Az idősek világnapjára esett a Miskolci Egyházmegye máriapócsi zarándoklata, amelynek előestéjére a fiatal felnőttek és a kárpátaljai zarándokok is megérkeztek.
Az Illés-napi búcsú előestéje Máriapócson minden évben sokaknak a megérkezés ideje. Elsőként a Kárpátaljai Magyar Görögkatolikus Helynökség zarándokai érkeztek meg gyalogosan, Beregsurányból indulva. Idei zarándoklatukat a békéért ajánlották föl. A zarándokokat fogadók számára is megrázó élmény, hogy az idei, mintegy kétszázhúsz főt számláló csoportban szinte csak nőket, leányokat és anyákat láttunk, a mindenki számára ismert okok miatt.
A csoportot Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye magyar ajkú hívekért felelős helynöke kísérte és Ábel püspök atya vezette be a kegyhelyre. Harangszóval fogadta a máriapócsi római katolikus templomban szolgáló plébános is a zarándokokat, és őket a Szűz Anya oltalmába ajánlotta. A kegyhelyre megérkezve Szent Liturgián adott hálát a csoport, hogy sikerült szándékuk szerint a zarándoklatot bevégezniük, és kérték az Istenszülő közbenjárását a béke előmozdításáért.
Egy órával később Atanáz püspök vezetésével, még mindig rekkenő hőségben tették meg a 22+ zarándokai az utolsó kilométereket Máriapócs felé. A fiatal felnőttek gyalogos zarándoklatának utolsó napján Nagykállóból indultak, először Kállósemjénbe. Itt a hosszabb pihenés mellett leginkább lelkileg töltekeztek Orosz István Imre atya és felesége tanúságtételét is meghallgatva, s a helybeli parókus, Orosz István Árpád atya vendégszeretetét élvezve.
Szokás szerint a Kegytemplomban a két irányból érkező zarándokokkal közösen megtartott esti vecsernyével és virrasztással zárult a búcsúi előkészület szombat éjszaka. A vasárnap reggel pedig újra programokkal és szertartásokkal kezdődött. A tábori oltárnál Pacsai János esperes-parókus mutatott be Szent Liturgiát. János atya prédikációjában az idősek világnapjára hívta föl a figyelmet. „Együtt imádkozunk veletek, szükségünk van rátok” – fogalmazta meg, és hozzátette: „amikor együtt imádkozunk, akkor érzem az egyházat egyháznak.”
Közben az Emmánuel Zarándokházban nyitotta meg Atanáz püspök azt a fotókiállítást, amelyet a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szervezett meg Csíksomlyó és a Kárpát-medencei értékek címmel. Pályamunkák százaiból szakmai zsűri válogatott. Keresztes Dénes, a szövetség elnökhelyettese elmondta, hogy különböző témájú képek láthatók a kiállításon; egy részüket Ferenc pápa csíksomlyói látogatása ihlette, másokon olyan néphagyományok elevenednek meg, amelyek vallásunkhoz köthetők, míg másokon egyházi értékeink.
A Gondviselő Istennek mondott köszönettel kezdte Atanáz püspök az ünnepi Szent Liturgián mondott homíliát: „Megköszönjük az Úrnak, hogy a sok hőséggel vegyített zarándoklatunk végén az enyhe szellő fuvallatát is megadta, amelyben Illés próféta annak idején magával Istennel találkozott.”
Külön köszöntötte aztán a „béke szent szándékával” a határ menti falvakból érkezett kárpátaljai testvéreket: „Kérjük az Úristent és Illés próféta közbenjárását, hogy segítse meg azokat a családokat, amelyeket a háború viszontagságai megpróbáltak, vagy rossz helyzetbe hoztak.”
A miskolci egyházmegye papsága és a Kárpátalján szolgálattevők, köztük Demkó Ferenc helynök, valamint Mosolygó Péter atya, a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely új igazgatója is együtt végezte Atanáz püspökkel az oltárszolgálatot a liturgián.
Később a homíliában a miskolci főpásztor a nagyszülők és idősek világnapját állította a figyelem középpontjába, Ferenc pápa erre a napra irt üzenetét tolmácsolva.
