Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét különleges körülmények között tartották meg az ózdi templomban.
Juhász Endre írása:
Negyven nappal Jézus Krisztus születése után, február 2-án újból fénnyel teltek meg templomaink, a megszentelt gyertyák fényével. Akkor és ott Betlehem városában a csillag fénye vezette a bölcseket, most pedig gyertyák fénye vonzott be bennünket, így engem is parókiánk templomába.
„A gyertyák nem tudnak imádkozni, de ráhangolhatnak engem az imára” - olvastam egy facebook posztban néhány hete.
Mennyire furcsa volt a mostani szertartás elején, hogy nem kapcsoltuk fel a nagy lámpákat, hanem engedtük, hogy a mi kezünkben tartott gyertya fénye töltse be a teret.
Ugyanabba a templomba, amelybe már egy évtizede óta járok, más volt belépni ezen az estén. Ugyanazok a falak, ugyanazok az ikonok vesznek körül, de mégis mintha máshol, mintha máshogyan lennék itt most jelen.
Egy érzékszervemet, a látásomat kicsit letompítva, jobban tudtam figyelni arra a belső hangra, amely mindig is ott volt bennem, de eddig oly kevésszer figyeltem rá. Ezen a Szent Liturgián valóban kevesebbet vettem észre az engem körülvevő világból, de annál többet a bennem lévőből.
A megszentelt gyertya, amelyet hazavittem, otthonomban is segít. Segít majd abban, hogy könnyebben rá tudjak hangolódni az imádságra, és meghalljam az Istentől jövő válaszokat minden kérdésemre, amelyek talán eddig meggyengítették hitemet, görögkatolikus egyházhoz való ragaszkodásomat.