„Ma Máriától jönnek a szivek” – írta Ady Endre, A Pócsi Mária című versében. Ám ezúttal nem így történt, mert Mária jött el a szívekhez.
A kicsit borongós idő dacára az óvodásokon és iskolásokon kívül még rengeteg ember várta a Máriapócsi Kegykép érkezését. Ahogy közeledett a Kegykép érkezésének ideje úgy nőtt a tömeg is.
Közel tíz év elteltével ismét Edelényben köszönthettük a Szűzanya Máriapócsi könnyező kegyképet. 10 év nagy idő, akkor nem gondoltuk volna hogy adódik életünkben még egy ilyen alkalom.
Az Istenszülő Kegyképe ismét eljött Edelénybe gyermekihez, ahogy egy édesanya meglátogatja messze távolban lévő gyermekeit.
A római katolikus templom előtt együtt köszöntötte a Szűzanya Máriapócsi Kegyképét Kovács László római katolikus c. esperes és Marincsák László görögkatolikus parókus, majd Barta József az iskola igazgatója. Ezután az iskolások és az óvodások sorfala között a görögkatolikus templomba vitték a képet, ahol az iskolások köszöntése után Akatiszthoszt végeztek, majd IX imaóra után az óvodások majd az ifjúság köszöntője következett. A Kegyképről és Máriapócsról szóló előadás után Atanáz püspök atya vezetésével Előszenteltek liturgiája következett. Mindeközben folyamatosan érkeztek hívek nem csak Edelényből, hanem a környékbeli településekről is hogy leróhassák tiszteletüket a Szűzanya Máriapócsi Kegyképe előtt. Letehessék gondjaikat, bajaikat, hálát adjanak a kapott kegyelmekért, és erőt meríthessenek az elkövetkezendőkhöz.
De biztos volt olyan ember is, akit csak a kíváncsiság hajtott, mert még nem látta a Kegyképet.
A templom mellé egy sátorban kivetítő lett felállítva, hogy azok se maradjanak le a szertartásokról, aki nem férnek el a templomban.
A megfáradt zarándokokat egy pohár teával és egy kis pogácsával látták vendégül a közösségi házban.
Az előszenteltek Liturgiája után, rózsafüzér, majd római katolikus szentmise következett, amelyre teljesen megtelt a templom, és a kivetítős sátor egyaránt
A szentmise után a szomszédos faluból érkezett cigány zarándokok rótták le tiszteletüket a Szűzanya kegyképe előtt.
A kis esti zsolozsmát, és a parakliszt után a körmenet követte. Felemelő volt látni, hogy a késő óra ellenére is milyen sok ember vett részt a körmeneten.
Ezután a zsoltároké volt a templom, melyet főként edelényi fiatalok olvastak fel. Egy-egy zsoltár után Mária énekek hangzottak el.
A hajnali 3-kor római szentmise vette kezdetét, majd népénekkel köszöntötték a Szűzanyát.
A reggeli Istentisztelet, majd imaórák és paraklisz és a betegek köszöntője után a Szent Liturgiát a Borsodi esperesi kerület papjai mutattak be. A liturgia kezdetére ismételten zsúfolásig megtelt a templom. Sokan jöttek elköszönjenek a Szűzanyától.
A Szent Liturgia végén a város polgármestere, és Edelény Lengyelországi testvérvárosának képviselői köszöntötték a képet.
Ezután a búcsúzás könnyes sé megindító percei következtek. Az Istenszülő Kegyképe elindult a máriapócsi kegytemplomból, hogy körbe járja az országot. Eljött hozzánk, Edelénybe is és közel huszonnégy óra vendégeskedés után másnap tovább indult folytassa útját. A Kegykép ment mi pedig itt maradtunk, s mindeközben úgy éreztük hogy elhagyatottak, és árvák lettünk.
A búcsúzás perceiben talán nem volt olyan ember, aki ne küzdött volna könnyeivel.
A Kegykép elment, de nekünk erőt és reményt ad a tudat, hogy Szűz Mária sohasem hagy el bennünket. Mindig fordulhatunk hozzá imáinkkal, bánatunkkal, kéréseinkkel, és örömeinkkel is. És ne felejtsük el azt sem hogy Égi Édesanyánk Máriapócsra is mindig hazavár minket!
Az Istenszülővel találkozni mindig különleges élmény, és megindító pillanat.
A találkozás élményét pedig csak emeli az a tudat, hogy ezúttal nem mi mentünk el a Szűzanyához, hanem Égi Édesanyánk látogatott el hozzánk.
„Óh, Mária, Élet, giling-galang,
Áldassál, hogy ma találkoztam véled.”(Ady E.)
Minyóczki Csaba