Minden évben egyszer, nagyböjt ötödik hetének szerda estéjén végzik a magyar görögkatolikusok a Krétai Szent Andrástól származó nagy bűnbánati kánont. A miskolci székesegyházban (Búza tér) ma 17.30-kor kezdődik a szertartás, ami online is követhető.
A szertartás szövege a mellékletben található.
Nagyböjt során egyedi, vagy éppen csak erre az időszakra jellemző szertartások sorát végezzük, melyek szövegeit többnyire a megbánás, bűnbánat, megtérés fogalmai hatják át, így segítve lelki felkészülésünket húsvét ünnepére. Különösen igaz ez a Krétai Szent Andrásnak tulajdonított nagy bűnbánati kánonra, melynek végzését már a VI. Egyetemes Zsinat is elrendelte. A szertartás sajátos jellemzője a háromszoros meghajlás, a tipikon szerint a kánon minden ódájának minden tropárja után. Szokásunk szerint azonban csak egy mély meghajlás történik a tropárok után.
Ez a nagyböjtben végzett kánon kilenc ódából álló kompozíció., a „nagy” nevet nemcsak hatalmas terjedelme miatt kapta, hanem mély gondolatai, bűnbánati lelkülete, valamint erkölcsi és aszketikus jelentősége miatt is. A kánon irmoszainak és tropárjainak nyújtott és bús dallamon éneklése, a leborulások az egész szertartásnak végig mélységesen bűnbánati hangulatot adnak: „Honnan kezdjem siránkozásomat nyomorult életem tettei miatt? Milyen kezdetet adjak most bánatos kesergésemnek, Krisztus? (…) „Jöjj, szerencsétlen lelkem, s testeddel együtt valld meg bűneidet a mindenség Alkotójának, és ezentúl hagyj fel régi esztelenségeddel, s mutass be Istennek bűnbánati könnyeket!” (1. óda)
Krétai Szent András volt az első, aki kilenc ódás kánonokat állított össze. Nagy bűnbánati kánonja az idők folyamán azonban roppant bonyolult szerkezetűvé vált, mivel művét más, híres szerzők kánonjaival egészítették ki, valamint a hatodik óda és a Boldogságok után még további 16 tropár is társult a bűnbánati kánonhoz, így a kánon teljes egésze több, mint háromszáz tropárt számlál.
A kiegészítések közül valószínűleg a Studita Szent Teodornak (+826) és Szicíliai Szent Józsefnek (+886) tulajdonított, az apostolok tiszteletére írt, egy-egy háromódás kánont csatoltak elsőként Krétai Szent András kánonjához. Majd később, a XI-XII. század folyamán illesztették bele Egyiptomi Szent Mária tiszteletére készített kilenc ódás kánont, személyét a megtérés bátorító példájaként állítva elénk. Egyiptomi Mária ugyanis egy bűnös nő volt, aki fiatalon megszökött az atyai házból, és paráználkodva tengette életét. Zarándokhajóra szállva jutott el Jeruzsálembe, csupán kíváncsiságból, ahol a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepe alkalmával megtért, szakított bűnös múltjával, a pusztába vonult ki, és ott, mintegy ötven évig élt szigorú önmegtartóztatásban.
A kánon tropárjainak az Ó- és Újszövetség számos példáját és eseményét állítja elénk, ugyanakkor több olyan is, van, amely konkrét személyek, mint pl. Jákob, Mózes, a bírák, a királyok, vagy éppen a próféták bűnbeesését dolgozzák fel.
Olivier Clément felosztásának megfelelően mindegyik ódának lehet adni egy címet, ennek értelmében az 1. óda Ádám siralma, az elvesztett paradicsomi állapot miatt. A 2. óda a bőrköntösök címet viseli, mivel ezt a ruhát kapta az első emberpár a Paradicsomból való kiűzés után. A 3. óda Ábrahám hitével, a 4. Jákob létrájával és Jób türelmével foglalkozik. Az 5. óda Mózes történetét tárja elénk Egyiptomtól a pusztában lángoló csipkebokorig, ami a lelki kiüresedésre és megtisztulásra utal, ezt a témát boncolgatja majd a 6. óda is, a szellemi kivonulásra és a bírák erejére fektetve a hangsúlyt. A 7. óda a bűnös királyokról, a 8. a prófétákról beszél, akiknek jövendöléseiben már megjelenik az örömhír, ami a 9. ódában teljesedik be, az Üdvözítő, Jézus Krisztus megjelenésében. Az ódák az említett irányvonalak mellett általában Krisztus könyörületességével zárulnak. Az első nyolc óda többnyire ószövetségi képekben bővelkedik, a kilencedik viszont már teljes mértékben az evangéliumokra utal.
A nagy kánon mély, erkölcsi ereje és jelentősége pontosan abban áll, hogy amíg saját bűneink felismerésére vezet, nem taszít kétségbeesésbe és reménytelenségbe. Miután őszinte bánatra és töredelemre segít, vigasztal bennünket, felemel, reménnyel tölt el, rámutat Isten irgalmasságára és a legtisztább Szűz Mária közbenjárására.
Krétai Szent András 660 körül született Damaszkuszban. Egy legenda szerint 7 éves koráig egyetlen szót sem tudott kiejteni ajkain, amikor egy szentáldozás alkalmával abban a kegyelemben részesült, hogy megkapta a beszéd adományát, a későbbiekben pedig a szavak igen nagy művelőjévé vált. Ifjúként Jeruzsálembe zarándokolt és ott 678-ban belépett a Szent Szabbasz kolostorba. Alázatossága és éles értelme felkeltette Theodorosz jeruzsálemi pátriárka figyelmét, s ennek eredményeként megtette titkárának. Szent András a pátriárka képviselőjeként részt vett a VI. Egyetemes Zsinaton, mely Konstantinápolyban ült össze. A zsinat után egy ideig diakónusként szolgált Konstantinápolyban a Hagia Szophia székesegyházban, s az árváknak viselte gondját. Később a konstantinápolyi pátriárka szentelte föl a Kréta szigetén lévő Gortyna városának főpüspökévé (innen származik a Krétai előnév). Halálának időpontja bizonytalan. Egyes szerzők halála éveként 712-t írnak, mások 740-et. Emlékét a Keleti Egyházban július 4-én ünneplik. Szent András kiváló szónok, egyházi író és költő. Termékeny püspöki tevékenységének gyümölcseként tartjuk számon a fennmaradt mintegy ötven homíliát, nem véletlen tehát, hogy személyében a kánonköltészet egyik legkiemelkedőbb alakját tisztelhetjük.