A máriapócsi nagybúcsú első napján, szombaton ért célba 120 km megtétele után a 21. ifjúsági gyalogos zarándoklat.
Talán nincs és nem is lesz olyan népszerű fényképtéma, mint ami ifjúsági gyalogos zarándoklatunk végéhez közeledve készült szombat délután Máriapócs településtáblájánál. Gyönyörű lányok, kigyúrt fiúk, szerelmespárok, családok, nyugdíjasok, csoportok, baráti társaságok naptól égetve, bekötött lábakkal, sántán, izzadtan, megtörten, de büszkén és fölszabadultan, boldogságtól sugárzó arccal ölelkeztek a tábla előtt egy-egy fényképre. Nem hegycsúcs volt ez, nem fesztivál, nem hírességgel való találkozás, hanem az Istenszülő Szűz Mária kicsiny pócsi otthonának táblája, ami mégis hegycsúcs: zarándoklatunk, keresztény életünk magaslata; mégis fesztivál: görögkatolikus fiataljaink egész évben várt lelki fesztiválja, mégis híresség: Európa és egész görögkatolikus egyházunk csodálatos közbenjárója és pártfogója, Jézus Krisztus és a mi édesanyánk otthona. Mindezt magában hordozza egyetlen szó: Máriapócs. Ez a tábla, ez a szó feledtette a zarándokok minden testi fájdalmát, minden vízhólyagot, bokagörcsöt, égett vállat, szomjúságot, hőhullámot, s elhozta a várva-várt enyhülést, az öt nap megérdemelt gyümölcsét, a hazaérkezést. Mert a hátralévő másfél kilométeren már otthon voltunk, a bazilika távolban föltűnő sárga templomtornyai, mint az otthonunk középpontja hívogatott és benne várt a pócsi Istenszülő csodatévő ikonja.
Huszonegy éve hagyomány, hogy a zarándoklat különböző színekkel jelzett csoportjai barátságos versengéssel, csipkelődéssel viseltetnek egymás iránt, a város határában azonban minden csoport keresztje egyesül, hogy különbözőségünkben is egységünket jelképezze, s így fordulnak be a Kossuth térre, így térnek be a bazilika kapuján, hogy virágokkal, zarándok-kendőkkel díszítve megpihenjenek az Istenszülő előtt. Négyszáz piros arc, nyolcszáz megfáradt, de boldog szempár tapadt a pócsi ikonra. Volt, akinek először, volt, akinek tizedszer, volt, akinek huszonegyedszer. Az élmény mégis mindenkinek ugyanaz. Lehet sporttörténelmet írni, lehet versenyeket nyerni, lehet díjakat kapni, az öt napos zarándoklat után az istenszülő ikonjához megérkezni azonban semmivel föl nem érő győzelem és jutalom.
Hívunk és várunk, hogy jövőre Te is részese lehess ennek a csodának, ennek a közösségnek!
További képek az ifjúsági gyalogos zarándoklat facebook-oldalán.
Szerző: Hajdúdorogi Főegyházmegye, fotó: Horváth Kristóf