Atanáz püspök a miskolci székesegyházban hirdette ki a szentévet december 29-én
Ferenc pápa karácsony szentestéjén nyitotta meg a vatikáni Szent Péter-bazilika szent kapuját, mellyel kezdetét vette a 2025-ös szentév. A Szentatya szándéka szerint minden püspök a saját székesegyházában egyházmegyéje számára szintén ünnepélyesen meghirdeti a szentévet. Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke Miskolcon, a Búza-téren magasodó székesegyházban 2024. december 29-én tartott Szent Liturgián nyitotta meg ezt. Az idei szentév mottója: A remény zarándokai. A liturgián mondott homíliában a miskolci püspök erre is kitért:
„Ferenc pápa a szentév gyümölcseként a remény ajándékáért fohászkodik világunk számára, amelyet felkavarnak a fegyverek, a halál, a pusztítás, a felebaráti szeretet elhanyagolása, az éhezés, az ökológiai válság, az alacsony születésszám. A remény balzsamát akarja a Szentatya az emberiség sebeire kenni, melyet az erőszak kegyetlensége sújt, vagy a rohamosan növekvő szegénység lehetetlenít el. Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének 5. fejezete elejéről vette a mottót: „Mivel a hit révén megigazultunk, békében élünk Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben kitartunk, és dicsekszünk Isten fiai dicsőségének reménysége alapján. Sőt dicsekszünk még a szorongatásokban is, tudva, hogy a szorongatás türelmet eredményez, a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt, a remény pedig nem csal meg”. „Isten szeretete kiáradt a szívünkbe, és ez egy csalhatatlan bizonyosság, reményünk biztos horgonya” – tette hozzá Atanáz püspök.
Szintén pápai szándék, hogy templomok közötti zarándoklat vezesse be a szentév helyi szintű megnyitását. Miskolcon a két, Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templom között, a római katolikus minorita templom és a görögkatolikus székesegyház között zarándokoltak a hívek e hideg vasárnap délelőttjén. A minorita templomban János evangéliumából Jézus búcsúbeszédeként ismert 14,1-7 szakaszt olvasta fel a diakónus, majd rövid imádság után indult a menet a Búza tér felé, karácsonyi énekeket énekelve. A zarándokok azt a keresztet vitték magukkal, amelyet 1938-ban is használtak, a Budapesten megrendezett 34. Eucharisztikus Kongresszust előkészítő misszió idején. Keleti hagyományunknak megfelelően a körmeneten az evangéliumos könyvet is körbehordozták, valamint ez alkalommal a 65. éve itt őrzött Szent Kereszt ereklyét is magukkal vitték.
A székesegyház ajtajában elénekelték a kereszthódolás szavait, majd pedig a nagy doxológiát énekelve vonult be a papság és a hívek a templomba, ahol elhelyezték a keresztet az ikonosztázion előtt. A kereszt a szentév folyamán itt marad, emlékeztetve bennünket „a remény balzsamára.”
„Karácsony ünnepkörében csordultig tele a szívünk Isten kegyelmével, legszebb érzelmekkel, jó elhatározásokkal. Isten nemcsak hogy megjelent közöttünk testileg Betlehemben, hanem e szép napokon táplál is bennünket saját magával, az Élet kenyerével, az eucharisztiában. Isten személyes Igéje táplálja testünket-lelkünket már e földi utunk során is.” – vezette be a főpásztor a gondolatmenetet, amelyet így folytatott:
„Az igazán engedelmes keresztény tanítvány a Betlehemben közénk jött isteni Mester életéből és tanításából merít útba igazítást. Krisztus Urunk éppen kétezer éve lépett fel nyilvánosan a názáreti zsinagógában azzal, hogy felolvasta Izajás sorait: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” (Lk 4,18-19) Magára ismert a jövendölésben, ezért magára vonatkoztatta az Úr kegyelmének esztendejét is. Lám, most már itt vagyunk az Úr kegyelmének éve küszöbén. Jézus azzal, amit tett és tanított, feltárta előttünk Isten akaratát és felcsillantotta a boldogság reményét mindenkinek, mert világossá tette, hogy nincsenek eleve elveszett emberek, nincsenek selejtek e világon, Isten mindenkit egyenlő méltósággal, saját képére teremtett meg és számára minden ember nagyon kedves. Nem akarja, hogy a bűnéhez kötődjön az ember élete végéig, hanem felszabadítja, akit csak lehet. A bűnbánat által a bűnbocsánatot adja meg mindenkinek, aki ezt kéri vagy akarja."
