Kezdődik a szent három nap. Nagycsütörtök eseményei közül kiemelkedik a kenyér és kehely átnyújtása, melyben Krisztus Urunk valóságos testét és vérét kapjuk. Mindenét nekünk adja.
Mi minden történik nagycsütörtökön? A húsvéti vacsora elkészítése – Titkos vacsora – lábmosás – Eucharisztia alapítása – virrasztás a Getszemáni kertben – Júdás árulása – Jézus elfogása – Péter tagadása – a főtanács határozata – Jézus megcsúfolása.
Délelőtt Orosz Atanáz püspök vezette a nagy alkonyati istentiszteletet Nagy Szent Bazil Liturgiájával a miskolci székesegyházban.
A szertartás elején két papnövendék részesülhetett a kisebb papi rendekben. Ifj. Szemerszki Mihályt felolvasóvá, Marczi Andrást pedig alszerpappá avatta a főpásztor. (Fényképek a szertartásról)
Délután a nagypénteki utrenyét, benne a 12 kínszenvedési evangéliumot olvassuk. (A székesegyházban a szertartás 17 órakor kezdődik). Végig követjük, együtt megéljük a szent eseményeket. A négy evangélista leírásából egy-egy mondatot emelek ki.
Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt. (Lk 22,7)
Jézus elküldi a tanítványok közül Pétert és Jánost, hogy készítsék el a húsvéti vacsorát. A városban egy vizeskorsót vivő ember mutatja meg a termet. A vízhordás az asszonyok feladata volt, most mégis férfi viszi a korsót. Azért, hogy az ünnepi vacsora szertartását semmi ne fertőztesse meg. Nehogy a mózesi törvények szerinti tisztátalan állapotban levő nő érjen olyanhoz, ami az asztalhoz kell. A vacsorához leölik a húsvéti bárányt. Az Egyiptomból szabadulás éjszakájának báránya mint előkép, most beteljesedik. A hibátlan bárányt csonttörés nélkül vágták le, vére az ajtót festette meg. A mi bűnnélküli Bárányunk, Krisztus áldozatában ugyancsak csonttörés nélkül szenved, vére pedig a kereszt fáját önti el. Az Ő áldozata minden áldozat beteljesedése.
Egy órát sem tudtál virrasztani velem? (Mk 14,37)
A vacsora után Jézus tanítványaival a Getszemáni kertbe megy. Halálküzdelme, imádsága társaiként hívja a három kiválasztott tanítványt, Pétert, Jakabot és Jánost, hogy virrasszanak vele. Ők azonban a vacsora után elálmosodva inkább pihennek. Pétert kelti fel Jézus és őt kérdezi szomorúan. Pedig ha tudná Péter, mi következik azon az éjszakán, erőt venne magán. Így azonban háromszor is hiába megy Jézus a három tanítványhoz, ők alszanak. – S mi? Liturgikus évünknek fontos napjai ezek. Mesterünkkel együtt haladunk lélekben a szenvedés útján. Most minket is kér, hogy virrasszunk és imádkozzunk. Főként ebben az otthonunkban töltendő nagyheti és húsvéti időben. Ne legyen erőtlen a test, hanem készséges a lélekkel együtt!
Barátom, miért jöttél? (Mt 26,50)
Júdás mindent előkészített, megbeszélt, letárgyalt, megegyezett. Ez a sötét óra neki a megfelelő. Számára Jézus most a kiszolgáltatandó, pénzért elárult tanító. – S Jézusnak Júdás? Barátja. Nem változtatta meg korábbi kijelentését („Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek.” Lk 12,4; „Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.” Jn 15,15). Nem változtatta meg baráti érzését, bár bizonyára látta Júdás zavaros tekintetét, amikor együtt nyúltak a tálba, valamint amikor nem vonta kérdőre áruló tettéért („Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Jn 13,27). Továbbra is, ekkor is a bűnösök barátja.
Én vagyok. (Jn 18,5)
A katonák csapatban jönnek, felfegyverkezve. Felkészültek az esetleges ellenállásra is. Júdás jele mellett biztosak akarnak lenni, hogy a názáreti Jézus legyen a foglyuk. Jézus e két szavára mégis meghátrálnak és a földre rogynak. Hatalma van ennek a kijelentésnek. Meg is ismétli Jézus: Én vagyok. S hiába fogják közre, hiába kötözik meg, Ő az továbbra is, amint korábban kijelentette: – Én vagyok az élet kenyere. – Én vagyok a jó pásztor. – Én vagyok az ajtó. – Én vagyok a világ világossága. – Én vagyok az igazi szőlőtő. – Én vagyok az út, az igazság és az élet. – Én vagyok a feltámadás és az Élet. Vagyis Isten egyszülött Fia, akiben az Atya dicsősége mutatkozik meg: Én vagyok, aki vagyok.
Papp András