"Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni." - Michael Quoist
Ez áll azon a kis kártyán, amit a szervezők ajándékba vagy még inkább mintegy útmutatásként adtak az idei családtáborba érkezőknek.
Balatonföldváron csaknem hatszáz görögkatolikus gyűlt össze, hogy Istenre és egymásra figyelve tegyék egymást boldogabbá. Az ország minden szegletéből érkeztek kicsik és nagyok. A Miskolci Egyházmegyéből is utaztak a magyar tengerhez - csak néhány parókiát említve; Bodrogolaszi, Felsőzsolca, Miskolc-Görömböly, Mucsony, Sajópálfala - több helyről a parókus kísértetében érkezve.
A regisztráció és a szobák elfoglalása után már egy rövid fürdőzésre is jutott idő a Balatonban. A vacsora után vecsernye kezdődött, Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya vezetésével. A főpásztor az esti imádság egyik énekére hívta fel a figyelmet prédikációjában: „Legyen Uram a Te kegyelmed rajtunk, amint mi Te benned bíztunk”.
Ez egy elég veszélyes mondat – kezdte elmélkedését érsek atya – hiszen, ha jobban belegondolunk csak annyira tud a Jóisten kegyelme bennünk működni, amennyire azt mi befogadjuk – mondta, majd hozzátette: így ez nem is egy imádság sokkal inkább egy szillogizmus, igazság, magától értetendő dolog, hogy: „úgy lesz az Isten kegyelme rajtunk, amint Te benned bízunk.”
Hogyan tudjuk ezt a kegyelmet beengedni az életünkbe? – tette fel a kérdést a főpásztor. Mert bár sokszor szeretnénk a Jóistenben bízni, de ez nem mindig sikerül, olykor nehezen tudjuk elfogadni azt, amit Ő akar. A választ Érsek atya a kommunizmus alatt vértanú halált halt Gojdics Pál görögkatolikus püspök – akinek emlékét július 16-án ünnepeljük – történetén keresztül igyekezett megadni. Fülöp atya szerint az Úr mindenkit vértanúságra hív, persze nem azt várja el, hogy kiontsuk a vérünket, de azt igen, hogy adjuk oda Neki életünket! Keresztényként ne gondolja azt senki, hogy jobban tudja irányítani életét a Teremtőnél.
Ehhez például elengedhetetlen, hogy elég időt szánjunk az imádságra, ami olykor lemondásokkal jár, hogy ne maradjon ki mindennapjainkból. Az egyensúlyt viszont mindig meg kell találni, még egy nyaralás alkalmával is. – zárta gondolatait Fülöp atya.
A második napot leginkább a programkavalkád jellemezte; a családtábor szervezői ugyanis erre az évre is számos programmal színesítették a pihenőidőt.
A fiatal felnőtteket Soltész Ian önismereti-és személyiségfejlesztő tréner várta, akinek foglalkozásán a résztvevők jobban megismerhették magukat, hiszen Ian küldetése az, hogy „az emberek megtapasztalják a saját teremtő erejüket, önkorlátozó hiedelmeiktől megszabaduljanak és tartósan boldog tudatállapotba kerüljenek”.
Ezzel párhuzamosan zajlott Mészáros Ádám párkapcsolati mediátor és coach műhelymunkája, amelynek köszönhetően a házaspárok csiszolgathatták, tökéletesíthették egymáshoz fűződő viszonyukat.
Mindezek közben természetesen a legkisebbek sem unatkoztak: akik nem a Balaton hűs vizében pancsoltak, azok kézműves foglalkozáson és arcfestésen vehettek részt.
Ebéd után eltűntek a gomolyfelhők az égről, így kisebbek és nagyobbak közösen csobbantak, egészen addig, míg el nem kezdődött a mini foci torna. A „küzdelmek” mintegy vezényszóra parancsoltak ki sokakat a vízből, hiába a foci az foci.
A nap végére is kijutott a jóból, ekkor a nagy bajsza alatt mindig mosolygó Berecz András érkezett a táborba. A Kossuth-díjas énekes, mesemondó „kedves, dalait és meséit a honát kereső és nagyon szerelmes ember hallomásai és látomásai ihleti” nem is volt csoda, hogy voltak, akik tátott szájjal figyelték őt.
A mozgalmas nap végén sem maradhatott ki az ima: a vecsernyén Galambvári Péter atya útmutatása hangzott el.