Pünkösd utáni első vasárnapon szentelte föl Atanáz püspök a mezőzombori görögkatolikus templom új oltárát.
„A mezőzomboriak élen jártak templomos áhítatukban, élen jártak Isten házának szeretetében régóta, mondhatnám 240 év óta” – méltatta Atanáz püspök a közösséget és köszönte meg az azóta sem fogyó buzgóságukat.
Az első görögkatolikus kőtemplom Mezőzomboron 1786-ban épült. A torony alapkövét azonban csak tíz évvel később tették le, és a további munkák a közösség szegénysége miatt csak nagyon lassan haladtak, mindig egy kicsit szépítgetve-építgetve azt. Az 1939-es a hivatalos püspöki vizitáció gyönyörű, fénylő templomtoronyról is említést tesz, ami a gazdasági válság és szegénység ellenére rendkívüli közösségi összefogásból újult meg, de a második világháborúban megsemmisült. A falut ért nagy veszteségek napjára a helyiek még most is pontosan emlékeznek: 1944. november 21. éjjelén, a visszavonuló német katonák fölrobbantották a görögkatolikus és református templomot. A károk helyreállítása a görögkatolikus templomon 1950-re készült el. Most, hetven évvel ezután, egy világjárvány hónapjaiban újult meg a templom padlózata és oltára, ismét összefogással, az egyházmegyei támogatás mellett még sokkal jelentősebb mértékű adományokból.
Atanáz püspök a szentek, vértanúk és áldozatvállaló keresztények példájából kiindulva biztatta a közösséget a mindenek fölött kitartó hitre mindenszentek vasárnapján.
„Mindenszentek ünnepén az egyház a pünkösd gyümölcseit látja, szemléli és ízlelgeti. Hiszen amikor a Szentlélek leszállt az apostolokra, akkor erőt és esélyt adott nekik az örömhír továbbadására. A keresztények soraiból apostolok, vértanúk, hitvallók, szentek, aszkéták, olykor szent államférfiak, vagy szentéletű anyák kerültek ki, akiknek egy-egy napot szenteltünk az egyházi évben, de ma mindannyiukról megemlékezünk. Az evangélium nyitó szava éppen azokról szólt, akik minden ellenszélben is, minden üldöztetés ellenére is megvallják Jézus Krisztust és Jézus nevével az ajkukon hajlandók akár meghalni is, abban a tudatban, hogy az Emberfia is megvallja majd őket mennyei Atyja, mindnyájunk Teremtője előtt.” – mondta a főpásztor, majd beszélt azokról a megdöbbentő statisztikai adatokról, melyek szerint most is, szinte pontosan kétóránként szenved egy ember vértanúságot hitéért valahol a világban, és templomokat vagy kápolnákat ezrével tiltanak be.
Atanáz püspök Boldog Gojdics Pál eperjesi püspök ereklyéit helyezte el az oltáron. „Az eperjesi egyházmegye főpásztora, akit beiktatásának pillanatától üldöztek, és aki 1960. július 17-én, épp a 72. születésnapján, a kínzások és a közben összeszedett betegségek nyomán halt meg, az egyik példája annak, hogy a közelmúltban és a közelünkben is voltak, vagy vannak szentek.” – mondta egyházmegyénk püspöke.
„Mindenszentek vasárnapján azokra a névtelen szentekre is emlékezünk, akik valahol a környezetünkben, a hétköznapok tanúságtételével nyerhetik el Istentől a mennyei koszorút”, majd létfontosságúnak nevezete Atanáz püspök a hétköznapi áldozatvállalásokat, köztük az elmúlt hónapok megannyi gyógyító önfeláldozó munkáját és esetleges életáldozatát.
„Minden szentek közül a mi Urunk, Jézus Krisztus áll a középpontban, ahogyan énekeljük róla a liturgiában: „egy a szent egy az Úr, Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére”. A Mennyei Atya szentségét Ő hozta el közénk, Ő mutatta meg, hogyan is ereszkedik le az egyszerű emberekért a mindenható teremtő Isten, akinek egész életében, fogantatása pillanatától egészen kereszthaláláig és mennybemeneteléig, egyértelműen megnyilvánul szentsége. Ő áll figyelmünk középpontjában, Őhozzá igazítjuk életünk folytatását” - hangzott el a püspöki homíliájában, végül pedig Ferenc pápa apostoli buzdítását idézve bátorította a zomboriakat a főpásztor, hogy bármilyen körülmények között, merjenek a hétköznapok szentjeivé válni, Jézus Krisztusnak, a Megváltónak erejéből, kegyelméből, az Ő példáját is követve.
A püspöki liturgia végén Polyák Péter parókus atya név szerint is említette azokat a jeles embereket, akik munkáját dicséri a most felújított templom, és köszönetet mondott mindazoknak, akik a templom szépítésén mindenkor munkálkodnak. A járványhelyzet miatt elmaradt körmenet helyett a templomajtóban egy evangélium hangzott el, amelyből mégis mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy pünkösd folytatódik ma is, a Szentlélek áldásával tanúságot tevők közösségében.