Az egyetemes egyház szándékának megfelelően a 2025-ös szentévben teljes búcsú nyerhető. „A búcsú eredetileg Isten irgalmát jelenti, hogy Isten nemcsak a bűneinket, hanem még a velük járó büntetés kis maradékait is elengedi. Mivel a bűneink a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással is együtt jártak, a bűnbánó zarándokok életében Isten ezt is letörli.” – hivatkozott a püspök az irgalmasság szentévét meghirdető és a mostani szentévet meghirdető pápai bullák tanítására. "Manapság sokan emlegetik a traumát, illetőleg a sebeket, amelyek akár gyermekkorból is megmaradnak és torzítják, gyötrik az embert mindhalálig. Ilyen az is, amit a jubileumi búcsú megszüntet, ha Isten kegyelmének vetjük alá magunkat kellő alázattal.”
Atanáz püspök a székesegyház mellett, a sajópálfalai templomot is kijelölte ennek a helynek. A püspökök az Apostoli Penitenciária közlése értelmében a jubileumi időszak legmegfelelőbb napján a székesegyházukban pápai áldás közvetítésére is felhatalmazást kaptak. A székesegyház két búcsúján, augusztus 15-én és szeptember 14-én lesz erre alkalom Miskolcon.
„Jézus fontos üzenete felénk az, hogy a hű tanítvány nem e világ kényelméhez, eszméihez igazodik, hanem Isten hívására felel, hogy mindenekelőtt Istennek éljen. Minden Krisztus-hívő meghívást kap a Krisztus és evangéliuma, illetve a szent pásztorok iránti engedelmességre. Itt az idő arra, hogy végigolvassuk a kétezer éve elmondott krisztusi örömhírt, s ahhoz igazodjunk életünk legapróbb részleteiben is. Szent Péter apostol katolikus levelének elején olvashatjuk: „mint ahogy szent, aki meghívott benneteket, legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között”. Így kell érteni az Ószövetségnek azt a törvényét, hogy szent legyen a jubileum, szent legyen ez a jubileumi örvendetes esztendő.' - hangozott el a liturgián.
„Az Istenszülő Szűz Mária, Szent József és a szentek példája bizonyos időszakban mindenki számára nagyon szükségesek. Az emberiségnek ma a tisztaságra is nagy szüksége van. Illetőleg éppen ma emlékezünk meg a meg nem született életekről. A keresztény ember mindig életpárti, és kell, hogy ezt akár határhelyzetekben is képviselje. Ma is imádkozunk a meg nem született életekért." - emlékeztetett a miskolci püspök.
„A jubileumi szentévben az Istenszülő Szűz Mária közbenjárását és különösen is az értünk Betlehemben megszületett Megváltó áldását kérjük magunkért és világunkért. Éljünk végre egyszerűbben, tisztábban, és imádkozzunk egymásért ebben a különleges évben, hogy egyházunk mindenkit hozzásegítsen az emberibb és Istennek tetszőbb élethez!” – zárta ünnepi beszédét a főpásztor.
A szentévet megnyitó különleges alkalomra nem csak szerte Miskolcról, hanem távolabbi parókiákról is érkeztek zarándokok. A kora délelőtti ünnepélyes menet a város legforgalmasabb helyén a kívülállók számára is igazi meghívássá válhatott. Az ünnepi liturgia fényéhez pedig a kántori szolgálatot ellátó Keresztelő Szent János kórus is nagyszerűen hozzájárult.
A mai jelképes zarándoklat lett a bevezetése az idén meghirdetésre kerülő, minden korosztályt megszólító zarándoklatoknak, hirdette ki Szemerszki Mihály parókus. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az év folyamán, a székesegyházban péntekenként már délután öt órától mindig lesz gyóntatás, a megszokott liturgikus időpontokon túl is.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett