Tiszaújvárosban a templom címünnepén, augusztus 6-án köszöntötték Vatamány Sándor és Szabados Viktor atyákat, pappá szentelésük 25. évfordulóján.
- Vatamány Sándor Tiszaújváros első szervezőlelkésze volt - mondta Jeviczki Ferenc parókus -, az ő idejében kezdődött a templom építése. Szabados Viktor atya pedig tiszaújvárosi származású. Velük együtt ünnepeltük templomunk felszentelésének évfordulóját is, és ezen a szép napon hálát adtunk azért, hogy ebben a városban ilyen szép templom épült, mely valóban a mennyország képe itt a földön. Az ünnepi szent liturgiára nem csak a jubiláló papok érkeztek, hanem több környékbeli atya is eljött, így Kormos Illés Hejőkeresztúrból, Koleszár Ákos Mályiból és Dragos Tamás Sajószögedről.
- Kétezer év alatt Jézus nagyon sokakat kiválasztott az ő követői, a keresztények közül - mondta az ünnepi alkalmon Vatamány Sándor -, hogy felvigye őket a hegyre, megmutassa az ő dicsőségét. És most itt vagyunk mi, Viktor atya és én, akiket az Úr hívott, akiket az Úr kiválasztott és most eljöttünk, hogy köszönetet mondjuk neki, hogy 25 évvel ezelőtt magával hívott.
Vatamány Sándor így emlékezett a kezdetekre:
- Mind a ketten kötődünk ehhez a városhoz. Viktor atya itt volt gyerek, itt nőtt fel, ide járt óvodába és általános iskolába, aztán később közép- és főiskolás korában ide jött haza. Aztán amikor pap lett, az Úristen más vidékre szólította őt. Én papként jöttem ide Tiszaújvárosba, 25 évvel ezelőtt, szeptemberben. Akkor még nem állt a templom, vannak akik emlékeznek rá, hogy a polgármesteri hivatal házasságkötő termében jöttünk össze, az volt a mi vasárnapi templomunk. Hétköznaponként a művelődési ház folyosóján, aztán az MDF irodájában a Széchenyi úton tartottuk a szertartásokat. Később, amikor hozzákezdtünk a templom építéséhez, a telek sarkában építettünk egy kis faház kápolnát és az már a miénk volt. Amikor a templom szerkezetkész lett, a püspök úr engem is továbbküldött. Mégis, ha visszatérünk, itthon érezzük magunkat, mint a mesebeli gyerekek, akik egyszer - még ha hosszú útra mennek is - visszatérnek a szülői házhoz, hogy egy kicsit megpihenjenek - tette hozzá.
A szertartás végén Szabados Viktor atya is köszöntötte a híveket, s elmondta, hogy ezt a Szent Liturgiát különösképpen szüleiért és az őt megkeresztelő Vatamány Bertalan atyáért ajánlotta fel. A templomról szólva megjegyezte: „Tudjuk azt, hogy az emberek élete és hite van ezekben a falakban, az elhunytaké és az élőké is.”
Fodor Petra, Jeviczki Ferenc