Kiengesztelődési szertartást tartottak a székesegyházban.
Vajhagyó vasárnap estéjén a vecsernye a kölcsönös kiengesztelődés szertartásával ér véget. A nagyböjt kezdetén megtartott szertartás lehetőséget ad arra, hogy bocsánatot kérjünk egymástól, és mi is megbocsássunk.
„Az üdvözítő Jézus a böjti idő előtt azt kéri tőlünk, hogy szívből bocsássunk meg egymásnak.” – idézte föl Atanáz püspök a vasárnapi evangélium mondanivalóját az esti szertartáson, melyen egyházmegyénk centenáriumi évében szép számmal vett részt a papság is.
Atanáz püspök egész egyházmegyénk képviseletében a klérussal végezte el a rítust, hogy lelkileg mindenki bekapcsolódjon abba a bocsánatkérésbe és megbocsátásba, amely egyedül adhat kulcsot a háborúktól, nagy bajoktól való megmeneküléshez. „Áldjatok meg engem, atyák és bocsássatok meg nekem! - Isten bocsásson meg nekünk!” - hangzik el a szertartásban.
„A böjti időt ünnepélyesen kezdjük meg. A lelki küzdelmeknek vessük alá magunkat” - idézte a püspök a néhány perccel korábban elhangzott éneket, majd hozzátette: „Most talán nem is tudatosítottuk még, mit is akarunk. Mert a lelki küzdelmekben mindenekelőtt önmagunkkal kell megküzdenünk.”
Magától értetődő volna a teremtés rendjében, ahol az Úr minden jóval halmozta el az embert, hogy mi emberek szívből megbocsássunk egymásnak és békében éljünk - mondta a főpásztor, majd így folytatta: „De egyáltalán nem magától értetődő ebben a mai világban, amely tele van konfliktusokkal; ahol nem csak a politikai világ zavaros, hanem közvetlen közelünkben, vagy olykor a mi szívünkben is zavar támad. Nem tudunk időben megbocsátani a másiknak. Pedig egyszer az Úr némelyikünktől bizonyára meg fogja kérdezni: te mit tettél a harmadik világháború megakadályozásáért?”
A nagyböjt kezdetét biztatással zárta a miskolci püspök: „Nem könnyű a nagyböjti negyven napos út, de az Úr a bőséges kegyelmet ígéri azoknak, akik csak Őbenne bízva nekivágnak.”