A fényétől némileg megfosztott húsvéti ünneplésünket lehetett feleleveníteni május 6-án, ünnepfelezéskor. Ez azt jelentette, hogy az adott napra szóló tipikális előírásokat némiképp háttérbe téve a liturgikus napot teljes húsvéti ünnepléssel lehetett elvégezni. Hogy ez Máriapócson miként történt, arról Orosz Rita beszámolóját olvashatják.
A húsvéti ünneplés feléhez érkeztünk, amit úgy mondunk: a Szent Ötvened közepe. És hogy teljesen világos legyen mindenki számára, mit értünk ezalatt, az előesti nagy alkonyati zsolozsmát ezzel az énekkel kezdtük:
„Bekövetkezett a szent időszak fele, * mely a föltámadáskor kezdődött, * és a Szentlélek lejövetelével fog befejeződni, * és mely két oldalról sugárzó fénnyel tündöklik, * mindkettőt magában egyesítve, * és az Úr mennybemenetelének dicsőségét *’ ünnepélyesen előre hirdetve.”
Utrenyét reggel viszonylag korán végeztünk, hiszen fél 8-kor már kezdődött az első imaóra. Az egész húsvéti ünnepkört imádságosabbá teszi, hogy a többi napközi imaórát is végezzük (9, 12 és 15 órától), nem mellesleg mindegyiket másik Máriapócson szolgáló atyával.
Negyed öttől – szokásosan – Parakliszt végeztünk, majd Fülöp atya vezetésével Szent Liturgiát, azt követően ünnepi vecsernyét. Mosolygó Tamás atya a prédikációban megállásra késztetett: tekintsünk vissza a kivételes nehézségeket is hordozó elmúlt időszakra, de a mai nap erősítsen meg mindnyájunkat, és tekintsünk előre! Metropolita atya az alkonyati istentiszteletben intézett néhány szót a jelenlévőkhöz, kicsit provokatívan kezdve beszédét: „Úgy teszünk, mintha Húsvét lenne… De hát Húsvét van!” És valódi át- és megélésre, ujjongó örömre hívott bennünket.
Mindannyian nagyon szeretjük, ezért szívből énekeltük a húsvéti énekeinket. Igazán megható az volt a szerdai napban, hogy már nem csak online kapcsolódhattak be a hívek az imádkozásba. Olyanok jöttek el, akik hetek óta vágytak a templomi közösségre, most tudták elvégezni szentgyónásukat (talán volt, akit meg is lepett, hogy nem csak Orosz István atya, hanem Érsek atya is rendelkezésre állt), most tudták „kiénekelni magukból” az örömöt, hogy feltámadt Krisztus!
Az elmúlt hetek hiánya, fájdalma mérséklődött. Amikor a sztichirák éneklése során elhangzott: „…egymást, mint testvérek, öleljük!”, a maszkok mögött is érződött a mosoly, csillogó szemekkel néztünk össze. Gyógyított rajtunk a húsvéti időszak felének megünneplése. Legyünk hálásak, hogy ezt megtehettük, és fogadjuk meg Érsek atya szavait: Járjon át bennünket az ünnep fénye, járjon át maga a Világosság!
A Metropólia május 1-jén kiadott rendelkezése szerint az ünnep záráskor, tehát május 20-án is elvégezhető a teljes húsvéti szertartás.
Szerző: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely