Június 24-én Keresztelő Szent János születésének ünnepét tartjuk. Ezen a napon egyházunkban gyógynövényeket áldunk meg.
Az alábbiakban Galambvári Péter atya ünnepre írt gondolatait adjuk közre:
Keresztelő Szent János születésének ünnepén, június 24-én, görögkatolikus egyházunkban gyógynövényeket áldunk meg a Szent Liturgia keretében. A Szertartási Útmutatónk előírása, hogy „ahol szokás, az amboni ima után a gyógyfüvek megáldása a Ménologionban ismertetett rend szerint történjék.” Miért van erre szükség? Miért kell megáldani a gyógyfüveket? Előrebocsátom, hogy erre a kérdésre nem a liturgiatudomány segítségével szeretnék válaszolni, inkább az ünnep evangéliumi szakaszából kiindulva próbálok párhuzamot vonni Erzsébet, Zakariás, Keresztelő Szent János és a gyógyfüvek megáldása között.
A Szentírás alapján tudjuk Erzsébetről, hogy Áron leányai közé tartozott, igaz volt Isten előtt, szentül élt, az Úr parancsai és rendelkezései szerint. De nem volt gyermeke, mert meddő volt, és férjével együtt mindketten az élet alkonya felé jártak. Azaz Erzsébetnek, a természet törvénye miatt, már nem lehetett volna gyermeke. De Isten kegyelme képessé teszi a természetet arra, hogy meghaladja önmagát! Erzsébet, előrehaladott kora ellenére gyermeket fogant, Isten elvette az emberek előtti gyalázatát.
A mindenható és örökkévaló Isten azért teremtette a füveket, a fákat és azok gyümölcseit, hogy az emberek és a föld állatainak használatára szolgáljon. Természetes célja a növényeknek, hogy megegyük azokat. De Isten kegyelme képessé teszi a természetet arra, hogy meghaladja önmagát. Ezt az isteni akaratot így fogalmazza meg az áldó ima: „…ki kifejezhetetlen kegyességed folytán úgy rendelkeztél, hogy a növények ne csak az állatok táplálására szolgáljanak, hanem a beteg test gyógyítására is…” Ezért kell megáldani a gyógyfüveket, hogy emlékeztessen mindenkit arra, hogy ezek valóban a betegségek és veszedelmek ellenében embernek és állatnak hathatós gyógyszerekül szolgálnak. Úgy is felfoghatjuk ezt, mint egy gyógyszerreklámot, amiből olyan sokkal találkozunk a médiában. Csak az egyház nem anyagi haszonszerzés céljából erőlteti gyógyszerét, hanem ingyenesen felkínálja a megáldott gyógyfüveket.
Zakariásnak, Erzsébet férjének, egy angyal adja tudtul, hogy gyermekük fog születni. Nem hiszi el, ezért megnémul. Így, némán tér haza, és e napok után fogant Erzsébet gyermeket. Azután eltelik még öt hónap, míg Erzsébet titkolja áldott állapotát, aztán a hatodik hónapban meglátogatja őt Mária, majd minden valószínűség szerint a kilencedik hónapban születik meg Keresztelő János. Nyolc nappal később, a körülmetélés napján, miután Zakariás írótábla segítségével kifejezi, hogy engedelmeskedik az angyal szavának (Jánosnak fogod nevezni – János az ő neve) csak ezután oldódik meg a nyelve és megszólal. Vajon nekem mi lenne az első szavam, több mint kilenc hónap némaság után? Kihez szólnék először? Mit mondanék? Zakariás példaképen szolgálhat: mikor megszólal, Istent magasztalja, hálát ad neki.
Azért kell megáldani a gyógyfüveket, hogy úgy, mint Zakariás, hálát adjunk Istennek a teremtésért, azért, hogy ránk bízta ezt a gyönyörű világot, melyben mindennek célja és értelme van. Hálát kell adnunk Istennek, hogy betegségünkben sem hagy el minket, hanem a megáldott gyógyfüveket gyógyszerekül használva, a gonosz ellenség minden ártalmától mentesek maradhatunk.
Zakariás és Erzsébet gyermeke Keresztelő Szent János. Tudjuk róla, hogy majd ő készíti elő Jézus Krisztus útját, majd ő kereszteli meg Urunkat a Jordán folyóban. Ő minden prófétánál nagyobb próféta, kinek nincs és nem is lesz mása a próféták között, de Krisztushoz nem mérhető. A helyén kell kezelnünk Jánost. Olyan különbség van János és Jézus között, mint a mécses és a mindent beragyogó fény között, mint a vőfély és a vőlegény között, mint a katona és a király között, mint a szolga és a törvényalkotó között.
Azért kell megáldanunk a gyógyfüveket, hogy a helyén kezeljük azokat. Hiszen nem varázsszerekről van szó. Talán mindannyian emlékszünk a Süsü a sárkány mesében szereplő árusra, aki sárkány elleni sárkányfüvet kínált, amiről persze kiderült, hogy semmit sem ér. A gyógyfüvek hasznosak az egészségünk szempontjából, de életünk Isten kezében van. A leginkább Isten gondviselésében kell bíznunk, mert igazából csak ebben bízhatunk, minden más elenyészhet. Azt hiszem, egy világjárvány után, ez nem szorul bővebb magyarázatra… "
A napi evangéliumi szakasz a Gondolatok menüben olvasható.
A Görögkatolikus Médiaközpont készítette összeállítás a LINKRE kattintva tekinthető meg.