2021. június 8-án "Isten és a világ. Vendégségben az Ige asztalánál" címmel ökumenikus konferenciát rendeznek a Pannonhalmi Főapátságban. A találkozó zárásaként 18:00 órakor ökumenikus imádságra kerül sor a Szent Márton-bazilikában Kurt Koch bíboros igehirdetésével.
Az ökumenikus imádság élő közvetítéséhez az alábbi linken lehet csatlakozni: https://www.youtube.com/watch?v=FU_L-8LtD54
„Nincs igazi ökumenizmus a szív megtérése nélkül.” A Második Vatikáni Zsinat Unitatis redinteg- ratio kezdetű, az ökumenizmusról szóló dekrétumának egyik kijelentésével kezdte Koch Koch bíboros az igehirdetést, majd később hozzátette: „Az ökumené útja a megtérés és a kiengesztelődés, mégpedig azért, mert e kettő általánosságban is a keresztény élet útja.”
A kiengesztelődés üzenetének kibontásához Koch bíboros Szent Pál apostolnak, a korinthusiakhoz írott második leveléből emelt három olyan szempontot, amely gazdagíthatja ökumenikus küldetésünkről való közös gondolkodásunkat. Ebből emeltünk ki részleteket:
„Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte önmagával a világot, nem tartván számon az emberek vétkeit.” (2Kor 5,19) Isten nem várja meg, hogy eljöjjünk és kiengesztelődjünk vele. Minden emberi tapasztalat azt mutatja, hogy jó sokáig kellene várakoznia. Isten az, aki elénk siet, aki eljön az emberhez, hogy kiengesztelje. A kiengesztelődés Isten ok és előzmény nélküli kezdeményezése, minden embernek és az egész világmindenségnek adott ajándéka.
Ebben az üzenetben ragadható meg a keresztény hit hallatlan újdonsága, mondhatni az a fordulat, amelyet a kereszténység hozott a vallások történetében, és amelyet a reformáció a 16. században ismét éles fénybe állított. Az ökumené mai helyzetében is lehetőségünk van rá, hogy meghalljuk és felfogjuk a keresztény hitnek ezt a hallatlan újdonságát, amikor visszatekintünk a történelemre, a megannyi békétlenségre, sőt háborúságra köztünk, keresztények között, és amikor meghívást kapunk a kiengesztelődésre. Mindeközben azt sem árt tudatosítanunk a hitben, hogy mi, keresztények csak akkor engesztelődhetünk ki egymással, ha előbb engedjük, hogy Isten megajándékozzon bennünket kiengesztelődésével.
Isten „azt, aki bűntelen volt, értünk bűnné tette, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor 5,21). Isten kiengesztelődése nem kevesebb, mint az a következetes ellenségszeretet, amely legmélyebb valójában Jézus keresztjén mutatkozott meg. Emberi logikánk szerint ugyanis Jézus kereszthalálának kegyetlensége végletes bosszút kellett volna, hogy szüljön, így állhatott volna helyre a világrend. Csakhogy Isten a kereszten félreérthetetlenül véget vetett a hatalom és a megtorlás logikájának. Isten csupán egyféle „bosszút” ismer: megalkuvás nélkül nemet mond a megtorlásra, és mindvégig kitart a kiengesztelődés mellett. Krisztus keresztje Isten szeretetének legradikálisabb megnyilvánulása kiengesztelődés csak ott történik, ahol valakinek van bátorsága – amint Istennek is volt –, hogy megtegye az első lépést, és épp ezért másokat is meghív ugyanerre az útra.
Ha mi, keresztények, megkaptuk Istentől a kiengesztelődés ajándékát, és engedjük, hogy Isten kiengesztelődjék velünk Jézus Krisztusban, akkor nekünk is hivatásunk és kötelességünk, hogy hirdessük Isten kiengesztelő tettét, a kiengesztelődés munkásai legyünk, s a kiengesztelődés követeiként éljünk és tevékenykedjünk. „Tehát Krisztus követei vagyunk, azaz mint- ha maga Isten kérne általunk. Krisztus nevében könyörgünk: engesztelődjetek ki Istennel!” (2Kor 5,20)
Az emberek egymás közti kiengesztelődésén persze csak akkor munkálkodhatunk keresztényekként hitelesen, ha mi is kiengesztelődünk egymással és visszatalálunk ahhoz az egységhez, amely az egyház- szakadások következtében megsebződött és veszendőbe ment. Az ökumené – fáradozásunk a keresztények egységének helyreállításáért – lényege szerint a kiengesztelődésért végzett munka, mégpedig „a konfliktustól a közösséghez” vezető úton.
A legfontosabb feladat, amelyre nekünk, keresztényeknek ma feltétlenül vállalkoznunk kell – mégpedig egymással ökumenikus közösségben –, nem más, mint hogy ezt az Istent állítsuk ismét a középpontba nagymértékben szekularizált jelenkori társadalmunkban, ahol Istent gyakorta a tartalékjátékosok kispadjára ültetik. Ha így teszünk, a világ ma is képes lesz felismerni, hogy a kiengesztelődés a keresztény hit igazgyöngye, egyszersmind az emberi életet és együttélést szolgáló, nagyszerű ajánlat.
„Kiengesztelődés, Istennek legyen hála!” – ez a hitbeli felismerés és ez a hitvallás vezérelje ökumenikus erőfeszítéseiteket itt, Pannonhalmán és egész Magyarországon. Hiszen a kiengesztelődés elsősorban nem követelmény – amellyel szemben hamar erőtlennek bizonyulnánk –, hanem a felszabadító hit következménye, egyúttal pedig hitbeli válaszunk arra a kiengesztelődésre, amelyet Isten ajándékoz nekünk. Kegyelemből, tehát ingyenesen.
Az ökumenikus konferencián és az azt lezáró imádságon egyházmegyénk püspöke, Orosz Atanáz is részt vett.