A Miskolci Egyházmegyében két helyszínen biztosított az idősek bentlakásos ellátása. Az elmúlt időszak rendkívüli áldozatvállalással is járt - az intézményekben dolgozóknak személyesen mondott köszönetet Atanáz püspök.
Az intézmények fenntartója, Orosz Atanáz püspök elismerésének és nagyrabecsülésének adott hangot a sátoraljaújhelyi és ózdi szeretetotthonokban dolgozó munkatársaknak.
A járványügyi intézkedések most már lehetővé teszik - szigorú szabályok betartása mellett - az idősek látogatását. A főpásztor június 25-én a sátoraljaújhelyi, július 3-án pedig az ózdi otthonba látogatott, hogy személyesen mondjon köszönetet helytállásukért: „Aggódva és imádsággal gondoltunk a szeretetotthon lakóira és dolgozóira. Halával telt szívvel és az elismerés hangján mondok köszönetet áldozatos vállalásaikért, amelyek lehetővé tették, hogy túléljék gondozottjaink ezt a nehéz időszakot.”
Az intézmények vezetői úgy látták biztosítva a fertőzés terjedésének megakadályozását, hogy az otthonokat teljesen lezárták, maguk a dolgozók sem hagyták el az intézmények területét. A hivatalos és kötelező intézkedési tervek mellett sajátos munkarendet és egyéb helyi szabályokat is be kellett vezessenek.
Sátoraljaújhelyben, a szükséges izolációs terek kialakítása okán, a beköltöző dolgozók elhelyezését konténerszállásokkal vált szükségessé kiegészíteni az otthon parkjában. Úgy szervezték át a karantén idejére a műszakokat, hogy mindenkinek jusson megfelelő pihenőidő is. Egyes munkálatokat - takarítás, portaszolgálat – pedig mintegy pluszként kellett megoldaniuk, hiszen a karanténban majdnem feleannyian látták el azokat a feladatokat, amelyeket más körülmények között több ember végez. Itt kéthetes váltásban, másfél hónapon át, a nap huszonnégy óráját töltötték benn a dolgozók a gondozottakkal együtt, tudtuk meg az intézmény vezetőjétől, Freiné Stumpf Henriettától. Az ellátottak épületen belüli érintkezéseit is igyekeztek szűkíteni, például a közös ebédlő használatának mellőzésével, még ha az étkeztetés így plusz feladatokkal járt együtt.
Ózdon tizennégy dolgozó vállalt olyan karantén-munkát önkéntesen, amellyel összesen harminckilenc napon át, mondhatni együtt éltek az ellátottakkal. Fárasztó volt ugyan ez a Húsvét harmadnapjától május 21-ig terjedő időszak, sőt fokozott munkaterhet is jelentett saját családjuktól távol, de hatalmas türelemmel és alázattal végezték mindennapi feladataikat, hogy az eddig megszokott ellátást biztosítani tudják.
Mit éreztek ebből az ellátottak? – kérdeztük Matula-Németh Anitát, az ózdi intézmény vezetőjét, aki szintén vállalta az önkéntességet. „Az volt számukra eleinte szokatlan, hogy a dolgozók nem járnak haza, valamint hogy egy-egy dolgozó olyan munkát végez, amit korábban nem tapasztaltak; például a vezető gondozó, vagy a terápiás munkatárs éjszakázik, fürdet, etet, felszolgál. Pár nap után azonban már mindenkinek természetes volt, hogy azt látják; mindenki ott tevékenykedik, ahol szükség van rá.” Nehézséget inkább a rutinban történt változások, a család látogatásának hiánya jelentett számukra, hiszen még csomagot sem fogadhattak tőlük.
Nagy elismeréssel szólt a kötelező fertőtlenítésre kivonult Honvédség is a két Szent Anna Szeretetotthonban tapasztalt rendről, tisztaságról, a jól működő rendszerről.
A bevezetett intézkedések, az önkéntes karantén vállalása, a csapatmunka és a dolgozók helytállása Isten gondoskodó szeretetével elérte célját; az intézményeket elkerülte a vírus; ellátott és dolgozó sem kapta el a betegséget, és remélik, hogy egy második hullám sem ér el bennünket.