A teljesen Tisztaságosnak és Istenszülőnek majdnem másfél évezredes természetfölötti csodáit ünnepeljük ezen a napon. Akathisztosznak pedig azért nevezzük, mert azon az éjszakán az egész nép állva virrasztott, s így énekelte el ezt a dicshimnuszt az Ige Szülőanyjának.
A himnusz maga 24 versszakból áll (12 konták és 12 ikosz). A szent Szűz minden egyes megszólítása Gábriel köszöntését idézi: „üdvözlégy”, amelyet Egyházunk hagyományában általában így fordítanak le a szöveg bizánci értelmét követve, hogy „örvendezz”. Elimádkozva ezt az imádságot, megértjük, hogy Istenszülő mérhetetlen öröme egyben a mi örömünk is, ha azonosulni tudunk az ő hitével, alázatával és engedelmességével. Az Akathisztosz felidézi az Örömhírvétel és Karácsony ünnepén keresztül a bibliai tanúságot a szent Szűzről, majd az Egyház hitét és hozzá való ragaszkodását fejezi ki csodálatos megfogalmazásokban.
A 626-os ostrom idején, a konstantinápolyi pátriárka az Istenszülő szent ikonjával az egész nép kíséretében járta körül a várost, s így rendíthetetlen megerősítést adott. A Birodalom polgárai felbátorodtak, új erőre kaptak, s az Istenszülő legyőzhetetlen vezérletével hatalmas diadalt arattak ellenségeiken. Akik pedig a főváros békéjét háborgatni akarták, azok kudarcot vallottak. Hagánosz hadvezér hiába fenyegette újra a város lakóit, ők még inkább kitárták karjaikat Isten felé, és véglegesen kiűzték a többszörös túlerőben lévő pogány seregeket. Az elvonult seregek láttán Konstantinápoly istenszerető népe az Istenszülő iránti hálából egész éjszaka ezt a dicshimnuszt énekelte leülés nélkül, mivel Isten Anyja is virrasztott értük és természetfölötti erővel megmentette az ellenség támadásától a császárvárost, Konstantinápolyt.
Az Istenszülő pártfogása még kétszer mutatkozott meg a Konstantinápolyt célzó támadások során. Harmadik alkalommal Iszauri Leó császár uralma idején, a várost ismét fenyegető blokád alatt. A város szent népe azonban a drága és életadó Szent Keresztfával, és az Istenszülőnek tiszteletreméltó Hodigitria ikonjával körmenetet tartott szerte a falakon belül, s könnyezve kérték, hogy Isten könyörüljön meg rajtuk. Az ellenséges seregeket sorra érték a csapások, így a város újra megmenekült.
A Nagyböjtben is legfőbb támaszunkként jelenik meg Istenszülő, aki a gonosz szellemek számára bukást jelent (6. ikosz), a teremtmények számára viszont megújulást (1. ikosz). Nem vagyunk egyedül tehát a harcban, de amint a császárváros népe kitartó volt és szüntelenül imádkozott a szent Szűzhöz, ráadásul mély hittel és igaz szeretettel, úgy mi is tartsunk ki a készület hátralévő idejében, a böjtben és imában.
Forduljunk hozzá gyermeki hittel és hálás bizalommal; adjon testi-lelki erőt közbenjárásai által: „Üdvözlégy, hittel kérők meghallgatása!” (2. ikosz)