"Ennek az üzenetnek az első, nagyon fontos része arról szól, hogy micsoda tragédia az, ha mai társadalom a peremre szorítja az időseket. A „leselejtezés kultúrájában” vagy kulturálatlanságában élünk. Amikor a megszokott családmodell immár feledésbe merül, amikor az öregséget egyfajta betegségnek tekinti a társadalom, mert aki már nyugdíjba ment, az nem tud termelni, itt-ott igyekeznek a társadalom peremétől is messzebbre száműzni őket. Ezt nevezhetjük szociális otthonoknak is, vagy világszerte másféle megoldásoknak, amelyekkel szemben Ferenc pápa határozottan felemelte szavát. Természetesen óriási áldás sok idős életében, az a szeretetotthon, amelyben mégis gondoskodásra talál, de a leginkább emberhez méltó megoldás Ferenc pápa szerint a családon belüli gondoskodás. A mai napon végig kell gondolnunk, hogy nem tudnánk-e többet tenni családon belül az idősekért.”
Majd, ahogyan a Szentatya is megfogalmazta üzenetében, Atanáz püspök is említést tett arról a sok, akár olykor még családon belül is előforduló visszaélésről, amely időseket „foszt meg” keservesen megszerzett megtakarításaiktól, illetve amelyek az ő megfélemlítésükre vagy becsapásukra irányulnak.
„Ferenc pápa szerint azonban a zsoltár szavaival - „Öregségükben is gyümölcsöt teremnek” (Zsolt 92,15) - kell tekintenünk az idős korra és arra a generációra, amelyet valószínűleg a termelés világába már nem lehet befogni, de akik számunkra minden termelési együtthatónál fontosabbak. Hiszen náluk nyaraltunk gyermekkorunkban, unokaként élveztük gondoskodásukat, szeretetüket, náluk kaptuk meg azt különleges érzést, amit a Jóisten gyöngédsége jelent számunkra folyamatosan. Az idős kor különösen is lehetővé teszi, hogy az ember tapasztalatai leszűrődjenek, és kialakulhat az az életbölcsesség, amely már nem pusztán a javak kuporgatásán, hanem az Istennel és környezetünkkel való megbékélésre vonatkozik. Az az idős ember, aki már veszített el, vagy folyamatosan veszít el evilági javakat, rádöbben ráutaltságára, és elmélyíti istenkapcsolatát. „Vénségemre se hagyj el engem” – hangsúlyozza a pápai üzenet a 72. zsoltár szavaival. Az idős ember segélykiáltásokban imádkozik, de saját szavaival is meg tudja fogalmazni, amit Istennel való beszélgetésünkben mindegyikünknek fontos kimondanunk. Tanuljunk az idősek imádságából, tanuljunk abból a ráutaltságból, amelyet ők jobbik esetben vallásos érzelmek elmélyítésére, Istennel való kapcsolatunknak a megszilárdítására fordítanak.” – hangzott el a püspöki homíliában. Majd szóba hozta a búcsúzást, a földi élettől való méltó búcsú vételének fontosságát is, egy evangéliumi példa alapján.
„Legyen ez a búcsú az idősek és nagyszülők napjának valóban derűs eseménye. Fogadjuk meg hogy a következő napokban legalább egy idős rokont, vagy idősotthonban élő embert meglátogatunk! Fogadjuk meg, hogy fölvesszük újra azt a kapcsolatot, amely a nemzedékek között fontos volt és ma még fontosabb! – zárta gondolatait a miskolci főpásztor.”
Közvetlenül ez után áldotta meg Atanáz püspök a kegyhely új igazgatóját, Mosolygó Péter atyát, aki ezen a búcsúi liturgián vette át a szolgálatot Orosz István atyától. Püspök atya itt köszönte meg István atya hat éven át tartó önzetlen szolgálatát, melyet a pandémia idején, a technika segítségével, még sokkal többen megtapasztalhattak.
Alig néhány óra a Kegyhelyen eltöltött idő, mégis megannyi érzéssel és eseménnyel teli nap. A máriapócsi búcsúi rend szerint a következő hónapokban is még számos alkalommal várják a találkozásra és a lelki élményre vágyakozó zarándokokat.