A mai naptól kezdve újból böjti időszakba lépünk, az Istenszülő elhunytát megelőző böjti időszakba, melynek első napján a Szent Kereszt körülhordozásáról is megemlékezünk.
Még a legtapasztaltabb ministránsaink (de talán még a felnőttek) is zavarba jöhettek ezen a vasárnapon egyházmegyénk templomaiban, ha csak a Szent Liturgia kezdetére érkeztek meg.
Belépve a templomba azt láthatták, hogy a megszokott ikoncsókoló állványon az ikon helyén már a diszkosz és a kereszt lett kitéve az utrenye végén, a templom közepén pedig elő vannak készülve vízszentelésre.
De hiszen még nincs szeptember közepe, és nem is nagyböjt felénél járunk, mit keres ott kint a kereszt? Hiszen nem január hatodika van, amikor is vizet szoktunk szentelni, mit keres kint a szenteltvizes hordó?
S talán a prédikációig, vagy a hirdetésig kellett várni, hogy meglássuk és megértsük egyházunk gondoskodó szeretetét, bölcs figyelmét, amelyben felénk fordul ezekben a napokban is.
A mai naptól kezdve újból böjti időszakba lépünk, az Istenszülő elhunytát megelőző böjti időszakba, melynek első napján a Szent Kereszt körülhordozásáról is megemlékezünk.
Visszagondolunk azokra a Krisztust követőkre, akik 1200 évvel ezelőtt a járványos időszakban hitüket megvallva, a járvány megszűnéséért kéréseiket megfogalmazva két héten keresztül körül hordozták Konstantinápoly város fala között Krisztus keresztjének ereklyéjét, és elvitték a Hagia Sophia templomába, (amelyet azok, akik idén Törökországban nyaraltak, sajnos már iszlám mecsetté alakítva találtak meg). Templomainkban mi is körmenetet tartottunk a kereszttel, amelyet a diszkoszra helyezve tettünk ki templomunk közepére, és mi is megfogalmaztuk személyes kéréseinket, miközben meghajoltunk előtte.
Szent Liturgia végén vizet is szenteltünk, hiszen bizonyára az elmúlt hónapokban lelki tartalékaink mellett az otthonunkban, és templomainkban tárolt szenteltvíz készleteink is megfogyatkoztak. Lelki tartalékainkból vigasztaló, bátorító szavakkal segítettük a hozzánk kéréssel fordulókat, és adtunk a szenteltvízből mindazoknak, akik abból hittel, és Istenbe vetett bizalommal kértek.
Böjti időszak lévén, bár talán egy kicsit fellélegezve a pár hónappal ezelőtti pandémia terhéből, egyházunk böjtre és az Istenszülőhöz intézett imádságra hív bennünket ebben a két hétben. Hiszen ezekben a napokban még több, városainkban és falvainkban lévő templomban szólalnak meg a Paraklisz imádságai, s talán a mögöttünk lévő hullámok és az előttünk álló negyedik hullám próbatételei új megvilágosítást adnak ősi imádságunknak.
Soha sem szűnünk meg, mi, méltatlanok, / hirdetni hatalmadat, Istenszülő, / mert ha te nem állottál volna mellénk könyörögve érettünk, / ki mentett volna meg minket oly sok veszélytől? / Ki őrzött volna meg bennünket mostanáig sértetlenül? / Nem hagyunk el téged, Királynőnk, / ki mindig megőrzöd szolgáidat minden bajtól, / mert te vagy a mi vigasztaló oltalmunk / és védelmünk, egyetlen áldott.
Bodnár Dániel, parókus