Florentin Crihălmeanu kolozsvár-szamosújvári püspök január 12-én Kolozsváron hunyt el.
A temetést megelőző napon a főpásztor felravatalozott zárt koporsóját az Úrszínváltozás püspöki székesegyházban helyezték el, ahol a hívek leróhatták tiszteletüket. Az utolsó vacsora domborművel díszített koporsóra ráhelyezték a püspök főpapi koronáját, elé a pásztorbotját, a főpásztor képmását és egy nyitott evangéliumos könyvet.
A temetés előtti reggel Virgil Bercea vezetésével vendég püspökök valamint az egyházmegye papjai koncelebrálásával Szent Liturgiát mutattak be az elhunyt püspök lelki üdvéért. Aurel Percă bukaresti érsek a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia elnöke szentbeszédében hangsúlyozta, hogy „az elhunyt főpásztor, most is jelen van köztünk jobban, mint bármikor, így egyesítve bennünket az imádságban” Majd a püspöki konferencia nevében részvétét nyilvánította ki a családnak, a jelenlévő papoknak s nem utolsó sorban Letitia nővérnek, a püspök nővérének.
A temetési szertartás a még építés alatt álló görögkatolikus katedrális előtti Timotei Cipariu téren felállított szabadtéri színpadnál folytatódott, ahová katonai díszkísérettel vonultak ki, s román nemzeti lobogóval borították be a koporsót. A mínusz 7 Co-os hideg ellenére, százával gyülekeztek a hívek – de a járványügyi előírásoknak megfelelően egymástól megfelelő távolságra –, hogy végső búcsút vegyenek a hirtelen és fiatalon elhunyt püspöktől.
A temetési szertartást Claudiu Lucian Pop, a Balázsfalvi Görögkatolikus Nagyérsekség püspöke vezette, számos görögkatolikus és római katolikus főpásztor jelenlétében. Magyarországot és a magyarországi görögkatolikusokat Fülöp metropolita képviselte. Jelen voltak továbbá a város elöljárói és Andrei Andreicuţ Kolozsvár, Máramaros és Szilágy megye ortodox metropolitája is.
A szertartás végén Ferenc pápa üzenetét olvasták fel, aki őszinte részvétét fejezte ki az egész egyházmegyének, az egész román görögkatolikus egyháznak, apostoli áldását küldve és imádságáról biztosítva őket ebben a szomorú pillanatban, amikor a hírtelen és váratlanul elhunyt főpásztorukra emlékeznek. Ezután következtek Lucián Muresan nagyérsek szavai, amelyet ugyancsak Claudiu püspök olvasott fel: „…Imádságban egyesülünk Urunk hű szolgájának lelke üdvéért, az Istenszülő Szűz, Szent József az egyházmegye védőszentjének és a boldog román görögkatolikus püspököknek közbenjárását kérve, hogy fogadja kegyesen az Úr választottjának lelkét és helyezze el a mennyei Jeruzsálem honába.”
Végül Dumitru Marius Cerghizan, az egyházmegye helynöke szólt a jelenlévőkhöz, többször könnyeivel küszködve, elcsukló hangon, bemutatva az elhunyt főpásztor életútját. Idézett annak végrendeletéből, amelyben bocsánatot kér összes tévedéseiért, bűneiért, elbúcsúzva még élő édesapjától, testvérétől, nővérétől, a püspöktársaitól, a papoktól és a hívektől. Végezetül a helynök köszönetet mondott a jelenlévőknek, a világi és egyházi elöljáróknak, akik a hideg ellenére ilyen szép számmal jelen voltak és osztoztak az egyházmegye valamint a román görögkatolikus egyház gyászában. Az elhantoláson már csak a szertartást vezető püspök és a helynök vehetett részt. A hívek a következő napokban juthatnak majd a sírhoz, végső tiszteletadásra.
Szerző: Hajdúdorogi Főegyházmegye