ha ez a Nagyasszony tényleg boldog, akkor vele együtt boldog lehet mindenki, akit az Üdvözítő Jézus kegyelmébe fogad. Nagyboldogasszony ünnepén mi is – még a halál felé tartva is - részesülhetünk boldogságában, ha Szent Fia parancsait, főként a szeretet parancsát megtartjuk. Isten letöröl majd szemünkről minden könnyet. Mert ez az élet, hol a halál győzedelmeskedni látszik az Élet fölött, csak előszobája annak az életnek, ahol minden kiteljesedik. A Boldogasszony azt üzeni nekünk, hogy minden látszat ellenére az életerősebb a halálnál.
Egyházunk ma méltán tekint fel Krisztus szülőanyjára. Mária engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével.
Nem őt imádjuk, hanem szent Fiát. Épp 28 éve e helyen hangsúlyozta Szent II. János Pál pápa: A Mária-szentélyekben valójában a Fiú az, akit különösképpen dicsőítünk. Az Anya szinte teljes egészében „elrejtőzik” az Ő misztériumában: az isteni titokban, amelyről az apostol a Filippiekhez írt levélben beszél: Jézus Krisztus „Isten létére az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Ilyen lelkület éljen bennünk is, ezt kéri az Apostol, s általa a kinyilatkoztató Isten. A hit zarándokútja egészen a keresztig vezette el Máriát Krisztus követésében, ahol Fia „megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig”. Mária végigjárta ezt az utat hitével és anyai szeretetével. Mi is járjuk végig, a végcélig vele együtt földi zarándokutunkat!
Ha kitartunk az imádságban fáradhatatlanul buzgólkodó Istenszülővel és főként szent Fiával a földi küzdelmekben, igazi koronaként az örök üdvösséget nyerhetjük el.
A Boldogasszony, a szép szeretet anyja és az örök igazság szülője vezessen bennünket is a végső győzelem, a teljes célba jutás, az örök élet hazája felé. Mert itt mindig zarándokok maradunk, „a mi hazánk is a mennyben van, onnan várjuk az Eljövendőt.” AMEN.