Szeptember 8-án az Istenszülő Szűz Mária földi születésnapját ünnepeltük Máriapócson.
Szentjeink ünnepét haláluk, vagyis égi születésnapjukon szoktuk ülni. Kivétel Keresztelő Szent János, a Megváltó előhírnöke, és az Istenszülő Szűz Mária, akinek földi születésnapjáról is megemlékezünk. Az ünnep a keleti egyházban a legősibb ünnepek közé tartozik, az 5. században már a pápai szerkönyvek is említik. A hagyomány szerint Mária szüleinek, Joákimnak és Annának a Betheszda fürdő közelében volt a háza, tehát Mária is ott született. A ház vélt helyén az 5. században templom épült Anna tiszteletére, melyet szeptember 8-án szenteltek föl, a amely pontosan 9 hónappal van a Szeplőtelen fogantatás (december 8.) előtt. Az ünnep Magyarországon a 15. században terjedt el. Az ünnep népi elnevezése is tükrözi azt a fölfogást, miszerint az Istenszülő égi születésnapja a nagyobb ünnep, ezért azt Nagyboldogasszonynak, szeptember 8-át Kisboldogasszonynak, „kisasszonynak” hívják.
A máriapócsi kegyhely három legjelentősebb búcsúja Nagyboldogasszony (augusztus 15.), Kisboldogasszony (szeptember 8.), és a bazilika búcsúja, Szent Mihály ünnepe (november 8.) Mivel a zarándokok számát tekintve is a legnagyobb búcsú az augusztusi, azt hagyományosan „nagybúcsúnak”, a szeptemberit „kisbúcsúnak” szokták nevezni.
A három görögkatolikus főpásztor által vezetett Szent Liturgián Atanáz püspök szentbeszédében nemcsak a hívek nagy száma miatt, hanem az ünnep egyik liturgikus énekére („kiáradtak a világra a világraszóló öröm szellemi fénysugarai”) utalva azt mondta, az elnevezés ellenére nem kicsi sem az ünnep, sem a búcsú, hiszen a születés és újjászületés túláradó örömét ünnepelhetjük most, mely nem kis ok az örömre.
"Még csak egy hete kezdődött el az egyházi év, de négy hónap múlva már a Szentévbe fog torkollni. Most elindultunk a születéstől, mégpedig az Istenszülő születése felől, hogy aztán a karácsonyon és a kereszten át eljussunk egy szent évben Jézus kereszthalála és feltámadása húsvéti titkához. Az Istenszülő születése kapcsán eszünkbe jut a születő élet védelme, s hogy mi sohasem engedhetjük valamiféle „teher” megszakításaként vagy őssejtek felhasználásaként rehabilitálni a magzatgyilkosságot.
Egyházunk isteni csodaként szemléli a születő élet nagy titkát. S ahogyan hajdan kérlelhetetlenül kiállt a magzati élet mellett, ma is megtesz mindent a legkisebbek védelmében. Ma e nemzeti szentélyünkben kifejezetten is megvalljuk, hogy mi az élethez való jogot „az alapvető jogok közül is legelsőnek” tekintjük, és kimondjuk, hogy minden társadalomnak kötelessége a kiszolgáltatott emberi életet minden támadástól megvédeni. A magzati és idős életet is, de még a frontra szánt katonáét is." – mondta a miskolci megyéspüspök.
A mai nap öröm az égben is, Isten ismét teremtett egy lelket, melyet a bűn nem homályosít el. Örömnapja ez az életnek; tehát örülünk a megszületett Életnek. Megszületett az Istenszülő, „Krisztus Urunknak és Istenünknek eleven temploma”. Az ünnepeltből tündöklött fel számunkra az igazság napja. A mai apostoli szakasz sem az Istenszülő Máriáról szól, hanem Krisztusról, aki kicsinnyé tette, megalázta magát és „engedelmes volt egészen a kereszthalálig”. Az ő példáját kell követnünk.
A mai evangéliumnak is Jézus áll a középpontjában. Ő az, akiben úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Nem kis örömhír ez. Ezért Jézus Krisztus ma is ott van imáinkban, istentiszteleteinkben, egész életünkben. Ő a Kezdet és a Vég, hozzá igazítjuk ezt a mai zarándoklatunkat is.
Az evangélium legrövidebb örömhíre ez a kis vers, amelyből liturgiánkban is idézünk fel egy mondatot: „ki világodat úgy szeretted, hogy egyszülött Fiadat adtad, hogy mindaz, aki Őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Amikor még gonoszok, sőt ellenségek voltunk, Isten nem feledett el bennünket, hanem lehajolt értünk, felkarolt bennünket…”
Ha ezt átéljük, nem kis búcsú ez, hanem igen nagy. A búcsú eredetileg Isten irgalmát jelenti, hogy Isten nemcsak a bűneinket, hanem még a velük járó büntetés kis maradékait is elengedi. Mivel a bűneink a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással is együtt jártak, most a bűnbánó zarándokok életében Isten ezt is letörli.
„Ez az Úr napja, népek örvendezzetek, mert íme, a világosság Forrása és az életadó Ige könyve megjelent nekünk” – énekelhettük ünnepi himnuszunkban. Hívjuk segítségül magunk és szeretteink, zarándoktársaink életére az Istenszülőt, akinek születésnapját ilyen nagy zarándoklattal ünnepeljük! – zárta tanítását Atanáz püspök.
Szöveg: Király András / Görögkatolikus Metropólia, fotó: Kapin Benedek