Rendkívüli napokat élünk, ezért minden, ami eddig természetesnek tűnt az életünkben, az is rendkívülivé válik. Ezekkel a szavakkal kezdte főpásztori útmutatásait Fülöp metropolita. A görögkatolikus püspökök közös nyilatkozatát olvashatjuk.
Főtisztelendő Atyák! Tisztelendő Diakónus Testvérek! Kedves Hívek!
Rendkívüli napokat élünk, ezért minden, ami eddig természetesnek tűnt az életünkben, az is rendkívülivé válik. A számunkra legmeghatározóbb napok előtt állunk, a nagyhét és a föltámadás ünnepére készülünk, és bár évszázados, évezredes hagyományaink adnak eligazítást, hogy hogyan is ünnepeljünk, most ezek mintha cserbenhagynának bennünket. Nyilván nem a hagyományos elemek adják a lényeget, de hozzásegítenek ahhoz, hogy megértsük, megérezzük, megéljük az ünnep titkát. A rendkívüli helyzetben vannak olyan elemek, amelyeket el kell elengednünk, s vannak, amelyeket másként kell kezelünk, mint eddig. Ennek ellenére rajtunk múlik, a lelkületünktől függ, hogy idén is átélhetjük-e a föltámadást vagy sem. Elsődleges tanácsunk, hogy ne méltatlankodó lelkülettel, ne lázadozó szívvel fogadjuk a megszorításokat. Istennek hála, hogy nekünk csupán ennyit kell betartanunk, s még mindig élhető az életünk, ünnepelhető az ünnepünk. Sokkal inkább, mint sok százezer testvérünknek, akik a csüggedtség, a kimerültség, a halál terhét hordozzák. Minden veszteségünk egyben fölajánlás is lehet a velük való osztozás kifejezésére.
Mindezen megfontolások után tesszük közzé Atanáz és Ábel püspöktársaimmal közösen megfogalmazott iránymutatásainkat az idei nagyhét és húsvét ünnepe és az ahhoz kapcsolódó gyakorlati, lelki feladataink kapcsán.
Idén a barkaszentelést kénytelen vagyunk elhagyni, mivel ezen szertartás és a barkák kiosztása nehezen volna megoldható a csoportosulás kerülése és az emberek egymástól való fizikai távolságának megtartása mellett. Ugyanezen okok miatt templomainkban pászkaszentelést sem tartunk. A nagyheti, húsvéti szertartásokat a meghirdetett időpontokban elvégezzük, ám azokba a hívek nagy számban csak lelkileg illetve a világháló segítségével kapcsolódhatnak be. Ezt javasoljuk is mindenkinek. A paptestvéreket arra kérjük, hogy minden lehetséges eszközzel segítsék híveiket ebbe a lelki bekapcsolódásba.
A pászkaszentelésnek mintegy pótlásaként buzdítjuk híveinket, hogy a húsvétra elkészített eledeleket otthonaikban, a húsvéti tropár és a föltámadási szertartás egyéb énekeivel kísérve ők maguk áldják meg, mégpedig lehetőleg a családfő, vagy más, a családban legtekintélyesebb személy.
A gyóntatás során minden körülmények között követni kell az állam által előírt szabályokat, amelyek a gyülekezés és fizikai közelség kerülésére vonatkoznak. Gyóntatást lehetőleg szabadban végezzünk, vagy zárt térben csak akkor, ha meg tudjuk tartani az előírt távolságot úgy, hogy közben a gyónás tartalma mások számára nem hallható. A bűnök szükséges fölsorolása a lehető legrövidebb módon történjék, miként a lelki tanácsok és az elégtétel közlése is. Lelki beszélgetés ezen körülmények között nem ajánlott. A gyónó személyt a feloldozás során se érintsük sem a kezünkkel, sem az epitrachelionnal!
A szentáldozás lehetséges a Szent Liturgián kívül erre kijelölt vagy akár előre megbeszélt időpontokban is, így elkerülhető, hogy hívek nagyobb számban egyszerre legyenek jelen az Eucharisztia kiosztásakor. Ekkor is mindig meg kell tartani az áldozók között a 2 m távolságot. Ugyanazzal a kanállal nem áldoztathatunk meg két személyt, még családtagokat sem. Erre jól tisztítható fém kanalat vagy azonnal elégethető faanyagú kanalakat használjunk. Áldoztatásra műanyag kanál használata nem megengedett, egyrészt az anyag méltatlansága miatt másrészt mivel azonnali megsemmisítése környezetszennyezés nélkül nem megvalósítható.
Ha valaki ebben az évben a húsvéti idő során – egészen Mennybemenetelig – nem tudja elvégezni szentgyónását, szentáldozását, ezzel nem követ el bűnt. Ugyanakkor mindenki törekedjék elvégezni saját bűnbánatát, amelyhez javasolt használni a korábban már kiadott imarendet, vagy más bűnbánati zsoltárokat. Illetve a gyónás és áldozás nélkül maradt hívek törekedjenek arra, hogy a legelső adandó alkalommal bűnbánattartásukat a pap előtt elvégezzék és részesüljenek az Eucharisztiában.
A betegek ellátására külön gondot kell fordítanunk. Meglátogatásukkor védőruházatot, maszkot és kesztyűt viseljünk, és az ekkor használt eszközöket csak fertőtlenítés után használjuk újra. Az elvégzendő szertartást (gyónás, áldozás, kenet) a legrövidebben végezzük el!
Temetés a már korábban ismertetett módon rövidítetten végzendő. Húsvét és Mennybemenetel között a temetést fehérben végezzük, szertartása pedig a fényesheti imaóra egyszer való eléneklése. Azonban minden esetben el kell végezni a feloldozó imát is, vagy ha erre nincsen mód, akkor a panachida csendes imáját. A tömjénezést és a néhány szavas vigasztaló tanítást ne hagyjuk el!
Keresztelés, esketés, temetés szertartása csak a legszűkebb családi körben végezhető. Ennek megtartására szükség esetén akár rendfenntartó segítség is igénybe vehető.
Legyünk tudatában annak, hogy rendkívüli helyzetben rendkívüli megoldásokat kell hoznunk, amelyekre nem lehetséges fölkészülnünk. Ám ha tekintetünket folytonosan az Úrra függesztjük, ha tőle kérünk tanácsot a cselekvésre, akkor Szentlelke által meg is adja nekünk az ehhez szükséges bölcsességet. Kérjük mindenható Istenünket, hogy Szent Fia, a mi Megváltónk szeretetéért küldje le nekünk Szentlelkét, és az idei húsvétnak ezen szent ünnepén is részesítsen mindnyájunkat isteni kegyelmében!
Kocsis Fülöp, metropolita