Hat nap, 82 kilométer, több mint 400 résztvevő, rengeteg éneklés, imádság, felajánlás, sok-sok vízhólyag, egy cél: Máriapócs. Jubileumi zarándoklatunk megérkezett az Istenszülőhöz.
Az Ifjúsági Zarándoklat ma huszadjára érkezett meg a pócsi Istenszülőhöz. Évenként változó jelmondattal, különböző útvonalakon (akár az országhatáron túlról is) érkeznek a fiatalok a nagybúcsú előtti napon Máriapócsra. Idén több mint négyszáz zarándok gyalogolt a hatodik napon Ófehértótól, akik közül a legtöbben augusztus 7-én Tokajból indulva tették meg hat nap alatt a 80 km-es utat.
Az utolsó együtt töltött reggeli Szent Liturgián Ábel püspök így bocsátotta útjára a fiatalokat az utolsó szakasz kilométerei előtt: „Emlékezzetek a Szűzanya mosolyára egy életen át! A Szűzanya a mosolyával azt üzeni: nekem számítasz, fontos vagy. Amen”
A liturgia alatt megfigyelhető volt, hogy sokan már bekötözött sérülésekkel, meghúzódott izmokkal vállalták az utolsó napi szakaszt. Az ófehértói iskola udvarán elfogyasztott reggeli és kávé után indult útnak a csapat, mindhárom görögkatolikus főpásztor kíséretében. Az utolsó napra a nagy meleg ellenére többen vállalkoztak családosan is.
Idén nagy létszámban zarándokoltak atyák a fiatalokkal. A mind a húsz alkalmon részt vevő dr. Seszták István helynök és Obbágy Lacus atya mellett húszan kísérték végig a zarándokokat. A déli harangszóval érkezőket dr. Mosolygó Péter kegyhelyigazgató atya fogadta a bazilika kapujában, aki ezt kívánta a megérkezőknek: „A zarándoklat csúcsára érve pihenjetek meg a Szűzanyánál, aztán az utatokat folytatva érjétek el a célotokat!”
A kegytemplomban paraklisszal folytatódott a program, a szertartás alatt folyamatosan hömpölygött a tömeg, hiszen mindenki egyesével járult az Istenszülőhöz, hogy köszöntse Őt. Fülöp metropolita maga is meghatottan szólt a megérkezés és hazaérkezés öröméről a fiatalokhoz, akik közül sokaknak fáradtságát ekkor már felülírta a jó pár nap alatt megtett út öröme és hálája, s bizony sokan könnyeztek ma az Istenszülő kegyképét megpillantva. „Az édesanya mindig vár minket, mindig van lehetőség hazatalálni” – emlékeztette a jelenlévőket Fülöp atya. „A zarándoklatunkban a nehézségek ellenére is mindenütt ott volt a szeretet. Isten szeretete van mindannyiunkban, ezt tanuljuk meg, s vigyük magunkkal!”
A 20. zarándoklat lezárásaként a zarándokok megemlékeztek az elmúlt napok minden megállójáról, ahol szeretettel fogadták őket. Taps szólt Tokajnak, Tiszalöknek, Tiszavasvárinak, Hajdúnánásnak, Hajdúdorognak, Kálmánházának, Nyíregyháza-Kertvárosnak, Nyíregyháza-Belvárosnak, a Szent Miklós-iskolának és a szemináriumnak, Nyíregyháza-Orosnak, Leveleknek, Ófehértónak és Máriapócsnak is. Külön köszöntötték a végig velük zarándokolt atyákat, Böjte Csaba testvért, aki a lelki napot tartotta, a Legott csapatát, akik ismét szívvel-lélekkel gondoskodtak a zarándokok egészségéről, és természetesen a szervezőket: a Hajdúdorogi Főegyházmegye Pasztorációs Irodájának munkatársait, akik rengeteg munkával szervezték meg az idei zarándoklatot is.
A piros-kék-zöld-sárga kendős csapatok végül elénekelték a zarándoklat alatt született indulóikat, majd egymásnak és egymásért is szólt a taps, mielőtt a résztvevők elbúcsúztak egymástól annak reményében, hogy 2023-ban ott folytatják a közös utat, ahol ma befejezték.
Szabó Sándor felvételei (még több fotó a Hajdúdorogi Főegyházmegye honlapján)