Ferenc pápa új apostoli buzdítása választ sürget a klímaválságra
Október 4-én tették közzé a pápai dokumentumot, mely folytatása a 2015-ben megjelent Laudato si’ – kezdetű enciklikának. A pápa elégedetlen az eddigi eredményekkel, kritikával fordul azok felé, akik tagadják a globális felmelegedés emberi felelősségét. Közös otthonunk megóvása a keresztény hitből is fakadó kötelességünk.
„Dicsérjétek Istent – ez a neve ennek a levélnek, mert az az emberi lény, aki Isten helyébe kíván lépni, önmaga legnagyobb ellenségévé válik” – ezekkel a szavakkal zárul Ferenc pápa apostoli buzdítása, melyet Assisi Szent Ferenc emléknapján, október 4-én tettek közzé, és amely folytatása a nyolc évvel ezelőtti környezetvédelmi enciklikának. 6 fejezetből és 73 pontból áll a dokumentum, mely a két hónap múlva esedékes COP28 dubaji klímacsúcskonferencia előtt felelősségre int mindenkit az éghajlatváltozás kapcsán. Világunk szétesőben van és talán egy törésponthoz közeledik. Az egyik legfőbb kihívás, amellyel a társadalomnak és a globális közösségnek szembe kell néznie, hogy a legkiszolgáltatottabb személyekre milyen hatással van a klímaváltozás.
Egyre nyilvánvalóbbak a klímaváltozás jelei
Az első fejezetben a pápa kifejti, hogy bármennyire is igyekeznek tagadni, a klímaváltozás jelei egyre inkább szembeötlenek. Szélsőséges természeti jelenségek, szokatlan meleghullámok, szárazság... sorolja a pápa a föld panaszait, majd megállapítja: nyilvánvaló az összefüggés az emberi beavatkozás és a szélsőséges éghajlati megnyilvánulások sűrűsödése és erősödése között. A globális felmelegedés felgyorsult, valószínűleg néhány év múlva jelentős számú népességnek kell elköltöznie lakóhelyéről.
Nem a szegények hibája
Azoknak, akik szerint a szegényeknek túl sok gyerekük van, a pápa figyelmükbe ajánlja a tényt, miszerint a világ lakosságának egy szűk gazdag rétege 50%-kal többet szennyez, mint a szegények. Az sem igaz, hogy a fosszilis energiahordozók használatának csökkenése a munkahelyek számát is leszorítaná. Valójában emberek milliói veszítik el állásukat a klímaváltozás miatt. Ezzel szemben a megújuló energiaforrásokra való átállás, ha jól kezelik, nagyon sok munkahelyet képes teremteni számos szektorban. Ez a politikusok és vállalkozók azonnali feladata.
Tagadhatatlan az emberi felelősség
Kétségtelen az emberi beavatkozás felelőssége az éghajlatváltozásban. Az elmúlt kétezer évben soha nem tapasztalt mértékű hőmérséklet-emelkedés következtében elsavasodnak a tengerek, olvad a jégtakaró. Mindezzel összefügg az üvegházhatású gázok kibocsátása. A szakemberek túlnyomó része is ezt erősíti meg, sajnos azonban a gazdasági nagyhatalmaknak nem érdeke ezzel foglalkozni, mivel őket a leggyorsabban megszerezhető legmagasabb haszon motiválja. Ferenc pápa elmagyarázza, hogy ezeket a nyilvánvaló tényeket azért kell pontosítania, mert vannak – még a katolikus egyházon belül – is olyan hangok, melyek lebecsülik ennek jelentőségét. Igenis felelősek vagyunk azért az örökségért, amelyet magunk után hagyunk.
A technológia adta emberi hatalom túlkapásai
A Laudate Deum második fejezetében a pápa a technokrata paradigmáról beszél, mely szerint a valóság, a jó és az igazság pusztán a technológia és a gazdaság hatalmából ered, az ember korlátlan uralmának elve alapján. Rettenetesen kockázatos az, hogy ez a hatalom az emberiség kis részének kezében összpontosul. A minket körülvevő világ nem arra való, hogy kizsákmányoljuk, leraboljuk, korlátlanul használjuk. Mi is részei vagyunk a természetnek – figyelmeztet a Szentatya. Óriási és meglepő haladást értünk el a technológia terén, de rá kell jönnünk, hogy ezzel saját magunk számára is veszélyessé váltunk. A valós hatalom etikai meggyengülése a marketing és a tévinformáció köntösébe bújva a közvélemény manipulálásához vezet.
Erősebb nemzetközi fellépésre van szükség
A következő fejezetben a pápai buzdítás a nemzetközi politika gyengeségére világít rá. Erősíteni kell az államok közötti multilaterális egyezményeket, hatékonyabbá tenni a világszervezeteket. Elpazaroltuk a globális válságok adta lehetőségeket; így tettünk a 2007-2009 közötti pénzügyi válságnál és a pandémia esetében is, melyek az individualizmus növekedését, kevesebb integrációt, valamint a hatalmasok számára még több szabadságot hoztak. Olyan multilaterális szemléletre van szükség, amely alulról táplálkozik, és nem pusztán egy hatalmi elit döntése, vagyis demokratikusabbá kell tenni a globális rendszereket.
Mit várunk a dubaji COP28 klímacsúcstól?
A következő fejezetben Ferenc pápa a dubaji klímacsúcs felé tekint és megállapítja: fel kell gyorsítani az energetikai átállást, amiben ez a konferencia döntő lehet. Elég volt a felelőtlen viselkedésből, mely gazdasági érdekből nevetségesnek tünteti fel a környezeti kérdést. Ez egy emberi és szociális probléma, amely mindenkire vonatkozik. A tiltakozó radikális csoportok egy társadalmi űrt töltenek ki, mivel valójában a családok feladata lenne egészséges nyomást gyakorolni azért, hogy biztosítsák gyermekeik jövőjét. A pápa reméli, hogy a COP28 csúcson hatékony és ellenőrizhető előírásokat fogadnak el az energetikai átállásról.
Keresztény hit és felelősség
A dokumentum végén a Szentatya rámutat keresztény felelősségünkre a teremtett világ védelmében. Nem várhatunk tartós változást kulturális változás nélkül. Azok a családok, amelyek odafigyelnek rá, hogy kevesebbet szennyezzenek, visszaszorítsák a pazarlást, előrelátóan fogyasszanak, egy új kultúrát honosítanak meg. Az USA egy főre eső széndioxid-kibocsátása közel kétszerese egy kínai lakosénak, míg hétszer több a szegényebb országok átlagánál. Ha sikerülne a nyugati modellhez kapcsolódó felelőtlen életstílust megváltoztatni, hosszú távon sikerülne eredményt elérni a környezet megóvásában. Az elkerülhetetlen politikai döntések meghozatalával a kölcsönös gyógyulás útjára lépnénk.
Forrás: Vatican News/Gedő Ágnes