„Istennél semmi sem lehetetlen!” – ezt válaszolja az angyal a Boldogságos Szűz Máriának, amikor hírül adja neki, hogy a Szentlélektől gyermeket fogan és a Megváltó édesanyja lesz (Lk 1,37).
Isten üdvözítő terve nagylelkűségével és ellenállhatatlan erejével mindig meglepetést és csodálatot kelt az emberben. Ám Szűz Mária válasza ennél többet jelent: ő kész arra, hogy teljes életével a megváltás isteni művének szolgálatába álljon. „Legyen nekem a te igéd szerint” – válaszolja az angyalnak (Lk 1,38).
Ennek a szabadító isteni szeretetnek az evangéliumát hirdeti az Egyház Krisztus korától az idők végezetéig. És közben a saját sorsában is újra meg újra felfedezi Isten ajándékozó szeretetének nagylelkűségét, de megtapasztalja a szenvedést is, mert a tanítvány nem lehet nagyobb mesterénél. Sok fájdalom, de sok váratlan felvirágzás és öröm is kísérte a magyar katolikus közösség történetét. A török időkben az ország egyes részein eltűnni látszott a katolicizmus és a magyarság. De Buda felszabadulása és az azt követő győzelmek nyomán megújult az ország. Sokan népünk nagyjai közül a szabadulást a Magyarok Nagyasszonya csodálatos közbenjárásának tulajdonították. A pócsi kegykép könnyezése és a hazánkban másutt történt könnyezési csodák mutatják, hogy életünk, megmenekülésünk és újjászületésünk különleges kapcsolatban állt Hazánk Védőasszonyának pártfogásával, végső soron pedig magával az isteni gondviseléssel. Két-három emberöltő alatt megújult az élet, a hit, a kultúra és a magyarság.
Később is jöhettek megrázó történelmi katasztrófák, válthatták egymást önkényuralmak, kiéghetett sokak lelkéből a remény és az önbecsülés, hogy helyet adjon az igénytelenségnek és a hétköznapi materializmusnak, a történelem Urának szabadító szeretete mégis új lehetőségeket teremtett. Joggal kérdezhetjük magunktól, hogy az intézményes fejlődéssel lépést tudott-e tartani a hitünk növekedése, vagy a külső tevékenységek során néha megfeledkezünk a legfontosabbról. Mégis hálásan csodáljuk Isten gondoskodó nagylelkűségét.
Ennek a folyamatnak a sodrában áll a Magyar Görögkatolikus Egyház szervezetének fejlődése is. Egyetlen egyházmegye és egy apostoli exarchátus helyett Ferenc pápa rendelkezése nyomán metropolitai egyház alakult, amelyben három egyházmegye foglal helyet. A hajdani Eperjesi Egyházmegye Magyarországon maradt részeihez csatolták évekkel ezelőtt Miskolcot és környékét, majd megnövelték az exarchátus területét. Ez a pápa nevében kormányzott közösség most önálló részegyház, teljes jogú egyházmegye lett. Főpásztora pedig, Atanáz püspök úr, a Szentatyától megyéspüspöki kinevezést kapott. A megújuló székesegyház épülete és a kialakult püspöki székház számos intézménnyel és értékes tevékenységgel együtt jelzi ennek a közösségnek a hitét és erejét. De a Magyar Görögkatolikus Egyház fejlődése erősíti az egész Magyar Katolikus Egyházat is. Ezért mindannyian hálát adunk Istennek és köszönetet mondunk a Szentatyának.
Nekünk is a Szűzanya példáját kell követnünk. Nem elég csodálnunk a gondviselés nagy tetteit, hanem minden igyekezetünkkel együtt is kell működnünk a megváltó Istennel. Legyen elkötelezettségünk, hitünk és szeretetünk megerősítője ez a mai ünnep! Kérjük a Magyarok Nagyasszonya közbenjárását, hogy tanúságtételünk áldott és sugárzó lehessen.