Kétszázötven éve hirdeti Isten dicsőségét a domb tetején épült templom Rudabányácskán.
A rudabányácskai templomot 1774-ben szentelte fel valószínűleg Bacsinszky András püspök. Bányácska akkor a Munkácsi Egyházmegyéhez tartozott. A Miskolci Apostoli Adminisztratúra megalapítása előtti időben egyetlen településként maradt Magyarországon Kárpátaljáról, ezért a volt eperjesi egyházmegyés parókiákkal együtt ez az egyházközség is az új adminisztratúra része lett. A templom védőszentje Szent Mihály főangyal, azonban az egykori parókus kérésére született engedéllyel a templombúcsút június végén tartják, a Keresztelő Szent János és a főapostolok ünnepnapjaihoz közel eső időpontban.
A templom felszentelésnek kétszázötvenedik évfordulóján Atanáz püspök is meglátogatta a közösséget. A püspöki liturgián Szikora Benedek jelenlegi parókus, valamint több, korábban itt szolgálatot teljesítő atya is koncelebrált.
„Hálát adunk Istennek ezért az alkalomért, ezért a napért”, mondta Atanáz püspök ünnepi prédikációjában, majd néhány mondattal méltatta a templomépítő ősök emlékét, és hozzáfűzte: „Ezen a mai napon mégsem szégyenkezünk azért, hogy kevesebben lettünk, hanem inkább keressük Isten útba igazítását, hogyan tudunk helytállni akkor is, ha kevesebben ugyanazzal a lelki kihívással nézünk szembe.”
Június 30. keleti egyházunkban a tizenkét apostol ünnepe is. „A pünkösd csodája és az apostolok utódainak a buzgósága folytán” , ahogyan a főpásztor fogalmazott, százhúsz főből egyre többen lettek Jézus tanítványai, szerte a világon. „A biztatás egyértelmű; Jézus Krisztus tanítványai, ha kevesebben vannak, akkor is ugyanazzal a súllyal tudják hirdetni és megélni az evangéliumot. Csak tartsanak ki az evangéliumi üzenet lényegénél, a szeretetnél.”
Ezek után Szent Pál szavainak tükrében beszélt a miskolci püspök arról, milyennek is kell lennie a hívő ember szeretetének. "Szeressetek tettetés nélkül! Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz! Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők! …gyakoroljátok a vendégszeretetet!” „Szent Pál mai üzenetében éppen a hétköznapi keresztény életnek az összetevőit elemezte. Ezek azok a közösségi szabályok, amelyekkel Szent Pál ma is biztatást, útba igazítást ad számunkra a közösség újraszervezéséhez. Azzal kezdte üzenetét, hogy mindenki különböző ajándékokat kapott a Szentlélektől: „a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek”. A karizmái, a kegyelmi ajándékai szerint, a hit arányában kell hogy gyakorolja a szolgálatát mindenki. Aki prófétai tehetséget kapott prófétáljon, de aki tanítóit kapott, az tanítson, aki buzdítani tud, az buzdítson. Itt Rudabányácskán is, kinek-kinek megadta a Szentlélek azt a lehetőséget és tehetséget, amellyel építeni tudja az egyházközséget. (…) Ha csak ennek a néhány apostoli mondatnak is eleget teszünk az idén nyáron, már előbbre vagyunk.” – szólt a püspöki tanítás.
Az ünnep előestéjén Gergely Tamás atya mutatta be a bányácskai parókia és a templom építésének történetét. Tamás atya a falu szülötte, számos olyan érdekességet is megosztott a hallgatósággal, amelyet az itt élő nemzedékek szóban hagyományoznak egymásra.
Rudabányácska hazánk északkeleti szegletében, Sátoraljaújhely mellett található település. A falu története egészen a XIII. századig is visszanyúlik, aranyat és ezüstöt bányásztak itt akkoriban. A görögkatolikus parókia alapítása már 1701 előttre tehető. Írásos dokumentum bizonyítja, hogy a bányácskai lakosok, II. Rákóczi Ferenctől kértek és kaptak telket és engedélyt templomépítésre. Ez a templom még fából épült, kőtemplom építésébe több mint ötven évvel később kezdtek, egy XIX. század eleji forrás szerint azért a domb tetején, nehogy leégjen, mivel a faluban több tűzvész is pusztított. A körítő fallal övezett, keleti tájolású, egyhajós, késő barokk templom építését 1774-ben fejezték be. Mintegy száz évvel később építették a kőtornyot, majd 1934-ben, mivel a templom a hívek számára kicsinek bizonyult, egy félköríves apszissal, a mai szentéllyel bővítették. A templom ikonosztázionja a 19. századból való, a baldachinos főoltárral együtt. A rudabányácskai templom tornyában három harang található, melyek mindegyike 230 évesnél idősebb. A templom kertjében álló hársfák egyike a népi emlék szerint szintén kétszázötven éves, és a másik is több mint száz éves.
Az idei templombúcsú, méltán a jeles és kerek évfordulóhoz, nem csak a templom történetében volt múltidéző. Hajdanában a környező falvak is átjártak a szomszéd falu ünnepére, idén itt sem volt ez másként. Rudabányácskán ma is sokan vallják szlovák nemzetiségűnek magukat, beszélik a nyelvet, őrzik a hagyományt. Hollerné Racskó Erzsébet, az országos szlovák önkormányzat elnöke és Paulik Antal, parlamenti szlovák nemzetiségi szószóló is megtisztelte jelenlétével az idei különleges templomi alkalmat.
A fentiekből valószínűleg nem tűnik ki, de aki Rudabányácskára ellátogat, hitéhez, templomához, hagyományaihoz, a közösséghez ragaszkodó emberek életébe nyerhet bepillantást.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett