Papszentelés Sátoraljaújhelyben

• Pappá szenteléseddel egy felkészülési időszak végéhez érkeztél. Kicsit visszatekintve, mi volt az, ami téged a papi szolgálatra hívott s elindított azon? Ki/kik támogattak az „úton”?

Amikor még kisgyermek voltam egy néni megkérdezte tőlem a faluban, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Én erre könnyeden csak annyit feleltem: „Pap vagy miniszterelnök.” Ez így visszatekintve aranyos, de az is kitűnik belőle, hogy családomnak köszönhetően már egészen kicsi koromtól kezdve szerepet játszott az életemben a templom, a hit. Még óvodás voltam, amikor elkezdtem ministrálni, jártam hittanra az iskolában és szombatonként a parókiára, részt vettünk egyházközségi programokon, gyerekbúcsúkon, hittanversenyeken. Az itt szerzett élmények, tapasztalatok mind közelebb vittek az Istenhez, a papi szolgálathoz. Nagy löket volt még az a tény, hogy a bátyám is ezen az úton indult el. Gyermekként mindig felnéztem rá, hasonlítani akartam hozzá, így ebben is. Aztán a gyermeki ragaszkodást lassacskán felváltotta egy személyes döntés: „Az Istent és az embereket akarom szolgálni!” Hosszú lenne a lista, ha felsorolnám személy szerint mindazokat, akik támogattak az úton, de nagyon hálás vagyok a családomnak, akik már a kezdetektől keresztény életre neveltek és a papságtól sem húztak vissza sohasem. Köszönet illeti a Sajópálfalai Egyházközséget, ide értve az itt szolgáló parókusokat is. Sok mindent tanultam az itt lakó emberektől és ők is mindig szeretettel fordultak hozzám és törődtek velem. Azt hiszem, nem ugyanaz az ember lennék, ha nem itt növök fel. És végül ki szeretném még emelni a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumot, mert serdülőként, életem első nagy döntésének meghozatala előtt egy olyan hellyé vált számomra, ahol megtalálhattam önmagam, ahol átélhettem hitem első próbatételeit és ahol megtapasztalhattam, hogy Isten a bajban se hagy el bennünket, de nem feltétlen úgy segít, ahogyan mi azt elvárjuk.

• Sajópálfala több pap gyerekkorának a színhelye. Milyen szerepet tölt be a te életedben Sajópálfala?

Sajópálfala mindig is előkelő helyet fog betölteni a szívemben. Ez az a hely, ahol felnőttem, ahova mindig haza fogok járni. Itt tanultam meg mit jelent hívőnek lenni, milyen szokásai vannak a görögkatolikusságnak. Végül itt ismerkedtem meg a templommal, a különböző szertartásokkal, aminek a gyümölcsét a mai napig élvezem. A Szűzanya gondviselő oltalma pedig érezhetően jelen van az életemben. Megszámlálhatatlan pillanatot tudnék felsorolni az életemből, amikor a dolgok rosszul is történhettek volna, de valami megmagyarázhatatlan, valami teljesen váratlan miatt mégis jól alakultak. Úgy hiszem ezeket Égi Édesanyánknak is köszönhetem

• Testvéred pappá szentelése is itt volt Sátoraljaújhelyben. Elkerült téged a „bezzeg a bátyád” intelem? Miben tudjátok buzdítani, segíteni egymást?

Igen, ez a megszólítás elkerült engem. Természetesen sok helyen úgy ismertek meg engem, vagy akár én is úgy mutatkoztam be, hogy „Molának az öccse”. Számomra ez sosem volt degradáló, sőt, kifejezetten örültem neki. A testvérem sok szempontból kitaposta előttem az utat. Amikor papnövendék lettem, a családomnak nem volt nehéz elengedni és csak kéthavonta találkozni velem, mert már Ati idejében is így volt. Mindig feltehettem neki a tanulmányaimmal kapcsolatos kérdéseimet, kaptam tőle jegyzeteket is. Ezt szerettem volna viszonozni neki, így kispapként mindig igyekeztem alkalmat találni, hogy kántorizálással vagy tanúságtétellel tudjam őt segíteni. Számomra különösen is fontos és örömteli, hogy ő esketett minket, most pedig diakónusként az utolsó utamra is ő fog elkísérni. Bízom abban, hogy a jövőben még inkább fogjuk tudni egymást támogatni.

