Július 21-én már kora reggeltől úton voltak céljuk, Máriapócs felé a fiatal felnőtt zarándokok.
Péntek reggel, az utrenye után keltek útra a 22+ zarándokok. A beszélgetésekből kiderült, nem annyira pihenten, mert a csütörtök esti, Verdes Tamás által vezetett csapatépítő tréning jócskán elhúzódott. Az ismerkedés azonban szükségnek bizonyult, hiszen ennyi, ezen a zarándoklaton először részt vevő, talán még soha nem érkezett. Volt, aki egyedül, volt, aki jegyesével, házastársával, volt aki barátokkal, ismerősökkel közösen hozta meg a zarándoklaton való részvétel melletti döntést. Az újnak bizonyulók között azonban többen rutinosnak számítanak, mert a szokásosan augusztusában megrendezett ifjúsági gyalogos zarándoklaton szerzetek „gyakorlatot”, de azt már „kinőtték”. Most is minden égtáj felől érkeztek a fiatal felnőttek, sőt még határon túlról is. Legmesszebbről az a fiatal, aki a londoni görögkatolikus közösség tagja.
Tiszanagyfalu határában Orosz Atanáz püspök is csatlakozott a zarándoklókhoz, innen kíséri őket végig, egészen a célig, Máriapócsig. A nap második, nagyobb pihenőjét Tiszaeszláron tartotta a csapat, ahol Bacsó János parókus fogadta őket nagy szeretettel. János atya büszkén mutatta be a parókiát és a kápolnát, hiszen most májusban fejeződött be a felújítás, melynek során a falak vizesedését is kezelték.
A kápolnában megtartott déli istentiszteleten Atanáz püspök tartott elmélkedést Ábrahám próféta döntéseiről, nehéz helyzeteiről. Ábrahám minden keresztény hívőnek atyja, amikor a hívást hallotta, már 75 éves volt: „Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!” (Ter 12,1). Ábrahám helyzetét valahogy úgy kell elképzelnünk, mint korunk menekültjeiét.
„Milyen döntéseket kell nekünk Ábrahámhoz igazítanunk?” – tette föl a kérdést Atanáz püspök, majd hozzáfűzte: „teljes abszurditás, amit bevállal Isten hívására, vakon követve azt. A hit hőse volt. Fiával, unokájával együtt zarándok, vándor és jövevény volt itt ezen a földön. Bár nem láttak semmit az ígéretek megvalósulásából, mégis hittek annak, aki őket meghívta. Mi is szeretnénk a gondviselő Isten kezébe helyezni sorsunkat, ahogyan Ábrahám tette.”
Az Újszövetségben is folytatódik a meghívottak „vándorlása”; a Jézus által kiválasztott tanítványok is követték az Igét mindhalálig. „Mi is Ábrahám követői vagyunk, mi is fölvesszük keresztünket és az Igét követjük. Ábrahám példáját az fogadja meg, aki szükség esetén otthon hagyva sok mindent, fölveszi keresztjét, az életben található nehézségeit, akár rossz szokásait és mindazt, amit az Úr neki enged hordoznia.” – mondta Atanáz püspök, majd a furcsa szokások kapcsán beszélt Ábrahám próbatételéről (Ter 22). Ábrahám feláldozni készül egyetlen fiát, miközben elhangzik a kinyilatkoztatás: „„Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki” (Ter 22, 12). Ember emberre kezet nem emelhet. Isten egyedül egyszülött Fiát, Jézus Krisztust engedte áldozatként mindnyájunkért, egy gyilkos merénylet végén, a kereszten meghalni. Ebből az áldozatból kell merítenünk.” - mondta a főpásztor.
A lelki táplálék után a test táplálására is sor került a tiszaeszlári iskolában, ahol Meleg Gábor, alpolgármester fogadta a megfáradtakat. A zarándokok a pénteki ebédet a község nagylelkű ajándékaként fogyaszthatták el. A hűsölés után Nyíregyházát vették célba, ahol az esti órákra várták érkezésüket.
Az érkezésről és az esti programról a Nyíregyházi Egyházmegye honlapja számolt be, amely a hivatkozásra kattintva érhető el.
FÉNYKÉPEK