Atanáz püspök lezárta a Miskolci Egyházmegye centenáriumi évének eseménysorait.
Ebben az esztendőben számos eseményt egyházmegyénk jogelődjének, a Miskolci Apostoli Exarchátus megalapításának századik évfordulójára való emlékezés, az elmúlt évszázadért való hálaadás, számvetés és a jövő tervezése fonta körbe; a zarándoklatokat Máriapócsra és Eperjesre, a családi napokat, az ifjúság számára rendezett eseményeket, az eparchiai gyűlést, egyházmegyénk történelmi emlékeit bemutató kiállítást, a húsz hónapos imaláncot.
A centenárium évének eseményei ünnepi Szent Liturgiával zárultak egyházmegyénk kegyhelyén, Sajópálfalán, október 20-án. Itt fél évszázada minden év október harmadik vasárnapján zarándoklatot tartanak a kegykép hazahozatalának emlékére. Az ünnepre zarándokok nagyobb csoportja idén is érkezett, most Pácinból, Sajópetriből, Tolcsváról és a Nyíregyházi Egyházmegyéből, Kállósemjénből is.
Atanáz püspök az ünnepi homíliában a centenáriumi ünneppel kapcsolatban így fogalmazott: „Áldott az Isten, aki megengedte, hogy a hajdani kis mustármag, az a kéttucatnyi pici egyházközség, amely a trianoni szörnyű döntések után határokon belül maradt, megmaradt egy egyházkormányzati területként, és a mustármagból egy egész egyházmegye lett.”
A Katolikus Egyház ezen a vasárnapon tartotta a misszió világnapját is. A görögkatolikus liturgiákon azonban a dúsgazdag és a szegény Lázár történetét olvasták föl Szent Lukács evangéliumából. Atanáz püspök az elhangzott evangélium kapcsán a küldetés, a misszió egyik sajátos szempontját fogalmazta meg. Abból indult ki, hogy a történet szerint a pokolra jutott dúsgazdag kétszer is küldetést kér Lázár számára, azonban Ábrahám ezt visszautasítja. „A küldetés nem a halottak küldetése. A missziós küldetés az élő keresztények küldetése.(…) A nagy feladat az, hogy mi mindannyian teljesítsük azt a küldetést, amely keresztény mivoltunkból fakad.”
A Szentatyának erre a világnapra írt üzenetével folytatta a főpásztor, kiemelve annak második, A menyegzős lakomán című részét, mely Krisztus és az Egyház küldetésének eszkatológiai és eucharisztikus perspektívájáról szól.
„Ebben Ferenc pápa a menyegzős lakoma kapcsán a II. Vatikáni Zsinat tanítását eleveníti föl és eszünkbe juttatja, hogy az első keresztények missziós buzgóságának a végidőre vonatkozó dimenziója volt.” «Amíg tehát a világ a fogyasztás, az önző jólét, a felhalmozás és az individualizmus különböző lakomáit kínálja addig az evangélium mindenkit az isteni lakomára hív, ahol az Istennel és másokkal való közösségben az öröm, a megosztás, az igazságosság és a testvériség uralkodik. Az életnek ezt a Krisztus ajándékozta teljességét már most előre jelzi az eucharisztikus lakoma, melyet az egyház az Úr parancsára és az ő emlékére ünnepel.«
„Ferenc pápa ezzel a mondattal hangsúlyozza a mostani elsődleges teendőnket: Isten mindannyiunkat arra hív, hogy minden eucharisztikus ünneplést intenzívebben éljük meg, annak minden dimenziójában, különösen is a végidőre vonatkozó és missziós dimenziójával” - mondta a miskolci püspök.
„Most, amikor a miskolci exarchátus centenáriumi eseményeit zárjuk, egy hálaadó, zarándoklatokkal és megbeszélésekkel teli esztendőnek ez az eseménye most a Szent Liturgiának a tudatosabb átélésére biztat bennünket. Ebben az összefüggésben megismétlem Ferenc pápa üzenetét: nem járulhatunk az eucharisztikus asztalhoz anélkül, hogy ne engednénk bevonni magunkat abba a misszióba, amely Isten szívéből kiindulva minden embert el akar érni. Az eucharisztikus megújulás, amelyet dicséretes módon sok helyi egyház előmozdít, alapvető fontosságú lesz abban, hogy újból felébressze minden hívőben a missziós szeretetet. Isten mindannyiunkat arra hív, hogy ezt a Szent Liturgiát, az eucharisztikus ünneplést intenzívebben éljük meg.”
Később így folytatta a tanítást Atanáz püspök: „Itt, a Szent Liturgián, az Isten igéjét hallgatva kell rádöbbennünk, hogy mi is Isten útja, és a Gondviselés hogyan vezet bennünket a történelem folyamán. Igen, testvérek, fogjunk össze, és ha elhangzik, hogy emeljük föl szívünket, akkor valóban tegyünk félre minden földi gondot és emeljük föl, hogy ne fölöslegesen jöjjünk ide a dombra, hanem ez a helyzet valóban emelkedett lelkületet is eredményezzen ma a szívünk, a lelkünk mélyén. Aztán pedig Adjunk hálát az Úrnak! - Ez ne csak egy szlogen legyen, hanem érezzük át, hogy milyen csodák történtek, akár csak az elmúlt száz év során, vagy az elmúlt fél évszázadban itt, Sajópálfalán, vagy innen északra, a Sajótól a Hernádig, sok olyan helységben, ahol el is pusztulhatott volna a mi népünk. Adjunk hálát szívből és kérjük, hogy azonosulni tudjunk az értünk életét feláldozó Jézus Krisztussal.”
A centenáriumi eseménysorozat véget ér, a munka azonban nem. A következő feladat az eparchiai gyűlésen megfogalmazottak elemzése és a célok, feladatok meghatározása. „Békével távozzunk – és sugározzuk is ezt a békességet mindenki felé. Ez most az elsődleges küldetésünk.”