A Keleti Egyház Keresztelő Szent János fogantatását, születését, feje vételét és fejének háromszori megtalálását is megünnepli, ez utóbbit február 24-én.
A megtalálásról Szent Ciprián vértanú, az egyházi történetíró Szozomen, Nikeforosz és mások munkáiból érte- sülünk. A szenthagyomány szerint az igaz Johanna, Kuzának, Heródes intézőjének a felesége látta, hova ásta el Heródiás Szent János fejét. Éjjel kihantolta, egy edénybe helyezte és Jeruzsálem mellett az Olajfák hegyén rejtette el. A szent fej itt nyugszik elrejtve több mint 300 évig, míg a keresztények meg nem találták, ami- kor ott egy templomot építettek. Ez volt a fej első megtalálása, és számos csoda történet azon a helyen. Az idők folyamán azonban a szent fejről, úgy tűnik, megfeledkeztek.
Nagy Konstantin császár idején két szerzetes jött Szíriából Jeruzsálembe, hogy felkeressék a szent helyeket. Egy látomásban megjelent nekik Keresztelő Szent János és megmutatta nekik, hol van elrejtve a feje. Magukkal vitték és hazatérve, Szíriában egy emesszai fazekasnak adták át. Hosszú ideig ennek a fazekasnak a családja őrizte a fejet. Később viszont egy ariánus, név szerint Eusztakhiosz elvitte és egy barlangban eltemette. Kis idő múlva egy kolostort építettek azon a területen, s Szent János látomásban megjelent a kolostor elöljárójának, és ismét feltárta, hol van a fej. Ez a második megtalálás 452-ben volt.
A történetíró Szozomen lejegyzi, hogy Markianosz császár parancsa alapján a szent fejet átvitték Konstantinápolyba. Február 24-én egy egy- szerű ünnep emlékezik meg Keresztelő Szent János fejének első és második megtalálásáról.
Forrás: Búzakereszt