• Van választott jelmondatod? Milyen érzések kötnek ezekhez a szavakhoz?

Több mondat is közel áll szívemhez, most kettőt szeretnék kiemelni: „Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.” (Lk 1,49) és „Kövess engem!” (Mk 2,14). Előbbi diakónusszentelésem, utóbbi pedig papszentelésem jelmondata. Ezek a mondatok mindig felfelé, az Isten felé irányítják tekintetemet, gondolataimat, cselekedeteimet. Egyrészt, sohase mulasszam el a hálaadást. Mindazok az olykor felfoghatatlan, csodaszerű események, történések, amelyek eddig életemben értek engem a kegyelmes Istennek köszönhetőek. Elhívott a papságra, megismertetett a feleségemmel és elkísért bennünket a házasságig – ha csak életem jelentős mozzanataira tekintek vissza. Ám nem szabad ennyivel megelégednem. Nem szabad megállnom a hálaadásnál, hanem továbbra is törekednem kell a krisztusi életre, az önátadó, másokra figyelő és Istenben bízó életmódra. Mindezt pedig csak a Mester követésével tudom megvalósítani, aki elhívta a vámos Mátét, az apostolokat és sokakat másokat is, akik példaként szolgálhatnak számomra papi hivatásomban.

• Van feleségeddel számotokra kedves ünnep, szertartás vagy helyszín?

Nagyon szeretjük az Előszenteltek Liturgiáját. Elsősorban a szertartás dallamvilága ragadott magával ragadott bennünket. De az énekek szövegeinek, a meghajlásoknak és az olykor lassú mozgásoknak köszönhetően mi is le tudunk kissé lassulni ebben a rohanó világban és közelebb tudunk kerülni a kereszt felé tartó Krisztushoz. Emellett Máriapócsot emelném még ki, amely fontos hellyé vált számunkra az évek alatt, főleg a kezdések szempontjából. 2,5 éve Máriapócson találkoztunk először egy esküvőn; most pedig, a papszentelés előtti lelkigyakorlatnak is ez volt a helyszíne. Így házasságunk és a papszentelés öröme, amely a két legmeghatározóbb esemény az életünkben, szorosan kötődik Máriapócshoz. Tervünk is, hogy évente ellátogassunk ide hálát adni és további kegyelmeket kérni.

• Tanulmányaidat most is folytatod. A külső szemlélőnek jog és papság nem túl közeli témakör. Hogy esett erre a választás?

Gyakorlati beállításunk tartom magam, szeretem a rendszereket, ha mindennek meg van a helye és azok valóban ott is találhatók. Az egyházjog is ilyen, minden cselekvésnek, közösségnek megvannak a szabályaik, lehetőségeik, de egyben korlátaik is. Ezek nem azért vannak, hogy gátolják az ember szabadságát, épp ellenkezőleg, hogy szabadon, veszélyek nélkül tudjanak megvalósulni. Fontosnak érzem, hogy lelkipásztorként ismerjem ezeket a kereteket is. Hiszen ha egy hozzám forduló kérését el kell utasítanom, akkor ne csak nemet mondjak, hanem tudjam megindokolni, segítsek a megértésben és segíthessek alternatív megoldást keresni és találni.

• Hamarosan itt a felsőoktatási felvételi jelentkezés határideje. Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik még tétováznak a papnevelő intézetbe való jelentkezésükön?

Hallgassatok a szívetekre! Az Isten nem az eszeteken keresztül hív meg, nem a hittan érettségire való készületkor. Hanem amikor Rá figyeltek, amikor Vele foglalkoztok, amikor Vele vagytok. Ahogyan Illés próféta az enyhe szellőben ismerte fel Istent, úgy titeket is gyöngéden, szeretettel szólít meg, olykor észrevehetetlen módon, de sosem nélkületek. Merjetek magatokba tekinteni, hogy mi az, amire igazán vágytok, és ha az Isten szolgálata, akkor, még ha kissé észszerűtlen is, ne féljetek, minden el fog rendeződni a maga idejében.