Pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját ünnepelte dr. Szarka János atya
Ötven évvel később, pontosan pappá szentelésének napján adott hálát az elmúlt évekért, az öt évtizedes szolgálatért dr. Szarka János atya Nyíregyházán, a jósavárosi templomban, elöljárói, rokonai, gyermekei, unokái és szolgálati helyeiről érkezett hívek körében.
„Isteni parancsra örvendezünk a jubileum, az ötvenedik évforduló alkalmából” – mondta Orosz Atanáz püspök a homíliában, utalva a Leviták könyvének 25. fejezetének szavaira, majd így folytatta: „A Szentírásban a hét év mindig valahol egy teljességet fejezett ki, a nyolcadik pedig az örökkévalóságnak lett a jele. Ezért is építették az első keresztények a bazilika vagy a keresztelőkápolna kupoláját nyolcszögűnek, vagy kör alakúnak, amely visszafut önmagába, jelezve az örökkévaló körforgást. Rotundának is mondhatnánk ezt János atyával együtt.
Az önmagába visszafutó kör, amely úgy tűnik, mintha utána ugyanoda érne vissza, mintha semmi különleges nem történt volna. De a rotunda jellegzetessége az, hogy a kör fölött egy félgömb (egy kupola) is van, jelezve, hogy valahol a körvonások között és fölött mégis magasba tart az ember.
János atyát Nyíregyházán szentelték áldozópappá, és hat szolgálati hely után most ide, vejének szolgálati helyére tért vissza hálaadásra.
Görög liturgiáinkon ősidők óta „Adjunk hálát az Úrnak” papi felszólítás nyitja meg a Szent Liturgia anaforáját, az üdvösségre emlékeztető és utaló szavakat - mondta Atanáz püspök, majd hozzáfűzte: „Hálát adunk az erők Urának, hogy mi, méltatlanok elvégezhetjük ezt a szolgálatot, saját bűneinkért és a nép vétségeiért. Majd felidézzük az üdvösségtörténet nagy eseményeit, és mindezekért hálát adunk az Atyának, aki felé az eucharisztikus ima elhangzik, és az ő egyszülött Fiának és Szentlelkének. Aranyszájú Szent János, liturgiánk írója és mestere, a hálaadásnál is fontosnak tartotta, hogy hálát adjunk Istennek minden eszünkbe jutó és eszünkbe nem jutó eseményért, az Ő csodáiért, amelyeket az üdvösségtörténetében vagy személyes életünkben vitt végbe.”
Ez után a miskolci főpásztor János atya szolgálati éveinek apró csodáira mutatott rá, amelyek az egyes helyszíneken végbementek. A „gyülekezés csodáira” Újfehértón, ahol Isten kegyelmi ajándékaként János atyának sikerült egybegyűjtenie az énekkar sok-sok tagját, fölelevenítve a korábbi óriási énekkar sikertörténetét és beindítva azt a közösségi életet, amelynek nyomai nagyon sokáig megmaradtak. „A részletek között vannak azok a csodák, amelyek a lelkipásztori életben olykor feltűnés nélkül történtek meg.” – mondta a főpásztor, és megemlítette a Garadnán és Sárospatakon összegyűjtött gyermekeket, fiatalokat, családokat. „A sárospataki hittanterem olyan közösségi ház lett, mely nem csupán görögkatolikusoknak, hanem a városban az Istenről gondolkodó emberek beszélgetésének, találkozásának a helyszíne lett, olyan hely, ahol minden őszinte istenkereső ember egymásra talált egy gondviselésszerű csoda folytán.” Végül a diósgyőri és szirmabesenyői évek emlékeit és eredményeit idézte fel János atya megyéspüspöke.
„A nyugdíjba menetel és egy csöndesebb lelki élet ugyanúgy fontos egyházunkban, mint azok a nagyon aktív évek, amikor csak pörög és rohan az ember egyik filiából a másikba. Biztos vagyok benne, hogy itt a jósavárosi templomban is mindig szükség van egy olyan lelki emberre, aki ráérősebb, aki nyugodtabban tudja meghallgatni az ideérkezőket és saját nyugalmából másoknak is juttat. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a történet folytatódik. Egy kör, egy fél évszázados ciklus lezárul, de ahogyan a rotunda szerkezetén is látszik, spirális alakban a körforgásokkal is emelkedhet, Istenhez közeledik az ember.” – zárta ünnepi gondolatait Atanáz püspök.
János atya öt püspök szolgálatában töltötte fél évszázados lelkipásztori munkáját. A jubileumi liturgián Szocska Ábel nyíregyházi- és Orosz Atanáz miskolci püspökök személyesen is köszöntötték, ahol Atanáz püspök nyújtotta át Ferenc pápa apostoli áldását.
„Arra szeretnék gondolni, amit kaptam, és amiért jár a köszönet: Isten kegyelmi ajándékaiért.” – mondta János atya a liturgián mondott köszöntőjében. A köszönet szavaival fordult felesége, Mária tisztelendő asszony felé, akivel aranylakodalmukat is ünnepelték az idén négy gyermekük és tíz unokájuk körében. „Köszönet a jó hívekért, a kiváló munkatársakért, akik tehermentesítettek, ezért több időm maradt kedvenc hobbimra, az Árpád kori magyarság kutatására.” – mondta János atya utalva A Rotunda öröksége címmel megjelent művére és azóta végzett tudományos munkáira.