Október 9-én szentelte diakónussá Orosz Atanáz püspök Molnár Ádám alszerpapot Sajópálfalán.
Szülőfalujában, Sajópálfalán szentelte diakónussá Molnár Ádámot Atanáz püspök. A szentelési szertartáson a Központi Papnevelő Intézet elöljárói - Dr. Martos Levente Balázs rektor és Száraz László spirituális – és növendékei is jelen voltak.
„Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálóitokat halfogásra!”” – kezdődött a napi evangéliumi szakaszhoz (Lk 5,1-11) kapcsolt homília. Aztán Simon Péter válaszával folytatódott, amelyben az éjjel kudarcot vallott rutinos halász zavara, majd pedig szófogadó döntése fejeződött ki: „A te szavadra azonban kivetem a hálót.”
Az evangélium tanítása szerint Jézus szavára fontos útnak indulni. Az isteni szó, az Ige erejéről szólt a homília következő része: "Hajdan a szentelési szertartásokat a harminckettedik zsoltár versének recitálásával kezdtünk: „az Úr igéje erősítette meg az egeket, és szájának lehelete azok minden erejét”. Az Úr igéjére lett teremtve széles e világunk, az Úr igéjére tudott hallgatni és szólni Mózes, Áron és a többi próféta, az Úr igéjére nyílt meg a siketnémának a füle, támadt föl Lázár, és gyógyultak meg betegek.” – mondta Atanáz püspök, majd Izajás ószövetségi esetét Radnóti Miklós versén keresztül tárta föl a hallgatóságnak: Hajdan az én torz számat is érintette, akárcsak / bölcs Izaiásét, szénnel az Úr, lebegő parazsával / úgy vallatta a szívem; a szén izzó, eleven volt, / angyal fogta fogóval s: „nézd, imhol vagyok én, hívj / engem is el hirdetni igédet" – szóltam utána.” (Nyolcadik ecloga)
„A háború idején megírt versben a költő nagyon szépen kifejezi Isten igéjének azt a csodálatos hatását, amely a reá hallgató emberben kialakul, ha ez az ember valóban őszintén Isten felé tekint és képes átalakulva megtisztulni.” – fűzte hozzá a versszakhoz a főpásztor, majd liturgián felolvasott első evangéliumi szakasz értelmezésével folytatta:
"Péter apostol – miután a Jézus szavára kivetett háló már szakadozni kezd a kifogott halak sokaságától – segítségül hívja a másik bárkában levőket. „Amikor az Úr Jézus csodát művel, amikor egyházat alapít, akkor Péterhez odarendeli a közösséget; Jakabot, Jánost és a többieket, mert az emberhalászok munkáját igazán hatékonyan és eredményesen csak együtt lehet végezni. Majd pedig Simon Péter, akit Jézus legelsőnek választ ki, a csoda fényében belátja a maga gyarlóságát: „Uram menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Így sóhajtunk föl mindannyian, amikor a Szent Istennel szembesülünk, aki előtt csak saruit levéve mert megállni Mózes, és aki előtt az apostolok is mind-mind bűnbánatot tartottak. Minél nagyobb a fény, annál tisztábban látja az ember a porszemeket, gyarlóságait is. Jézus nagyon kegyesen fogadja ezt a közeledést: „Én emberhalásszá teszlek” – ígéri a bűnbánó embernek. Emberhalászt faragott Jakabból és Jánosból, és a később érkezett tanítványokból. Emberhalászokat, akik ettől fogva behálózták széles e világot, senkit nem csaptak be, csak éppen Jézus Krisztus örömhírével kínáltak meg boldog s boldogtalant. Igehirdetésükre átalakult az akkori egész világ.”
A másik felolvasott evangéliumi szakasz (Mt 9,36-10,8) a nap ünnepelt szentjének, az ifjabb Jakabnak, Alfeus fiának tiszteletére hangzott el. Jézus így szól tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába”. Ennek kapcsán köszönte meg Atanáz püspök a sajópálfalai közösség imádságos lelkületét, amely lehetővé tette, hogy püspökké szentelése óta immár a negyedik innen származó fiatalt szentelheti fel e templomban a diakónusi szolgálatra, és időközben négyen már papok is lettek ebből a kis faluból. Egyébként a most szentelt diakónus is az ünnepelt szenthez hasonlóan „ifjabbik”, hiszen bátyja hat évvel ezelőtt szintén Atanáz püspök kézrátételével részesült az egyházi rend szentségben.
„Evezz a mélyre” – üzeni az Úr Jézus. Ez mély alázatot és mély hitet jelent. Mély alázatot, ami Jézus Krisztustól is megtanulható, aki az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot vett föl és hasonló lett hozzánk, emberekhez, engedelmeskedve mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2,6-7). A diakónusnak is ez az útja. Hiszen ha maga a Mester úgy mutatkozott be, mint diakonosz, mint szolga (Lk 22,27), akkor az Ő hűséges követője sem tehet másképp, mint mély alázattal követi a Mester útját” – mondta a miskolci püspök.
Nagy szeretettel és némi büszkeséggel köszöntötte a sajópálfalai képviselő testület alelnöke az újszentelt diakónust, hiszen ő is a szemük előtt ministrált és cseperedett fel. Kiss Attila parókus atya pedig azt kívánta Ádám diakónusnak, hogy minden, Sátoraljaújhelyben reá váró feladatban az Úr segítő keze legyen.