Húsvéti előkészületeink a Nagyhéten csúcsosodtak ki
A nagyheti szertartások egyik különleges alkalma a nagyszerdai, amikor az előre megszentelt áldozatok liturgiáját utoljára végezzük. Egyházunkban ezen a napon a hívek többfelé közösen részesedtek a betegek szentségében. A miskolci székesegyházban idén is Orosz Atanáz püspök és Szemerszki Mihály parókus részesítette a hetedik szentségben azokat, akiknek erre egészségi állapotuk miatt szükségük van és erre lelkileg fel is készültek.
A szentség erőt ad a szenvedés elviseléséhez, egyesíti a beteget Krisztus szenvedésével önmaga és az Egyház javára, hozzásegítheti a gyógyuláshoz. Az imádságok után a püspök a szentségben részesülők szemhéját, orrát, fülét, ajkát, nyakát és kezét kente meg, végül a betegek a záró áldást a nyitott evangéliumos könyv alatt áthaladva és a könyvek Könyvével találkozva kapták meg.
Nagycsütörtökön, amikor Jézus asztalközösségére és szenvedéseire emlékezünk, szintén Atanáz püspök vezette a nagy alkonyati istentiszteletet Nagy Szent Bazil Liturgiájával, a Sátoraljaújhelyi Esperesi Kerület papságával együtt.
„Talán nagycsütörtökön emlékezünk a legtöbb és legkülönbözőbb dologra” – fogalmazott Atanáz püspök a homíliában, hivatkozva a napi szinaxárionra is.
„Péter apostol leveléből tudjuk, hogy ennek a napnak a titka az is, hogy Jézus példát adott nekünk a szenvedésben, hogy kövessük nyomdokait. Ő, aki bűn nélkül volt, vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számunkra gyógyulást. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom azt a mondanivalót, amely e napon nekünk és minden kornak szól, akkor az evangéliumból csak ezt idézném: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Jézus Krisztus a lelkünkbe, a szívünkbe vés valamit, amit az ő emlékére és parancsára teszünk, nem csak nagycsütörtökön, hanem az év majd’ minden napján. Figyelmünket az általa is vágyva-vágyott húsvéti lakoma központi mondanivalójára irányítja: „Vegyétek, egyétek…, igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem, az új szövetségé”. Jézus Krisztus egy új szövetség keretébe akar behelyezni bennünket.” – mondta a főpásztor, majd így folytatta: „Az eucharisztia alapításának szavai után Nagy Szent Bazil liturgiáján a pap ajkán Jézus szájába adva az is elhangzik, hogy valahányszor e kenyérből eszitek és ebből a kehelyből isztok, az én halálomat hirdetitek és feltámadásomat valljátok.”
„Ez az emlékezés számunkra nagyon nemes, mert Jézus Krisztus jelenvalóvá teszi a titkos vacsora legnagyobb csodáját. Kenyérből az ő szent Teste, borból az ő szent Vére lesz, hogy mindnyájunkat tápláljon és összefogjon, és egész egyházunkban is egységbe forrasszon. Szent Pál figyelmeztet arra bennünket, hogy mi sokan egy kenyér, egy test vagyunk, hiszen egy kenyérből részesültünk és így együtt titokzatos testként működhetünk. Nagycsütörtöknek ez a nagy titka.”
„Szent Pál az akkori keresztény közösségekben előforduló különböző visszaélésekkel szemben fogalmazta meg, hogy az Úr vacsorájánál mindig az utolsó vacsorának a rendelését kell követnünk, és azokra a fontos szavakra összpontosítanunk, amelyek már nagycsütörtökön lehetővé tették a föltámadás elővételezését.” – hangzott el a Székesegyházban.
A liturgia előtt Atanáz püspök az alszerpapi rend feladásával Szemerszki Mihály papnövendéket az oltárszolgálatba kapcsolta be.
„Azért is imádkozunk, hogy mindazok, akik itt összegyűltek, tudják Jézus szolgálatát folytatni. Úgy, ahogyan ő alázatosan szolgált a tanítványai körében, úgy mi is a hivatásunkat szolgálatnak tekintsük és a közösségek szolgálatába állítsuk – mondta a püspök, majd így fűzte tovább a gondolatot:
"Akik egy kenyérből, egy kehelyből részesülünk, összetartozunk, egymás terheit hordozzuk és szolgálatainkat is feltétlenül egymásért, a másikért kezdjük. Ezt kívánjuk az újonnan alszerpappá avatott testvérünknek is és mindazoknak, akik Krisztus oltárát körülveszik, vagy akik énekükkel, imádságukkal vannak jelen a Szent Liturgián.”
A szertartás a lábmosás szertartásával fejeződött be. Idén a tizenkét férfi a sátoraljaújhelyi esperesi kerületben élő papok, alszerpapok, valamint a papnövendékek köréből került ki. A szertartás pontosan követi az erről szóló evangéliumi szakaszt: a püspök ennek megfelelően levetette felső ruháját, derekára kendőt kötött és kezébe kancsót véve sorra letérdelt az emberek elé, megmosta és megcsókolta lábukat.
Késő délután, az elővételezett nagypénteki utrenyével, benne pedig a 12 kínszenvedési evangélium olvasásával követhetjük és élhetjük meg a szent eseményeket.
„Életünket alakíthatja át, ha azt a tizen-egynéhány evangéliumi szakaszt, ami ma elhangzott vagy elhangzik ebben a templomban, komolyan vesszük, és saját életünkre vonatkoztatjuk” – mondta Atanáz püspök.
FÉNYKÉPEK - Nagyszerda
FÉNYKÉPEK - Nagycsütörtök