Amikor Tibor atya említette, hogy házas hétvége lesz a templomunkban, én rögtön megnéztem a naptáromat és szomorúan nyugtáztam, hogy nem tudok elmenni, mert dolgoznom kell.
A férjemmel közöltem a hírt, hogy sajnos nem tudok rész venni. Ő erről hallani sem akart, azt mondta nekem: "mindenképpen ott kell lenned, mert bizony ránk fér az áldás". Aztán a jó Isten segítségével mégis szabaddá tettem magam arra a pár órára.
Nagyon jó volt látni a házaspárokat, hogy egymás mellett álltak. A liturgia fénypontja a házaspárok megáldása volt, akik az áldás alatt egymás kezét fogták. Úgy érzem, mindenki fontosnak gondolta a társával való jelenlétet, ebből is látszik, hogy ez a nap milyen fontos a hívő házaspárok számára. Nekem nagyon felemelő érzés volt 22 év házasság után, hogy a férjem mellettem áll és szorosan fogja a kezemet. Éreztem a szeretetet, ami akkor nagyon erősen átjárt. Nagy szüksége van egy feleségnek, egy családanyának a férjére, egy biztos társra. Sokan úgy érzik, nekik nem fontos összeházasodni, az úgyis csak egy papír. A házasságban azonban többről van szó, Isten áldását kérjük a közös életünkre. A liturgia után még egy nagyon érdekes program várt ránk: az Inkubátorházban részt vettünk egy bor és ételkóstoláson. A programot színesítette két meghívott vendég is. Megismerhettünk egy olyan fiatalembert Ducsai Attila személyében, aki művészi szintre emelte a borospincék belső kifaragását. Ő igazán olyan ember, akinek a munkája a hobbija is egyben. A másik előadó, Szladics István a gasztronómia szépségeit mutatta be nekünk. És nem csak beszélt róla, hanem meg is kóstolhattuk a borokhoz illő saját készítésű finom ételeit.
Nagyon örülök, hogy az Isten kegyelméből mégiscsak részese voltam ennek a szép napnak.