Nagycsütörtökkel megkezdődik a szent három nap.
Nagycsütörtökön délelőtt a főpásztorok a papság tagjaival, az egyházmegyék székesegyházaiban Szent Liturgia keretében szentelik meg azokat az olajokat, amelyeket a keresztség, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés vagy a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak, valamint a liturgiákon használt antimenzionokat is.
A miskolci székesegyházban 10 órakor kezdődik a szertartás; Nagy Szent Bazil liturgiája vecsernyével. A székesegyház you tube csatornáján online követhető, csakúgy, mint a 17.00 órakor kezdődő kínszenvedési evangéliumok olvasása.
Ez utóbbi szertartáson végezzük a nagypénteki utrenyét, benne a 12 kínszenvedési evangélium olvasásával. Végig követjük, együtt megéljük a szent eseményeket. A négy evangélista leírásából egy-egy mondatot elemelt ki Papp András parókus:
Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt. (Lk 22,7)
Jézus elküldi a tanítványok közül Pétert és Jánost, hogy készítsék el a húsvéti vacsorát. A városban egy vizeskorsót vivő ember mutatja meg a termet. A vízhordás az asszonyok feladata volt, most mégis férfi viszi a korsót. Azért, hogy az ünnepi vacsora szertartását semmi ne fertőztesse meg. Nehogy a mózesi törvények szerinti tisztátalan állapotban levő nő érjen olyanhoz, ami az asztalhoz kell. A vacsorához leölik a húsvéti bárányt. Az Egyiptomból szabadulás éjszakájának báránya mint előkép, most beteljesedik. A hibátlan bárányt csonttörés nélkül vágták le, vére az ajtót festette meg. A mi bűnnélküli Bárányunk, Krisztus áldozatában ugyancsak csonttörés nélkül szenved, vére pedig a kereszt fáját önti el. Az Ő áldozata minden áldozat beteljesedése.
Egy órát sem tudtál virrasztani velem? (Mk 14,37)
A vacsora után Jézus tanítványaival a Getszemáni kertbe megy. Halálküzdelme, imádsága társaiként hívja a három kiválasztott tanítványt, Pétert, Jakabot és Jánost, hogy virrasszanak vele. Ők azonban a vacsora után elálmosodva inkább pihennek. Pétert kelti fel Jézus és őt kérdezi szomorúan. Pedig ha tudná Péter, mi következik azon az éjszakán, erőt venne magán. Így azonban háromszor is hiába megy Jézus a három tanítványhoz, ők alszanak. – S mi? Liturgikus évünknek fontos napjai ezek. Mesterünkkel együtt haladunk lélekben a szenvedés útján. Most minket is kér, hogy virrasszunk és imádkozzunk. Főként ebben az otthonunkban töltendő nagyheti és húsvéti időben. Ne legyen erőtlen a test, hanem készséges a lélekkel együtt!
Barátom, miért jöttél? (Mt 26,50)
Júdás mindent előkészített, megbeszélt, letárgyalt, megegyezett. Ez a sötét óra neki a megfelelő. Számára Jézus most a kiszolgáltatandó, pénzért elárult tanító. – S Jézusnak Júdás? Barátja. Nem változtatta meg korábbi kijelentését („Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek.” Lk 12,4; „Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.” Jn 15,15). Nem változtatta meg baráti érzését, bár bizonyára látta Júdás zavaros tekintetét, amikor együtt nyúltak a tálba, valamint amikor nem vonta kérdőre áruló tettéért („Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Jn 13,27). Továbbra is, ekkor is a bűnösök barátja.
Én vagyok. (Jn 18,5)
A katonák csapatban jönnek, felfegyverkezve. Felkészültek az esetleges ellenállásra is. Júdás jele mellett biztosak akarnak lenni, hogy a názáreti Jézus legyen a foglyuk. Jézus e két szavára mégis meghátrálnak és a földre rogynak. Hatalma van ennek a kijelentésnek. Meg is ismétli Jézus: Én vagyok. S hiába fogják közre, hiába kötözik meg, Ő az továbbra is, amint korábban kijelentette: – Én vagyok az élet kenyere. – Én vagyok a jó pásztor. – Én vagyok az ajtó. – Én vagyok a világ világossága. – Én vagyok az igazi szőlőtő. – Én vagyok az út, az igazság és az élet. – Én vagyok a feltámadás és az Élet. Vagyis Isten egyszülött Fia, akiben az Atya dicsősége mutatkozik meg: Én vagyok, aki vagyok.
A szertartások szövegei a mellékletből letölthetők