Karitatív tréningen vettek részt a Miskolci Egyházmegyei Karitász munkáját segítők.
Október 14-én idén újra Szerencsen találkoztak egyházmegyénk önkéntesei. A Karitász-napot Atanáz püspök vezetésével, a görögkatolikus templomban megtartott imaórával kezdték. Ezután a képzés a Szerencsi Általános Művelődési Központ Középiskolai Kollégiumában folytatódott. A tréninget Lőrincz Pál OSB esperes, a Pannonhalmi Főapátság Karitász Szervezetének igazgatója tartotta.
A nap megnyitóján Atanáz püspök a karitászban végzett munka lelki oldalára, mint a keresztény ember kötelességére világított rá, melynek kulcsszava az irgalom. A főpásztor külön elismeréssel köszöntötte Csanálosiné Bolacsek Anitát, a Miskolci Egyházmegye idei Caritas Hungarica-díjas önkéntesét.
A tréning első részében inkább az elmélet, többek között a Karitász története, szervezeti felépítése, tevékenységi területei, kapott hangsúlyt. Lőrincz Pál atya említést tett olyan szentekről is, akik példájából meríthetnek az önkéntesek, különösen, ha munkájuk végzése kapcsán nehézségekbe, netán bírálatba ütköznének. Görögkatolikus egyházunkban tisztelt szentek közül, többek között Nagy Szent Bazil, vagy Alamizsnás Szent János állhat ilyen példaként előttünk.
A folytatásban pedig a gyakorlat került inkább előtérbe. Pál atya már több éve fogja össze saját területén a karitatív munkát, maga is aktívan tevékenykedik, így személyes tapasztalataiból merítve igazán hasznos, gyakorlati tanácsokat és útmutatást tudott adni a jelenlévőknek, mint például az adománykezelésekkel kapcsolatos feladatokról és szabályokról, vagy az adományok felhasználásának kérdéseiben, és az esetlegesen felmerülő nehézségekről, akadályokról is szót ejtett. „Ideális segítség nincs” – jegyezte meg viccesen. Hiszen az adomány által a cél a személy segítése az adott helyzetben, de társadalmi problémákat a Karitász nemigen tud megoldani. Fontos szempont azonban az egyént, az emberi méltóságot meglátni még a rászorultságban is, mutatott rá a pannonhalmi atya.
Csejoszki Szabolcs, a Miskolci Egyházmegyei Karitász igazgatója örömének adott hangot, hogy egyházmegyénkben aránylag szép számmal érzik fontosnak, hogy az egyház szociális és karitatív tevékenységébe bekapcsolódjanak, sokszor saját kényelmük, erejük vagy hozzájárulásuk árán is.